Kína, a jó

Az Új Selyemút projekt nem más, mint a globalizáció „újratöltve”. Nem húzódik meg mögötte semmilyen kínai szuperhatalmi ambíció, az egészet az igazságosságra, a nemzetek közötti fair kapcsolatrendszer kialakítására törekvés vezérli Peking részéről. Kínának egyébként nincs szándékában önhatalmúlag betölteni azt a globális hatalmi vákuumot, ami Trump elnök politikája okoz(ott). Kína csak akkor válhat Amerika helyett a világ első számú hatalmává, ha ezt az egész világ is így akarná.

Minderről WU Hongbo, az ENSZ gazdasági és szociális ügyekért felelős főtitkár-helyettese beszélt az Alapblog.hu-nak Berlinben. Wu Hongbo előzőleg hazája külügyminiszter-helyetteseként, Hszi Csin-ping kínai államfő és pártfőtitkár tanácsadójaként, valamint berlini nagykövetként szolgált.

Zentai Péter: Amerika elnöke egy sor alapvető kérdést mindenki mástól elszigetelten gondol megoldani. Vajon nem azoknak van-e igazuk, akik szerint elérkezett az ideje, hogy Kína az Egyesült Államok helyébe lépjen, hogy átvegye Amerikától a „vezérigazgató” szerepét?
Wu Hongbo: Ez nem így működik. Egyetlen ország sincs abban a helyzetben, hogy csak úgy, önkényesen eldönthesse, akarja-e vagy sem a világot vezetni. Nem Kínán múlik, hogy milyen pozícióra tesz szert a jövő világában, hanem az összes többi országon. Az országok közössége dönt együttesen.

Egyet ért-e azzal, hogy Amerika elnöke protekcionizmusával veszélybe sodorhatja a világot, különösképpen a Kína számára kardinális jelentőséggel bíró világgazdaság fejlődését?
Én ENSZ tisztségviselő vagyok már, nem kínai hivatalos emberként beszélek Önnel. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy mind Kína, mind minden más ország számára, beleértve magát az Egyesült Államokat is, az amerikai elnök alaposan megnehezítette a világkereskedelem további fejlődését. De ne feledjük, hogy az Egyesült Államok csak egy ország a sok közül. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 192 másik ország is a tagja.

Ezzel azt akarja mondani, hogy a többiek együttesen sokkal nagyobb erőt képviselnek? Hogy fogjanak össze és szavazzák le Amerikát?
Egyetlen szóval sem kívánom megtoldani azt, amit az imént kijelentettem: Amerika egy ország a 193 közül, a nemzetek közösségének csak az egyik tagja. Se több, se kevesebb.

Kína és az Európai Unió egyformán érdekelt a globalizáció mélyítésében. Lehet, hogy a végén Európát és Kínát az Egyesült Államok magatartásváltása löki egymás karjaiba és Amerika ellenében válnak majd stratégiai szövetségesekké?
Ez rajtuk múlik. Erről Kína és Európa fog dönteni…, ezt nem kívánom részleteiben kommentálni.

Beszéljünk Kína az Új Selyemút projektről! Sokan óriási reményeket fűznek hozzá, mások viszont Kína csapdáját sejtik benne. Ez utóbbiak szerint így akar Kína legitimitást szerezni világuralmi terveihez.
Kína érzékeli, hogy a globalizáció, ahogy az eddig zajlott, egy sor igazságtalanságot okozott. Egyesek túlzottan, mások csak egészen csekély mértékben profitálnak belőle. Az előnyökön nem fair módon osztozkodik a világ. A nyertesek és a vesztesek közti olló vészesen szélesedik. A globalizáció okán gazdagodó, illetve szegényedő országok, régiók közötti egyenlőtlenségek növekedése társadalmi és gazdasági konfliktusok okozójává vált, a globalizálódás eddigi formájában tényszerűen elkezdte fékezni a világkereskedelmet. Kína célja, hogy elősegítse egy olyan globalizációs folyamat beindulását, amely igazságosabb alapokon nyugszik. Amelyben nincsenek első és másodosztályú résztvevők. A One Belt, One Road kezdeményezés egy alternatívát kínál: a fél világ infrastrukturális, gazdasági, technológiai megújulását célzó, bármely ország számára nyitott, bárki befogadására alkalmas, abszolút fair projekt ez. Ebben mindenki egyenrangú, a megvalósulás minden fázisa közös tervezés eredménye, „útközben” is bárki szolgálhat hozzáadott értékkel.

Vajon igazuk azoknak, akik szerint az Új Selyemút projekt igazából nem más, mint „kiút” Kína számára ahhoz, hogy felturbózhassa lebénuló gazdasági növekedését, a kínai cégek számára pedig egyedülálló lehetőséget kínál, hogy leépíthessék gigantikus adósságaikat?
Egyrészt Kína nem főnöke, csupán kezdeményezője e projektnek. Az egész koncepció az egyenlőség elvén alapul, a konkrét beruházások megvalósításának sikere a helyi tőkén, a helyi építőkön, a helyi technológiai beszállítókon fog múlni. Ettől válik a kezdeményezés egy alternatív, megújult, igazságos globalizáció alapjává. Másrészt miért nem azt látják a projektben, hogy az általa kínált beruházási, fejlesztési lehetőségek az Európai Unió azon tagállamai számára jelentenek gyógyírt, amelyek krónikus növekedési gondokkal küzdenek? Az EU-nak vannak csak igazán súlyos megoldandó problémái, amelyek a beruházások hiányából fakadnak…

Ön tehát azt állítja, hogy Kínát semmiféle világgazdasági hatalmi ambíció nem vezérli?
Ez nem úgy van, hogy Kína nagy hirtelenjében önzetlenné vált. A gyengébbek felsegítésének története hosszú tradícióra tekint vissza az országunk részéről. Emlékezzünk csak arra, hogy Kína régóta vesz részt afrikai országok felemelésében, mert tisztában vagyunk és mindig is voltunk vele, hogy Afrika további elszegényedésének megállítása globális kötelesség. Mostanra jutott fel Kína arra a szintre, hogy a fejlettebb és gazdagabb nemzetek, országok súlyosbodó problémáinak megoldásában is kezdeményező részt tudjon vállalni. De ezt nem hatalmi önzőség, hanem megint csak az egész világ jövőjéért érzett felelősség diktálja a részünkről.