jún.
18
2015

Kerítésépítő iparág – Strong Buy

Aki azt állítja, hogy a menekültkérdés felvetése csupán belpolitikai figyelemelterelés, az vélhetően nem érzékeli a valóságot. Tény, hogy a kormánynak sok olyan ügye van, amit szeretne kivonni a reflektorfényből, ettől függetlenül a menekültprobléma mára Európa egyik legfontosabb stratégiai kérdésévé vált, amire minden országnak reagálnia kell/kellene.

Régóta riogattak ezzel a forgatókönyvvel a „vészmadarak”, de az afrikai országok sorozatos destabilizálódásával a fikció valósággá lett. Sok-sok millió szerencsétlen ember van, akik számára a római Termini pályaudvar betonján történő vegetálás is nagyságrenddel jobb életet (életet!) jelent, mint otthon maradni. A globalizáció, a javak, áruk és szolgáltatások szabad áramlása bizony azzal is együtt jár, hogy nem csak a képzett informatikai szakemberek áramlanak be zöld kártyával az USA munkaerőpiacára…

A kormány plakátháborúja egy rövid távú célokat szolgáló belpolitikai ihletésű, elhibázott, visszataszító kampány. A menekültek ugyanis – hasonlóan százezres kivándorló honfitársunkhoz – jobb helyet keresnek, Magyarországot csak ugródeszkának tekintik Európa magja felé. Az Unió struccpolitikája miatt ugyanakkor a magyar kormány lépéskényszerben van.  A jelenlegi uniós szabályozás ugyanis a déli, határ menti országokra próbálja rátolni a problémát: bármelyik európai célországban kapják el az illegális bevándorlót, oda kell visszatoloncolni, ahol átlépte a schengeni határt. Nem véletlen, hogy a tranzit szerepet játszó Olaszország, Görögország és a szerb határszakasz kapcsán Magyarország szolidaritáshiányt, impotenciát vagy igazságtalanságot emleget. Ezeknek az országoknak a déli szomszédjai (esetünkben Szerbia) abban érdekeltek, ha már belépett országukba a menekült, minél előbb távozzon a célországok irányába, északra, és ez az út részben Magyarországon keresztül vezet.

Úgy tűnik számomra, hogy sokan nem értik a probléma valódi súlyát, ami abban testesül meg, hogy a „menekült kínálat” európai mértékkel mérve szinte korlátlan, ezért megoldhatatlan. Nem arról van szó, hogy egy kis ország polgárháborújában érintett pár tízezer embernek menekülnie kell, ráadásul egy nem túl távoli kultúrába. (Lásd kivándorló honfitársaink 1956-ban.) Az észak-afrikai és a Száhel-övezeti felfordulás szörnyűsége sokmillió embert sarkall a kivándorlásra, és összeszűkült világunkban a hatalmas kulturális távolság ellenére Európa vonzó (és jelenleg elérhető) célpontnak tűnik.

Míg a rossz demográfiájú Európának kimondottan előnyös lenne egy lassú, szabályozott bevándorlási folyamat, a jelenlegi események intenzitása lehetetlenné tesz bármiféle hatékony asszimilációt vagy társadalmi-gazdasági beintegrálást. Az európai társadalmak nem állnak készen ilyen tömegű bevándorlással járó életmódváltásra. Hamis illúzió, hogy Európa a távoli Afrikában képes lesz a modern népvándorlást megindító problémák helyi orvoslására. A konfliktus tehát adott és a helyzet folyamatosan eszkalálódik. A helyzet nagyon bonyolult, de a szükséges egyszerűsítések után mégis belátható: tetszik-nem tetszik, Európának közös erővel sikerül megállítani a menekültek áradatát (ami túl szelíd eszközökkel nem fog menni), vagy meg kell tanulni együtt élnie a nagyon rövid idő alatt drasztikusan fokozódó menekültáradattal, ami a viszonylag nyugodt, gazdag Európának rövid távon a szegénység zavaró terjedését és kulturális sokkot jelent. És minden mást, ami ezzel jár…  (Ja, és erről meg kellene győznie a szavazó polgárokat is!)

A jelenlegi európai szabályozásban Magyarország úgy tudja csökkenteni a kockázatát, hogy megnehezíti a menekültek belépését területére. Világos, hogy ezzel nem fogja visszájára fordítani a modern kori népvándorlást, de egy részét más irányba elterelheti. Ugye ismerik a két vándor és az oroszlán történetét? Az oroszlán felbukkanásakor futócipőt húzó Samutól szánakozva kérdezi meg társa: „Csak nem gondolod, hogy ezzel megelőzöd az oroszlánt?” „Nem, de téged igen, s remélem, egy emberrel jól lakik”– szólt a praktikus válasz. Kocsinkba sem azért szereltetünk riasztót, hogy ezzel száműzzük a világegyetemből a kocsilopást, csupán azt szeretnénk, hogy más kocsiját lopják el, lehetőleg ne a miénket.

Összeurópai menekültügyi megoldás híján Magyarországnak marad tehát a lokális veszteség-minimalizálás, s ebből a szempontból a kormány illegális határátlépést nehezítő kezdeményezése helyes lépés. Tudnunk kell, hogy sajnos ebben a feladványban nincsenek jó megoldások, csak kevésbé rosszak.

Összefoglalva a véleményemet: plakát le, kerítés fel!

Amennyiben a politikai döntés véglegesen megszületik, a megvalósítás miatt szerencsére nem kell izgulnunk: nagyon-nagyon-nagyon jó kerítésépítő cégek vannak ebben az országban. Hirtelenjében biztos Önöknek is eszébe jut néhány ismert név…, de ez már egy másik téma.

Nálunk fejlettebb demokráciákban sem megy rosszul mostanában a kerítésépítőknek…