Kína a foci terén is vezető szerepre tör

Ha ma megkérdeznénk olvasóinkat, hogy melyik labdarúgó kereste a legtöbbet 2016-ban, nagy valószínűséggel Cristiano Ronaldóra vagy Lionel Messire gondolnának. Kis híján lehetnének ők is, de ellentmondtak a csábításnak. Ronaldót évi 150 millió euróért, Messit évi 100 millió eurós fizetésért csábították Kínába, de számukra a szakma többet jelent a pénznél.

Nos, az igazság az, hogy a világ legjobban kereső labdarúgója Carlos Tevez. A Sanghaj Shenghua 84 millió eurót fizetett érte a Boca Juniorsnak, Tevez heti fizetése 714 ezer euró lesz, ami megközelítőleg 220 millió forintnak felel meg, éves szinten meghaladja a 11 milliárd forintot.  A legjobban fizetett labdarúgó egyébként 2016-ban Tevez honfitársa, a szintén argentin Ezequiel Lavezzi volt, 24,3 millió euróval, ami megközelítőleg 8,8 milliárd forintnak felel meg egy évben. Nem csak Tevez és Lavezzi Fortuna kegyeltjei, a brazil Oscar 60 millió euróért került a Chelsea-től Kínába, heti 464 ezer eurós fizetésért, ez hetente 143 millió forintot jelent, vagy itt van a belga Axel Witsel, aki búcsút intett az öreg kontinensnek (az olasz bajnok Juventus is csábította), ő heti 300 ezer eurót vihet majd haza, mely megközelítőleg 100 millió forintot jelent minden héten.

A közelmúltban olvastam, hogy a kínai politikai vezetés elhatározta, hogy a gazdasági és katonai élet mellett vezető szerepre törnek a labdarúgás világában is. Ennek alapvetően politikai és ideológiai okai vannak, szeretnének világbajnok aspiráns labdarúgó csapatot látni, a világban betöltött hatalmi pozíciójuknak megfelelően, versenyben lenni a világelsőségért a labdarúgó világbajnokságokon néhány esztendő múlva.

Az elnök-főtitkár, Hszi Csin-ping nagy futballrajongó, és a labdarúgás szintjének felemelését személyes feladatának tekinti. Az államapparátus nem is marad tétlen, 2017-re 20 ezer futballiskolát építenek fel, és ez a szám 2025-re 50 ezerre nőne. Kína lakossága 1,3 milliárd  fő, tehát annak az esélye nagyon magas, hogy minőségi munkával és megfelelő szelekcióval minőségi játékosok hada hagyja el a kínai akadémiákat.


A tíz legtöbbet költő bajnokság a 2016. évi téli átigazolási szezonban
1. Super League (Kína) 267,02 millió euró
2. Premier League (Anglia) 247,29 millió
3. Serie A (Olaszország) 85,85 millió
4. League One (Kína) 49,1 millió
5. Bundesliga (Németország) 47,92 millió
6. Championship (Anglia) 38,57 millió
7. Ligue 1 (Franciaország) 33,04 millió
8. La Liga (Spanyolország) 31,92 millió
9. Liga MX (Mexikó) 31,52 millió
10. Série A (Brazília) 26,23 millió

Forrás: 24.hu

A piacgazdasági szempontok enyhén szólva sem működnek a kínai futballban úgy, mint a hatékony üzleti és gazdasági modellekben működő nyugat-európai kluboknál, és ez veszélyt is jelent a nyugat-európai klubok számára.

Azonban az éremnek két oldala van, a People’s Daily – a Kínai Kommunista Párt hivatalos lapja – nemrégiben egy cikket közölt az ész nélküli pénzszórásról, és a lufi kidurranására figyelmeztetett.

Bármi is lesz a szemünk előtt zajló folyamat vége, a jövőben érdemes lesz figyelni Kínára, mint futball nagyhatalomra is…