ápr.
24
2018

Keleti konvergencia, nyugati nyugtalanság

A rendszerváltás óta feltett szándéka a volt keleti blokk államainak a nyugati jóléthez való felzárkózás. Jelenleg a magyar gazdaság meg is kapja mindazt a hátszelet, amivel ez a cél megvalósíthatóbbnak látszik, mint korábban bármikor. A bérnövekedés miatt nőnek a háztartások bevételei, ami beindíthatja a belső fogyasztást is, kinövesztve ezzel a konjunktúra eddig hiányzó lábát. A nemzetközi környezet segíti a vállalkozásokat, míg a ránk zúduló EU-pénzek a beruházásokat támogatják. A pénzügyi hitel és az euróválság évei által okozott hitelundor, adósságleépítés és megtakarítási kedv további támogató feltételeket teremtett egy hitelexpanzió által vezetett fellendüléshez. A politika, élén az MNB döntéshozóival ráérzett ezekre a feltételekre, és szeretnének még egy ciklust megnyerni.

A gazdaság Achilles-sarka

A pénzügyi kondíciók terén majdnem minden adott, ahogy ezt vezető közgazdászok és újságírók nálam sokkal részletesebben és jobban össze is foglalták. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a demográfiai és társadalmi vonatkozások érdemtelenül alacsony figyelmet kaptak, holott döntő szerepet játszanak a prognosztizált konvergencia sikerességében.

A magyar társadalom öregszik, a kivándorlás pedig még rá is erősít erre a kedvezőtlen trendre. Sokat hallgatott lemez ez, a politika is felfigyelt már rá és próbálja is támogatásokkal enyhíteni a társadalmi nyomást. Sajnálatosan az állami ösztönző programok csak rövid távon hatnak pozitívan, és csak az amúgy is gyermekvállaláson gondolkodók hajlandóságát növelhetik meg ideiglenesen, a hosszabb távú átlagot változatlanul hagyva. De mi köze ennek a hitelezéshez?

A gazdaság demográfiai adottságai komoly akadályt jelenthetnek a hitelezési kedv megindulásának. Az idősebb generációknak, akiknek már döntően van hol laknia, éveken belül megszűnik a munkaviszonya, valamint idősebb korára rakna félre, azaz valószínűsíthetően elenyésző hajlandóságot mutathat hosszabb távú hitelfelvételre. Hasonlóan a vállalati szektorban, a hazai tulajdonossal rendelkező cégeknél az idősebb tulajdonosok nem fognak bővítésbe kezdeni. Ezen összefüggést még multinacionális vállalatok részlegvezetőinél is le lehet vonni, amennyiben a juttatás teljesítményhez kötött. A kockázati étvágy és hitelkereslet majdhogynem kéz a kézben jár, akinek pedig nincs mit nyernie, minek kockáztasson?

Jelenleg ezen generációk képzik a munkaképes társadalom jelentős részét, így a kedvező gazdasági/pénzügyi folyamatok ellenére igenis van gátja egy hitelezési boomnak. Továbbá a jelenlegi nettó megtakarítók a nyugdíjkor elérésével nettó fogyasztóvá válnak. Az ezzel járó eszközár-változások szintén szerepet kaphatnak a jövőbeni pénzügyi stabilitást illetően. Megjegyzendő, hogy ez nem csak hazai probléma, számos fejlett társadalom néz szembe hasonló kihívásokkal.

Magyar munkaerőpiac

Forrás: KSH

A gépek lázadása

A demográfiai szerkezet átalakulása nem az egyetlen kihívás, amivel számos fejlett országnak szembe kell néznie. A technológiai fejlődés, valamint az új technológiai megoldások munkaerőpiacra gyakorolt hatása szintén egész társadalmakat érintő problémává alakult. Az automatizáció és robotika alkalmazása számos ipari szektornak magasabb kihívást jelent, mint a fejlődő országok olcsó munkaerőpiacával versenyezni.

Amennyiben feltesszük, hogy valóban lesz kezdeti hitelállomány-, beruházási és fogyasztási növekedés, még mindig nem mondhatjuk, hogy el fog jönni a Kánaán. Miután gyakorlatilag elfogyott a szabad munkaerő Magyarországon, a bővülés okozta konjunktúra-létszámbővítésekkel aligha lehet megoldható. Marad tehát a modernizáció és gépesítés; avagy az import.

A gépesítés által azonban nem csak a modern termelési formákkal, de annak társadalmi problémáihoz is felzárkózhatunk. A robotika nem csak alacsonyabb létszámot igényel, de magasabban képzett munkaerőt is. Technikusokra, mérnökökre lesz szükség, míg az összeszerelő munkásokra irányuló kereslet ezzel párhuzamosan csökkenni fog. A legnagyobb probléma, hogy a két kategória közötti átjárhatóság nehézkes, a képzésbeli különbség jelentős. A képzettebb szakemberek bére robbanásszerűen nőhet, míg kékgalléros társaiké csökkenhet, amely további akadályt gördíthet az átképzés útjába.

Továbbá vannak bizonyos alacsonyabb hozzáadott értékkel rendelkező szektorok, jellemzően a szolgáltatóiparon belül, ahol efféle modernizáció nem elérhető a technika jelenlegi szintjén. Míg egy gyártósor robotizációja könnyen kivitelezhető, egy éttermet vagy kávézót nehezebb robotokkal kiszolgálni.

A történelem során a munkaerő hiánya és technológiai fejlődés sokszor járt együtt. Az alacsony szabad munkaerő és magasabb reálbérek ösztönzőként hatnak a technológiai innovációra. A fiatal iparágak pedig sokszor szívják magukba a munkavállalókat. A hosszabb távú következmények eddig mindig fellendüléshez vezettek, az út azonban sosem zökkenőmentes.

A politika és a gazdasági elit sokszor közbeszólt. A pestisjárvány okozta munkaerőhiány Nyugaton kezdeti, céhes iparosodáshoz, a nemzetközi kereskedelem megindulásához és mezőgazdasági forradalomhoz vezetett. Keleten ugyanez a járvány röghöz kötéshez és a második jobbágysághoz. Az ipari forradalom kétségkívül rengeteg új munkahely megjelenését eredményezte, de számos korábbi betöltött állás megszűnését és a brit Luddite-mozgalom géprombolási hullámát is elhozta.

A konvergencia sikerével nem csak gazdasági fejlődést, de társadalmi problémákat is magunkénak tudhatjuk. A kétsebességes Magyarország, ahol a középosztály egy része lesüllyed, míg mások felemelkednek, egyike ezeknek. Jelenleg nincs biztos recept ennek megoldására, de nem lehet túl korán elkezdeni megoldásokat keresni. Az oktatásügy megreformálása egy lehetne az opciók közül.