Kereskedelmi háború

Trumpnak igaza van a védővámokkal, bármennyire is nem tetszik ez a szabadkereskedelem híveinek. Kína ugyanis csal. A világ Kínát azért vette be a WTO-ba, mert azt hitte, hogy szabályosan fog játszani, de nem. Kína elvárja, hogy exportcikkeivel eláraszthassa a világot, más országokban cégeket, szabadalmakat, új technológiákat vehessen, de ha egy nyugati cég akar bemenni Kínába, akkor azt csak súlyos korlátozásokkal teheti, jellemzően csak vegyesvállalati struktúrán keresztül vagy úgy sem, miközben intellektuális tulajdonukat gyakran ellopják, és ennek megvédésére semmiféle erőfeszítést nem tesznek a kínaiak. Ezen kívül állami vállalataikat (és a haveri párt/gazdasági elitet) kitömik olcsó, szubvencionált hitelekkel, így azok a nagyon alacsony tőkeköltségükkel versenyelőnybe kerülnek világszerte. Ez nem szabadkereskedelem, hanem egyoldalú szabadkereskedelem: Kína csalhat, de a többiek nem (persze mondhatnánk, hogy a karma visszaüt: az Ópiumháborúk idején a nyugatiak ugyanígy viszonyúltak hozzájuk). Ez a rendszer nyilvánvalóan nem fenntartható, és még a kifejezetten liberális, sőt a szabadkereskedelem kultiválására létrehozott lap, az Economist* is részben elismert, nemrég megjelent vezércikkében erről ír, lásd a képet:

The Economist címlap

Ha Kína nem játszik tisztán, akkor ezt a Nyugatnak valamivel ellensúlyoznia kell, s bár kérdéses, hogy Trump módszere a legjobb-e, de valamit valóban tenni kell.

Ami valószínűnek tűnik, az az, hogy ha elmérgesedik ez a kereskedelmi háború, annak az alábbi hatásai lesznek:

1) az importcikkek áremelkedése emeli az inflációt USA-ban,

2) rövid távú gazdasági hatása eközben inkább lassító, de ezt ellensúlyozhatja a Trump-féle fiskális stimulus,

3) Európának nem túl jó hír, mert Kína ide „tolhatja be” az USA-ba el nem adott árucikkeit, így itt rövid távon dezinflációs hatása lehet, miközben Európa számos országa erősen kitett a kínai gazdasági ciklusnak (különösen Németország és beszállítói, így Magyarország is!), és a növekedésüknek ez nem fog jót tenni.

Összességében ez nem jó hír a tőzsdéknek, inkább a kamatemelés irányába mutat az USA-ban, és inkább a kamatvárakozások csökkenése irányába Európában, ami elvileg jó kellene, hogy legyen a dollárnak. Erős tőkepiaci véleményem nincs azért, de azt gondolom, hogy nem szabad leegyszerűsíteni a kérdést, és kijelenteni, amit többektől hallottam, hogy „milyen hülye már megint ez a Trump”. Kína agresszív játékos, és csak a saját érdekeit nézi, ennek megfelelően éppen ideje, hogy mások is a sarkukra álljanak vele szemben (is). Különösen ráférne ez az EU-ra, amelynek a reakcióideje egy dinoszauruszé, határozottsága meg egy kismacskáé, amint az elmúlt években már oly sokszor láttuk.

A hosszú távú kilátások eddig sem voltak jók, a véleményem már jó pár hónapja az, hogy a következő 5-10 év átlagában a tőkepiacon elérhető passzív hozamok nulla közelében lesznek, és a kereskedelmi háború természetesen megerősít ebben a nézetemben.

*Az Economist-ot 1843-ban hozták létre: „The Economist was founded by the British businessman and banker James Wilson in 1843, to advance the repeal of the Corn Laws, a system of import tariffs.”

www.zsiday.hu