nov.
26
2012

Kapar a periféria-bika?

Az első világháború előtti aranystandardról olvasgatva folyamatosan az derült ki számomra, hogy a rendszer nem csak azért volt olyan stabil, mivel a magországokban (UK, FR, DE) a jegybankok teljes mértékben elkötelezettek voltak az aranystandard iránt, és baj esetén egymást is kisegítették. Legalább ilyen fontos volt, hogy ezt a befektetők tudták, és hitték is. Mivel a befektetők/spekulánsok tudták, hogy a rendszer iránti elkötelezettség teljes, ezért nagyon sokszor a jegybankoknak sok tennivalójuk azon kívül nem is volt, minthogy ismételten hangsúlyozzák teljes elkötelezettségüket, és a többit a piaci szereplők el is végezték helyettük.

Úgy fest, hogy ehhez hasonló a helyzet jelenleg Európában is. Bár az euró-rendszer még most is alapvetően instabil, ám amióta a döntéshozók (jegybank és vezető politikusok) egyértelmûen kijelentették, hogy bármit megtesznek az eurózóna egybentartása érdekében (Within our mandate, the ECB is ready to do whatever it takes to preserve the euroAnd believe me, it will be enough”   http://www.ecb.int/press/key/date/2012/html/sp120726.en.html), azóta a piacok a lassú javulás útjára léptek, és ha a gazdaságpolitikusok el nem rontják, akkor jó esélye van, hogy a következő hónapok további gyógyulással telnek majd. A még mindig 5% körüli olasz és 6% közeli spanyol tízéves állampapírhozamok még mindig magasak, de fél-egyéves mélypontok felett lebegnek. Ha hihető, ha kredibilis az ECB, és az európai országok politikája, akkor a hozamsivatagban, ahol a biztosnak tűnő befektetések csak nulla százalékot, vagy negatív hozamot generálnak, a befektetők valószínűleg előbb-utóbb meg fogják venni ezeket az állampapírokat is. Nem nehéz elképzelni, hogy a hosszú olasz és spanyol hozamok 3-4%-ra csökkennek a hozamvadászat következtében. Ez pedig teljesen átírhatja az európai részvények értékelését is: egy ilyen hozamesés több tíz százalékkal emelheti az európai periféria-részvények árát még úgy is, hogy várhatóan 2013 is recesszióval telik a kontinensen.

Azért is hihető ez a forgatókönyv, mert annak is van jele, hogy a perifériaországok bankjaiból megállt a betétek kivándorlása, márpedig ez jelentette a legnagyobb veszélyt a helyi bankrendszerre és gazdaságra. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a problémák örökre meg vannak oldva. Az euró-válság várhatóan még évekig újra és újra elő fog törni különböző formákban, de most úgy tűnik nekem, hogy a befektetők gazdaságpolitikusokba vetett hite jelentős külső beavatkozás nélkül is segít ezeken az országokon, hiszen azáltal, hogy megveszik állampapírjaikat, csökkentik a finanszírozási költségeket, ergó csökkentik a költségvetési hiányt, tehát kevesebb megszorítást tesznek szükségessé, amitől nagyobb lehet a növekedés…Ilyenkor persze senki nem szól a túlzóan optimista spekuláció károsságáról, nem akarja senki megtiltani, hogy fedezetlenül, tőkeáttétellel nagy mennyiségben perifária-állampapírokat vegyenek a spekulánsok. Bezzeg ellenkező esetben :)

***

Ha ez így lesz, akkor az persze Magyarországnak is nagyon jó, mert minden böszmeségünk ellenére olcsón kaphatunk pénzt a piacról, ami itthon is csökkenti a hiányt. Persze mint máshol, ez nálunk is ugyanúgy elveti a romlás magjait, hiszen ha olcsó a pénz, akkor bármilyen hülyeséget meg lehet csinálni, nincs érte büntetés – éppúgy, ahogy 2002-6 között is az olcsó és bőséges pénz ígérete miatt nem történt meg sokminden Magyarországon, amit ha megteszünk, most nem itt tartanánk…

Forrás: zsiday.hu