nov.
17
2011

Józan ész és a politikusok

Ha a józan ész állít valamit, az éppen aktuális gazdaságpolitikusok meg az ellenkezõjét, akkor szinte mindig a ráció gyõzedelmeskedik (sajnos van, hogy nem, olyankor kell menekülõre fogni: gyorsan és messzire). Emlékezhetünk, hogy az elmúlt 2 évben minden európai politikusok elmondta, hogy "nem lesz görög csõd, Európában nincsen államcsõd", stb. miközben bárhogyan is számolgattunk nem jött más ki, minthogy csõd legyen. Lett is, a kérdés már csak az, hogy mekkora – éppen ezen focizgatnak a görögök a hitelezõ bankokkal.

És ugyanígy járt az egyszeri befektetõ az IMF-el meg a magyar kormánnyal. A magyar kormány nap mint nap elmondta (még e héten is többször és ma is: http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/uj_imf-csomag_kerulgetjuk_mint_macska_a_forro_kasat.158511.html), hogy nem, nem jön vissza ide az IMF soha, miközben a Napnál is világosabb volt, hogy amennyiben az egyetlen szereplõvé vált külföldiek éppen nem veszik meg a magyar állampapírokat (és mostanában ez volt a helyzet), akkor nem lesz más megoldás: kénytelenek leszünk igénybe venni az IMF segítségét. Hála istennek ebben is a ráció látszik gyõzedelmeskedni – habár a kommunikációs utóvédharcok folytatódnak: http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/11/17/visszajott_hozzank_az_imf/

Az újfajta megállapodás a minisztérium szerint „szemben a régivel – nem növeli az államadósságot, mivel nem hitelfelvételrõl szól”. Az NGM szerint ez „a régivel szemben nem csökkenti, hanem növeli pénzügyi-gazdasági függetlenségünket”.

A fenti mondatokon valószínûleg tovább kellett a PR-szakembereknek dolgoznia, mint magán a megállapodáson, de értjük mi a helyzet. Régen rabiga volt az IMF most viszont az önfelszabadítás eszköze. A valószínû lényeg röviden: Magyarország egy készenléti hitelmegállapodást szeretne, de nem szeretné ha azt le kellene hívni. Azt szeretnénk, ha a megállapodás "elrettentõ" ereje megregulázná a befektetõket, önmagában ez a hitelkeret megjavítaná a hangulatukat és maguktól hajlandóak lennének tovább finanszírozni Magyarországot. Szép ábránd, de a készenléti hitelmegállapodások már csak olyanok, hogy bármikor lehívhatóak, ha baj van. Márpedig baj valószínûleg lesz és így könnyen lehet, hogy nem lesz elég az elrettentõ erõ, hanem valóban le kell hívni a hitelkeretbõl. Nyilván ezt is meg lehet magyarázni valamiféle kommunikációs mesterfogással majd, de ha folytatódik az európai adósságválság, akkor nem biztos, hogy elég lesz a zsebünkbe dugott fegyver, hanem valószínûleg használni is kell majd azt. Mindenesetre a fegyverboltba már beléptünk, tehát az elsõ lépést megtettük…

Ugyancsak a politikus-józan ész vonalban reménykedve gondolom azt, hogy az ECB be fogja adni a derekát és megnyitja a végtelenített pénzcsapokat, azaz vállalja, hogy korlátlan mennyiségben vesz egy bizonyos hozamszint felett eurozónás államkötvényeket. Most még tagadják, ellenállnak, esküdöznek, hogy nem-nem-soha, de mint a fenti két példa is jól mutatja, inkább nem nekik érdemes hinni, hanem a logikának…

http://www.zsiday.hu/blog/j%C3%B3zan-%C3%A9sz-%C3%A9s-politikusok