oil kartell
okt.
29
2015

Kartellek, olaj és Ázsia

Gyakran annyi tényező játszik közre egy-egy gazdasági tranzícióban, hogy az ember csak kapkodja a fejét, nem is tudva, hirtelen melyikre koncentráljon. Épp ezért nagy öröm, ha jól látszik egy tankönyvi példa az életben. Már az elsős közgazdász hallgatók is megtalálhatják a kartell mechanizmust tankönyveikben, amelyek előszeretettel emelnek ki egy tényt az ilyen szervezetekkel kapcsolatban: piacgazdaságban instabilak.

Leegyszerűsítve, mi egy kartell legnagyobb vonzereje a termelő számára? Együttműködve a többi szereplővel limitálhatják a kínálatot, felfelé hajtva ezzel a piaci árat, szélesítve a profitmarzsot. Instabilitását az adja, hogy az árfolyam emelésének érdekében a tagok kvótarendszert alkalmaznak, így minden szereplő csak limitált mennyiségben termelhet a piacra. Ugyanakkor a megemelkedett árak magasabb alternatív költséget is jelentenek, így az egyes tagok érdeke, hogy megszegjék a felállított kvótákat, és magasabb áron többet adjanak el.

Most vegyünk egy olyan kartellt, ahol az együttműködés lefelé nyomja az árakat, és a megállapodás szerint épp elárasztják a piacot, túlkínálatot teremtenek. A legfőbb vonzerő, a drága termék ezáltal elvész. Előre azonban még így is lehet menekülni. Csak úgy, ahogy az OPEC próbálja kiszorítani a többi szereplőt a piacról, legfőképpen az amerikai palaolaj-termelőket, úgy a szervezeten belül is árverseny alakult ki.

chart 1 s

A nyomott olajár különösen kellemetlen azon olajtermelő országok számára, akiknek mind a külfölddel folytatott kereskedelme, mind az államháztartása az olajbevételektől függ.  Kuvait esetében már meg is figyelhető a fent leírt mechanizmus. Az ország megduplázta az ázsiai vevőkörnek ajánlott diszkontrátáját a szaúdi exportőrökkel szemben 2014 elejét követően.

Forrás: Bloomberg

Forrás: Bloomberg

 

Irak és Katar szintén diszkontáron kínálják az olajat, előbbi 3,7 dollárral kínálja olcsóbban a fekete aranyat, mint Szaúd-Arábia, míg utóbbi 1,2 dollárral csökkentette árait az Abu Dhabi-i árfolyamhoz viszonyítva. Ha mindez a kartellen belüli versengés nem volna elég, a tagoknak még Oroszországgal is meg kell küzdeniük az ázsiai gazdaságok kegyeiért. A 2014-es nyugati szankcióknak két fontosabb idevágó következményét kell megemlíteni: a nyugati export visszaesését és a rubel mélyrepülését. Utóbbi eredményeképpen az orosz vállalatok hazai költségei jelentősen visszaestek dollár értéken, bár ezt sokaknál ellensúlyozza a devizaadósságok terhe. Előbbi kapcsán az orosz gazdaság a másik irányba kénytelen fordulni és Keletre eladni természeti kincseinek jelentős részét, konkurenciát teremtve ezzel az arab államoknak.

A piac tisztulása láthatóan még várat magára, hiszen nem csak globális, de regionális szinten is folyik az árverseny. Ugyanakkor a tisztulás talán nem lesz oly felhőtlen, mint azt gondolnánk. Miután a Perzsa-öbölbeli országok államháztartása gyakorlatilag csak az olajbevételektől függ, ezek elapadása komoly társadalmi feszültséget és gazdasági visszaesést szülhet. Utóbbi a petrodollárok keringése miatt a világgazdaság több pontján és éreztetheti hatását.