Jegybankok és szemét

Aki azt gondolja, hogy a jegybanki nullkamatszintnek nincs piactorzító hatása, az vessen egy pillantást a vállalati kötvények piacára, ahol valóságos vérfürdő kezd kialakulni. Nézzük, hogy jutottunk ide:

A 2009 utáni jegybanki életmentő beavatkozások (zéró kamat, pénznyomtatás) eredménye globálisan nulla közeli kamatszint lett, ami tartóssá vált. A rendkívül alacsony nominális, azaz negatív reálkamatok miatt a befektetőknek nem volt más választásuk, mint belemenekülni bármibe, ami magasabb hozamot, vagy legalább a tőke megőrzését kínálta. A mellékelt grafikonon (legalul) jól látszik, hogy 2009 után hihetetlenül megugrott a magas kockázatú, de cserébe magas hozamot kínáló kötvények kibocsátása. Részben ezek a kötvények finanszírozták egyébként a palaolaj-boomot, tehát a Fed nullkamatpolitikájának igen komoly szerepe volt egyrészt ennek a gazdasági szegmensnek a fellendítésében, másrészt a világ olajjal való elárasztásában, és a mostani árupiaci deflációs hullám kialakításában. A 2010-14 közötti időszakban tehát boldog-boldogtalan vette ezeket a kötvényeket, mindenki örült a magas elérhető hozamnak (pláne, hogy bármi, ami nullánál magasabb, az jónak számított), és megvettek minden kibocsátást, legyen az bármilyen gyenge minőségű is. Ennek eredményeképp a „high-yield” piac mára az amerikai vállalati kötvénypiac több, mint 20%-át teszi ki, lásd itt (grafikon):

HY-market-size-7-31-15

A fentiek következménye, hogy egyrészt valószínűleg mivel mindenkit finanszíroztak, így romlott a kötvények minősége, másrészt pedig egy csomó, a piac kockázataival nem teljesen tisztában lévő befektető birtokol ilyen papírokat – csak azért, mert a rendkívül alacsony jegybanki kamatszint bekergette ebbe a spekulációba. Ehhez jött még hozzá a szabályozói változás, ami gyakorlatilag megtiltotta a nagy bankoknak, hogy ezekben a kötvényekben spekuláljanak, ilyenekből jelentősebb mennyiséget kereskedési célra tartsanak. Tudni kell, hogy mivel ez egy alapvetően árjegyzői, illikvid piac, ezért korábban a nagy bankok árjegyzése adott mélységet, likviditást ennek a szegmensnek. Árjegyzők nélkül ha hirtelen valakinek vennie vagy eladnia kell, az nagymértékben elmozdíthatja az árat.

A klasszikus diszkós hasonlattal azt mondhatjuk, hogy a korábbiakhoz képest kétszer annyi embert tereltek be a diszkóba, és az ott lévő kétszárnyú ajtót befalazták, helyette csak egy szűk lyukat hagytak meg. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljuk, hogy ha kiüt a tűz odabenn, akkor nagyon sok embert el fognak taposni. Fontos kihangsúlyozni, hogy mindkét változás (a piac megugró mérete és a kisebb likviditás is) a gazdaságpolitikusok tevékenységének köszönhető, és ha ebből komoly baleset lesz, az is az ő lelkükön szárad majd. Márpedig úgy néz ki, hogy a tűz kiütött, ugyanis az árupiaci áresés, az amerikai kamatemelési várakozások, és a globális gazdasági lassulás következtében számos kötvény kilátásai jelentősen romlottak. Az illikviddé tett piacon, ahol egy csomó oda nem való befektető van, ez valószínűleg csúnya balesetet okoz, aminek komoly visszahatása lesz a gazdaságra is: egyrészt a hitelezési standardok szigorítása (kevesebb hitel = kisebb növekedés), másrészt a kötvényhozamemelkedés kiváltotta csődhullám (mindenkinek drágább lesz a finanszírozás és lesz, aki ezt nem bírja majd ki) révén. A jelenlegi globális gazdasági helyzet egyik legfőbb indikátora a vállalati, azon belül is a high-yield piac, ezt kell figyelemmel kísérni.

Mellékszál talán, de a fentiek miatt is gondolom, hogy sokkal egészségesebb az 1-2%-os jegybanki kamatszint, ami még valami értelmezhető hozamot kínál, mint a nulla és a mínusz, ami ostobaságokba hajszolja az embereket, aminek a vége mindig csúnya szokott lenni…

https://research.stlouisfed.org/fred2/series/BAMLH0A3HYCEY
https://research.stlouisfed.org/fred2/series/BAMLH0A2HYBEY

hyissuance

 

www.zsiday.hu