Kicsivel még tartozom is – Zsiday Viktor, Plotinus

„Vettünk, nyertünk, vettünk, nyertünk, és azt hittük, baromira értünk hozzá” – így indult Zsiday Viktor karrierje. A folytatásban is volt egy kis szerencséje: az ázsiai válságból, a spekulánsok első nagy arcra eséséből kimaradt, mivel 1997-ben egy amerikai ösztöndíj miatt elhagyta a tőzsdét. Miközben sokan tönkremennek, a frissen hazaérkezett fiatalembernek az volt a gondja, hogy Bánfi tanár úr, a közgáz pénzügy tanszékének vezetője közölte vele: nem járt be, felejtse el a vizsgákat, fél év múlva lehet újra próbálkozni.

1998-nak már nem csak spekulánsként vágott neki, elhatározta, hogy munkát keres egy brókercégnél. Elküldte pályázatát a piac összes szereplőjének, ketten válaszoltak, a ma már nem létező Wintrustot választotta. Jött az orosz válság, és ősszel összeomlott a piac. „Minden elúszott, kicsivel még tartoztam is a brókercégnek, még jó, hogy ott dolgoztam, mondták, sebaj, majd ledolgozod” – emlékszik vissza a legnagyobb tőzsdei leckéjére, amiből tanulva sokkal szigorúbb kockázatkezelés mellett kezdte újraépíteni magát.

Az ezredfordulón fél évet az MFB brókercégénél húzott le, az ott tapasztaltak alapján fogadta meg: ha lehet, államhoz közel álló szervnél nem dolgozik többé. Majd Heim Péter hívta, vegyen részt egy igazi modern értékpapírcég felépítésében az Aegonnál. Előbb részvényelemző, majd alapkezelő lett, befektetői és portfóliómenedzseri karrierje is felfelé ívelt. Itt dobta be, hogy indítsanak egy olyan alapot, amelyik szabadabban fektethet be, mint az addig működők. „Gondolták, hadd szórakozzon kicsit a gyerek, elindulhatott az első magyar abszolút hozamú alap, a MoneyMaxx. Egyszer csak meglepve láttuk, milyen jók az eredményei, huszonötmilliárd forint gyűlt össze benne.” Ekkor már 2005-öt írtak. A rendkívül sikeres alapkezelő és befektető azon morfondírozott, érdemes-e alkalmazottként folytatnia. Elhagyta az Aegon Alapkezelőt, és megalapította saját tanácsadó cégét, de külsősként kezelte tovább a MoneyMaxxot, és elindult a Citadella Alfa alap is, amely már szinte bármibe fektethetett, ami magas kockázatot, de korlátlan lehetőséget is jelent. Ez szépen látszik a 2008-as hozamokon is.

Jött a világválság, az összeomlás. A MoneyMaxx „long only” típusú alapként nem játszhatott az árak esésére, a kockázat minimálisra csökkentése is csak arra volt elég, hogy a piacnál jóval kisebb veszteséget szenvedjen el. Hiába shortolt az Alfában – nagyot nyerve az összeomláson is, az alapkezelő néhány nagy befektetője elégedetlen volt, és a portfóliómenedzser kénytelen volt elvinni a balhét.

Szabó László azonnal elhívta a Concorde Alapkezelőhöz, ahol egy évvel később újraéledt a Citadella, de nem csak az. Már működött a Plotinus névre keresztelt befektetőcég, amely az alapnál nagyobb kockázatot vállalhatott, de nemcsak spekulált, hanem félig-meddig kockázatitőke-alap is volt, hosszabb távú reálgazdasági befektetéseket is eszközölt, cégeket vásárolt. A Plotinust 2011-ben bevezették a tőzsdére, az azóta eltelt időszakban az egész budapesti börze legnagyobb emelkedést felmutató részvényének számít, idén szeptemberben pedig egy speciális, részvényre váltható kötvény piacra dobásával került a figyelem középpontjába. Ezen akkor lehet nagyot nyerni, ha a Plotinus értéke gyorsan nő, és úgy tűnik, sokan bíznak ebben, másfél nap alatt lejegyezték a felkínált papírokat.

A befektetési guru életében 2009 óta nincs nagy változás. A befektetésijegy-tulajdonosok és a részvényesek megelégedésére forgatja a Citadella és a Plotinus pénzét, többnyire otthoni irodájában agyalva a befektetési ötleteken. Az alap és a Plotinus ugyanazokat a pozíciókat játssza meg, csak utóbbiban ezeknek nagyobb a méretük, így nagyobb a kockázat, valamint a potenciális hozam is. A Citadellánál az a cél, hogy ne legyen mínuszos év, a Plotinusnál nem gond, ha becsúszik egy mínusz húsz százalék, de akkor a következő legyen plusz negyven vagy ötven.

Átnézi a Concorde elemzéseit, de csak hetente kétszer jár be, amikor a többi portfóliókezelővel megbeszélik a piaci helyzetet és az ötleteket.

„Barátaim szerint sose dolgozom, szerintem meg mindig” – mondja. „Persze nehezen érthető, ha kedd délelőtt 11-kor vígan tempózok az uszodában, de azt már nem látják, ha vasárnap órákra elvonulok például kielemezni a grafikonokat.”

„Legnagyobb nyereségemet még maszek spekulánsként 2003 és 2006 között értem el, lényegében nyolcezertől huszonkétezer pontig ültem a BUX-longban. Nyitottam, korrekcióra várva zártam, aztán újra nyitottam, egyre nagyobbakat, mivel erős meggyőződésem volt, hogy tartós részvénypiaci szárnyalás közepén vagyunk. Végül is az akkor keresett pénzből tudtam függetlenedni.

Amikor jött a válság 2008-ban, a Citadella alap a részvénypiacok esésére játszott. Januárban le is írtam egy elemzésben, hogy ’welcome to the bear market’. Két hullámban, az év elején és májusban is jött egy nagy nyerő az esésben, utána viszont a magyar kötvényekkel ráfáztam, és többször is vesztettem. De ez össze sem hasonlítható azzal, amikor még 1998-ban hamar álltam át a vételi oldalra, és mindenemet elbuktam. Most már a stopok miatt ez szóba sem kerülhetett.

1999 végén világosan láttam, hogy fenntarthatatlan internet-eufória tört ki, és biztos voltam benne, hogy ennek borzasztó összeomlás lesz a vége. 3500 pontnál elkezdtem a technológiai NASDAQ index esésére játszani, és igazam lett: két év múlva 1000 pontig zuhant. Azonban mielőtt leesett volna, még egy utolsó, őrült hajrában 5000 pontig emelkedett az index, ami súlyos veszteségeket okozott nekem, de ebből is tanultam: nem elég, hogy igazad van, mert az időzítés és kockázatkezelés legalább olyan fontos, mint előre látni, hogy mi lesz.

Emlékezetes volt az is, amikor 2001-ben már alig maradt eladó, nem esett tovább a piac, én meg csak erőltettem az európai részvényshortokat. Négyszer fáztam rá zsinórban, aztán azt mondtam, hogy jó, két hétig nem csinálok semmit. Elmentem snowboardozni, aztán átálltam a vételi oldalra. Ami nem tud esni, az emelkedni fog, be is jött.

Az idei görög nyereség azért fontos, mert bebizonyította, hogy érdemes sokat olvasgatni, jól utánanézni a dolgoknak. Bújtam az ottani lapokat és statisztikákat, meg a gazdaságtörténetet. Azt mondtam, a kötvényeiket nem tudják kifizetni, de valószínű, hogy lesz átstrukturálás, ami után helyreállhatnak. Én erre több mint ötven százalék esélyt adtam, a kötvényárfolyam pedig húsz alatt volt. Lement tizenkettőre, majd felment ötvenre. A fele ma is megvan.

Az arannyal kapcsolatban tíz éve pesszimista vagyok, de mivel trendet követek, sokáig eszembe sem jutott shortolni. Amikor jöttek a jelek a mániáról, aranyautomata a reptereken, meg hasonló baromságok, elkezdett komolyabban érdekelni, kerestem a beszállót. Gyanús volt, hogy már nem bír emelkedni, pedig hírek alapján kellett volna neki. Már mindenki megvette, túlpozícionálta magát. Innentől csak időzíteni kellett. Volt egy pont tavasszal, amikor már esett, épült a trend, és hírekre se ment fel, szűk stoppal lehetett beszállni, és amikor megzuhant, szép profit lett belőle.”

Forrás: Forbes – 2013. november 9.