bunker
feb.
7
2013

Japánok bunkert építeni már tudnak, de vajon elég vészkijáratot alakítottak ki?

Bob Farrell, a Merryll Lynch legendás stratégája tíz elhíresült pontban összegezte mindazt, amit egy befektetőnek mindig érdemes észben tartania. Ezek közül az egyik így szól: „The public buys the most at the top and the least at the bottom.”  Nem árt ezt észben tartani Japánnal kapcsolatban.

Japán gazdasági helyzetéről az elmúlt években rengeteg írás született. Az ország államadóssága messze túlhaladja azt a szintet, amely valaha is visszafizethető lenne reálértékben, főleg figyelembe véve az ország borzasztó demográfiáját. Az alacsony kamatszint csak addig tartható, amíg az adósság belülről finanszírozható (ma a japán kötvények mintegy 90 százaléka a japánok kezében van). Ez a határ a társadalom elöregedésével közeledik, a fizetési mérlegük már időnként átfordul negatívba, azaz nincs már messze a végjáték. E hatalmas adósság mellett egy nagy hozamemelkedés végzetes lehet, ezért a japán jegybanknak nem lesz más választása, mint kötvényvásárlással lent tartani a hozamokat. Ennek következményeként drasztikus jen gyengülés és infláció jöhet. Nincs más út, csőd vagy elinflálás.

Hosszútávon tehát valószínű, hogy a jen gyengébb lesz, a kötvények elvesztik reálértéküket, a részvények pedig fő nyertesei lehetnek mindezeknek, hiszen a japán cégek sokat visszanyerhetnek az elmúlt évtizedekben elveszített versenyképességükből. Ha japán megtakarító lennék, akkor most valószínűleg a pénzem nagy részét külföldi devizában tartanám, másrészt sokkal inkább fektetnék japán részvénybe, mint kötvénybe. Azonban a statisztikák nem erre utalnak. Az alábbi táblázat a japán megtakarítások összetételét mutatja 2012 közepén, összehasonlítva az amerikaiakkal és az európaiakkal.

130207 jp us eu financial assets households

forrás: Bank of Japan

Jól láthatóan a japánok nem dúskálnak a részvényekben. De nemcsak a magánszemélyek esetében igaz ez a helyzet, hanem az intézményekre is. Az alábbi táblázat mutatja a nyugdíjpénztárak átlagos részvényarányát világszerte 2010-ben (azóta jelentős változás nem lehetett az összetételben).

130207 nyugdijpenztar eszkozok

forrás: Morgan Stanley

Az első látásra meglepő japán megtakarítási összetételt rögvest érthetővé teszi, ha ezen eszközök múltjára tekintünk. A japán részvények 23 éve esnek, a kötvények 22 éve emelkednek, a jen pedig még sokkal régebb óta értékelődik fel. Rengetegszer megégethették már magukat azok, akik szembe próbáltak menni a trenddel, így már láthatóan nem is nagyon próbálják. A japánok mára kialakult kockázatkerülését jól jellemzi, hogy ugyanannyit költenek életbiztosításra, mint a több mint kétszer akkora lélekszámú amerikaiak (forrás: Bloomberg Businessweek)!

Mindezen évtizedes trendekbe hozott talán érdekes változást Shinzo Abe miniszterelnökké választása, aki a defláció elleni harcot tűzte zászlajára. Az elmúlt pár hónapban már meglepően nagy eredményeket ért el döntően verbális intervencióval. A jen húsz százalékkal értékelődött le a dollárhoz képest október közepe óta, a Nikkei index közel 30 százalékot emelkedett ugyanezen időszak alatt. Bár az új trend (?) még fiatal és rövidtávon erősen túlvettnek tűnik, de ha folytatódni tud még egy ideig, akkor folyamatos reflexív visszacsatolásokat kaphat azáltal, hogy szép lassan realizálják a japánok, nem a megfelelő eszközöket tartják. Egy kis ízelítőt jelenthet ebből a szempontból a világ legnagyobb nyugdíjpénztára – a japán állami nyugdíjalap – elnökének múlt heti nyilatkozata, mely szerint a részvényarány növelésén gondolkoznak. Érdemes követni az eseményeket, hiszen 16.000 milliárd USD megtakarítás összetételéről döntenek a japánok nap mint nap!