okt.
15
2011

Kín-a

Baj van Kínában. A 2008 óta mesterségesen felpörgetett gazdaságban valószínűleg rendkívül sok rossz adósság halmozódott fel, amely immáron a bankokat is nyomasztja, nem véletlen, hogy árfolyamuk sokat esett az elmúlt hetekben. A kínai állam hosszú idő óta először beállt a piacra bankrészvényt venni, hogy ezzel leheljen ismét életet és bizalmat a szektorba. Ez azonban elkésett lehet. Kína lassul, és ha nincs elég nagy növekedés, akkor sok, most még jónak tűnő hitelről fog kiderülni, hogy nem olyan csudajó. Kína nem fogja tudni megmenteni a világot a recessziótól, mert saját bajával lesz elfoglalva. Ez az, ami miatt az európai és amerikai tőzsdei emelkedés ellenére is például a Hang Seng index még egyhónapos csúcsra sem tudott menni, és emiatt gyenge viszonylagosan a réz és az olaj is. 

 

A jelenlegi tőzsdei áresés euró-paraként indult, most azonban tovább terjedt. Kiderült, hogy Európában és Amerikában még talán nincs recesszió, pedig itt már komoly félelmek voltak. És közben kiderült, hogy a jobbnak tartott feltörekvő országok korántsem állják olyan jól a sarat (elsősorban Kína). Minden attól függ, hogy a valóság és a várakozások milyen viszonyban állnak egymással: mivel Európában már sokan Armageddonra készültek, így az is elegendő az emelkedéshez, ha kiderül, hogy a régió valahogy túléli a következő évet. Ellenben Kínában nagy növekedés nélkül bajok lehetnek.

Azt gondolom nem kell “aggódni”, Európában megtörténik majd a recesszió – de csak akkor, amikor a kormányzati megszorítások hatásai begyűrűznek. Ez inkább 2012-re várható, addig meg lehet próbálni hinni benne, hogy ez nem következik be: emiatt van jelenleg árfolyamemelkedés. Amíg ezt megerősítő adatok jönnek ki, addig – hiába a hosszabbtávú borús kilátások – lehet reménykedni, hogy elkerüljük a legrosszabbat, és addig tarthat az emelkedő, korrigáló fázis. A rendkívül alulsúlyozott Európába – elsősorban a szinte mindenki által túlsúlyozott Ázsiából – visszasúlyozgatnak, és ez a folyamat sem lesz feltétlenül gyors. Ugyanakkor a világ lassulása zajlik, ebbe becsatlakozik Kína is, amint azt a gazdasági adatok, az árupiacok és kínai részvénypiacok mutatják. A kínai államilag generált hitelbuborék még sok baj forrása lehet a következő években.

Korábban azt írtam, hogy nézzük meg, hogy a medvepiaci emelkedésben (ami véleményem szerint most zajlik) melyik eszköz hogyan teljesít, mert ebből sok következtetést lehet levonni. Természetesen amíg a korrekció nem ér véget addig talán korai lenne ítéletet mondani, pláne, hogy az ilyesfajta korrekciók gyakran simán eltartanak 6-8-10 hétig, és ez a korrekció csak október elején indult – így lehet hogy akár egész évben kitart. Egyelőre a fentieken túl mindenesetre az látszik, hogy a közép-kelet-európai devizák gyengék, a forint is velük együtt. Ennek valószínű oka, hogy rájöttek: Európa lassulása elöl itt sem lehet elbújni, a régió országai globális növekedés híján erősen sérülékenyek, ez jól látszik Magyarországon is. Továbbá fontos, hogy az árupiacok gyengélkedése miatt ismét nem az inflációs nyomás az erősebb, hanem a dezinflációs: ez gyengítheti az eurót.

MÁS:

Gazdaságpolitika témakörben érdemes lenne a hazai döntéshozóknak is elolvasni a lett pénzügyminiszterrel készült interjút:

http://privatvagyonkezeles.hu/alapblog/37-zentuccio/435-az-adossagleepites-a-megszoritasok-sikerehez-eloszor-az-allamnak-kell-visszafognia-magat

Mit tettek? Kiálltak a nép elé, mellébeszélés, lózungok, nagy jelszavak helyett elmondták, hogy gáz a helyzet, elővették a fejszét, és rendberakták az országot. És a nehézségek ellenére újraválasztották őket, mert a nép megértette, hogy jó úton járnak.

Néhány kiemelés tőlem:

” Nagy szavakkal élve: az általam is fémjelzett koalíció pártjainak vezetőivel együttesen kiálltunk a nép elé és elmondtuk nekik részletesen, mire készülünk, mire kell felkészülniük. Ez volt az alapja mindennek. Ezt megelőzően azonban teljes körűen feltártuk a valós helyzetet, amire példátlan társadalmi vita vette kezdetét… Nálunk sokkal súlyosabb helyzet alakult ki, mint Magyarországon. Az egy főre jutó adósság tekintetében – sajnos – tulajdonképpen szinte világbajnokok lettünk…A hitelünket továbbá megalapozta az is, hogy az összes miniszter, maga a miniszterelnök, az államfő, minden parlamenti képviselő lemondott javadalmainak túlnyomó részéről. Nagy részünk lemondott a hivatali kocsiról is. Ma körülbelül negyven százalékkal keresek kevesebbet, mint néhány évvel ezelőtt. Az államapparátus radikális leépítése, mely folyamat javában tart még, sokkal nehezebb dió volt persze. A hivatalnok réteg fele veszíti el állását ebben a folyamatban. A maradók jövedelme harminc-negyven százalékkal csökken. Gyorsan és biztosan átállunk az elektronikus úton történő országirányításra…A másik, egészen friss adat, amely igazolja, hogy a sokkterápia, a rendkívüli áldozatok meghozhatják gyümölcseiket – természetesen a rendkívül negatívból erősen pozitívba átcsapott gazdasági növekedési ütem mellett – az az, hogy beindult, mégpedig meglepően erőteljesen, az ingatlanpiac. Sehol Európában – viszonylagosan – nem vett fel nép annyi lakáshitelt, általában áruhitelt, mint a mi országunkban. És sehol nem dőlt be ez az egész olyan rémségesen, mint nálunk. Most azonban az adásvételek szaporodásával párhuzamosan fél-háromnegyed év leforgása alatt mintegy 10-15-20 százalékos ingatlanár-emelkedésnek vagyunk tanúi…A munkanélküliek aránya – természetesen ebben szerepe van az elvándorlásnak is – csaknem 20 százalékosról 11 százalékosra esett vissza…Hogy mit hoz a közeljövő Európában, az eurózónában? Valószínűleg a gazdaságok visszaesését. Nagy valószínűséggel mások is fogják követni a lett modellt. Szerintem az euró körüli válság nem mélyült volna el ennyire, ha Görögország – a megannyi differencia dacára – alapvetően ugyanúgy és ugyanakkor kezdett volna hozzá a nemzetgazdasága belső leértékeléséhez, mint ahogyan és amikor mi tettük.”

http://www.zsiday.hu/blog/k%C3%ADn