Forrás: GloomBoomDoom
ápr.
8
2015

Kelet-Európáé (is) a jövő – interjú Marc Faberrel (2. rész)

Interjúalanyunk, Marc Faber derűlátóan nyilatkozik közvetlen térségünk tőkepiacairól, szerinte e tőzsdék, a budapestit is beleértve, óhatatlanul drágulni fognak. E mögött az a személyes tapasztalata is meghúzódik, hogy Ázsia vezető tőkései, az ottani multik igyekeznek maguk mögött hagyni az amerikai piacokat, figyelmük egyre inkább az olcsó euró és az olcsónak tartott európai részvények irányába fordul. S közben mindenki tisztában van vele, hogy Európán belül Közép-Kelet-Európa alul van árazva, vagyis nagyon olcsónak mondható.
Marc Faber lesújtó véleményt mond a világ vezető jegybankjainak politikájáról, annak következményeként sokasodni fognak a bizonytalanságok a világgazdaságban, ennél fogva továbbra is tartásra illetve vételre ajánlja az aranyat és az olajipari cégek részvényeit. Az olajár szerinte is tud még lejjebb menni, de azt követően komoly korrekciót vár felfelé és azt, hogy az Amerikából Európába irányuló gyorsuló tőkeáramlás késleltetett hatással fel fogja hajtani az euró árfolyamát a dollárral szemben, pillanatnyilag ezt az akadályozza, hogy a világ vezető befektetői „túlshortolták” az eurót.

Biztosra meri állítani, hogy az amerikai indexek nagyot fognak zuhanni a következő fél-egy évben?
Én ilyet nem állítok. Csak arra hívom fel ismételten a figyelmet, hogy 2009 márciusa óta tart az amerikai bikapiac – ez önmagában véve is rekordnak számít a világháború befejezése óta – és a rekordon belüli rekord az, hogy 2011 októbere óta nem volt 11 százalékosnál komolyabb lefelé történő árkorrekció. Más szóval, csaknem négy éve szinte nyílegyenesen megy fel a Dow Jones és az S&P 500 ára. Olyan pedig nincs, hogy ne következzen be a fordulat, ne jöjjön el ismét a „medve” piaca. Persze nekem sincs fogalmam arról, hogy ez fél éven belül vagy csak jövőre következik-e be, de tudom, hogy óhatatlanul bekövetkezik. Egyúttal kifejezem ódzkodásomat az amerikai piactól, ugyanis az szerintem túl van árazva. Eltekintve persze néhány bányavállalati részvénytől. Sőt az a véleményem, hogy némely olajtársaság részvénye hamarosan akár 10-20 százalékot is drágulni fog.

Ha már az olajrészvények szóba kerültek: nem is olyan rég mintha azt nyilatkozta volna, hogy fantáziát lát az orosz piacban? Vett-e orosz papírokat, ajánlja-e őket továbbra is?
Valójában nem ajánlottam őket vételre. Csupán arra a kérdésre tudok egyértelműen válaszolni, hogy vajon olcsónak tartom-e az orosz részvényeket. A válaszom határozottan pozitív.
Ami az orosz geopolitikai, gazdasági és tőkepiaci helyzetet illeti, az a véleményem, hogy mindez alapos változáson megy hamarosan keresztül. Szerintem megszűnik a nyílt, látványos szembenállás, lassan, de biztosan elfogadják a nyugatiak, hogy Oroszország sosem adja fel a katonai erővel megszerzett Krímet, nem fog onnan kivonulni. Ennek az elfogadása önmagában véve enyhülést fog eredményezni.
Továbbá érdemes szem előtt tartani, hogy az európaiaknak nem ellenszenves az orosz politika. Ha az európaiaknak valakik ellenszenvesek, ha valakinek a politikájával mélyen nem értenek egyet, az nem Oroszország, hanem az Egyesült Államok. Inkább Amerikát tartják a világ dolgaiba folytonosan agresszíven beavatkozónak, mintsem az oroszokat. Egyszerűen nem feltételezik az emberek, magamat is beleértve, hogy az oroszok majd bekebelezik a balti országokat is és egyéb agressziókat követnek el. Egyedül a Krímet akarják, annak bekebelezésébe pedig szép lassan mindenki belenyugszik, a szankciók el fognak tünedezni és aztán úgy megy minden tovább Oroszországban, mint korábban.

De az olajárak zuhanása akkor is károkat okoz az oroszoknak…
Az olajár elképesztő kilengéseket, fel- és lemeneteleket produkált 1999-től napjainkig. Most ott tartunk, hogy ugyanazok a szakértők, akik tavaly az év elején még százötven-kétszáz dolláros hordónkénti olajárat prognosztizáltak, ma húsz dollárra való zuhanást jósolnak. Nem mondom, még azt sem tartom kizártnak, hogy tényleg lemegy húsz dollárig. A kérdés számomra az, hogy fog-e azon az alacsony árszinten tartósan tanyázni? Ebben erősen kételkedem. 40-60 dollárba kellene kerülnie reálisan egy hordónyi nyersolajnak a világpiacon. Eme meggyőződésemhez kapcsolódóan mondtam, hogy szerintem egy sor olajipari cég részvénye komolyabban, 10-20 százalékkal fog drágulni a közeljövőben.

Mit gondol az aranyról?
Tudnivaló, hogy a kilencvenes évek közepétől folyamatosan ajánlom vásárlásra az aranyat. Mindig azzal érveltem indoklásul, hogy nem szabad bízni a központi bankokban. Az embernek saját kezébe kell vennie pénzügyi sorsának irányítását, az ember merjen önmaga központi bankára lenni. És ahogy egy központi bank, úgy egy kisbefektető is érezze kötelességének az arany birtoklását. Továbbra is meggyőződésem, hogy az arany – a maga fizikai valóságában – olyasfajta érték, amely biztosítékot, biztonságot jelent, ha félig vagy egészen összeomlik a pénzügyi rendszer. Annak fényében, amit ma a jegybankok csinálnak, hogy végtelen mennyiségben árasztják el a világot szinte ingyen pénzzel, bizony egy összeomlás lehetőségével igenis reálisan kell kalkulálnunk. Azt legalábbis meg kell érteni, hogy a jegybankok nem kiszámíthatóságot, hanem bizonytalanságot kreálnak azzal, amit most tesznek. Következésképpen tartsunk csak nyugodtan aranyat, még ha természetesen óvok mindenkit attól, hogy minden pénzét aranyba fektesse, hiszen az arany mégiscsak önmagáért való, öncélú, annak tartásával, vásárlásával nem segítjük elő új érték létrejöttét, nem erősítjük a gazdaságot és persze saját magunk számára sem hajtunk hasznot.

Mit gondol a közép-európai térség, példának okáért Magyarország piacairól, befektet-e mifelénk?
Volt idő, amikor a maguk térségét valóban túlértékelte a piac, azt túlárazták. Az utóbbi időben viszont éppen ellenkezőleg, az túlzottan is olcsóvá vált. Tudom, hogy élénkül a nemzetközi befektetői érdeklődés Közép-Kelet-Európa iránt. Nem állítom, hogy hirtelen bekövetkezik valamiféle óriási áremelkedés a maguk tőzsdéin, de hogy beindulóban van ez a folyamat, ebben biztos vagyok. Ez összefügg persze azzal a bizonyos, már szóba hozott globális pénzbőséggel, a befektetők keresik az új, még olcsónak számító piacokat, vállalatokat. S én tudom, hogy Önöknél van jó néhány olyan vállalat, amely jól csinálja a dolgát, ehhez képest alul van árazva.

Tudna példát említeni?
Nem elemeztem a különböző közép-kelet-európai cégeket. Ázsiában élek, ezt a térséget ismerem közelről, inkább itt keresem a jó üzletet. De ha most Európában élnék, Nyugaton, akkor egészen biztos, hogy a legnagyobb fantáziát Közép-Kelet-Európában: Szlovéniában, Szerbiában, Magyarországon, Lengyelországban látnám. Ahogy látom azt is, ezt itt a közvetlen közelemben tapasztalom, hogy az ázsiai nemzetközi vállalatok, az ázsiai multik mind egy szálig – egymást másolva is – beindultak Európa felé. Amerikát maguk mögött akarják már tudni, onnan viszik át a pénzt Európába, azon belül pedig Kelet-Európába is egyre többet. Velük párhuzamosan tartanak Kelet- és Közép-Európába nyugat-európai és amerikai befektetők, lassan kezdik szakszerűen feltérképezni a kelet-európai befektetési lehetőségeket. Logikusnak tartom, hogy beinduljon a nagyobb tőzsde boom abban a térségben is.

Mit gondol, meddig romlik az euró pozíciója a dollárhoz képest?
A helyzet az, hogy extrém nagyok egyelőre az euróval szembeni short pozíciók, tehát túlnyomó többséget képeznek azok, akik az euró gyengülésében érdekeltek. Tulajdonképpen a nemzetközi befektetői közösség egésze ehhez a csoporthoz tartozik. De azért mindannyian tudjuk, hogy a dollár távolról sem annyival jobb az eurónál, mint azt az árfolyamváltozások mértéke sejteti. Ráadásul, míg az euróövezet államaiban rendbe rakták a fizetési mérlegeket, addig az Egyesült Államok fizetési mérlege rendkívüli mértékben deficites. S még valami, amit magam körül tapasztalok: a kínai befektetők, általában pedig az ázsiai multik kezdenek szinte kimenekülni az amerikai piacról, dollár eszközökből mennek át euróban denominált eszközökbe. Mert Európa piacai nyilvánvalóan olcsóbbak, mint az amerikaiak, az euró pedig sokkal olcsóbb a dollárnál.
Ez az Amerikából való tőke „elszökés” ráadásul alaposan fel fog gyorsulni, ha folytatódik a dollár erősödése, illetve ha – várakozásaim szerint – komoly gyengülésnek indul az amerikai gazdaság.
Ennek két következményével kell számolni: az egyik, hogy egyre erőteljesebb áremelkedés veszi kezdetét az európai részvény piacon, a másik, hogy a túl erős dollárra hivatkozva az amerikai jegybank, a Fed beindít egy újabb – immár ötödszöri – mennyiségi könnyítési (quantitative easing) fordulót, megint hatalmas ingyen pénzzel fogja elárasztani az amerikai gazdaságot, egyúttal gyengíti majd a dollárt.