dani120322
Már.
22
2012

Kína landol

A Bloombergen kedd reggel jelent cikk, ami Kína luxusautó piacán tapasztalható problémákról ír. Az írás szerint a gyártók a korábbi évekkel ellentétben jelentős diszkontokat adnak és különböző akciókkal csábítják a vevőket. Egy éve még arról lehetett olvasni, hogy a vásárlóknak több hónapot kell várniuk az új autókra. Nagy változás!
Érdekes, hogy a Bloomberg cikkére hogyan reagáltak a piacok.

Aznap a Daimler a VW és BMW részvényei egyaránt 5 százalékkal estek. Pedig a cikk tulajdonképpen nem is tartalmazott vadonatúj, eddig nem ismert információt, a német autógyártók nem egy nappal korábban hirdették meg akciós áraikat. Az írás csak összefoglalta az elmúlt heteket, hónapokat jellemző helyzetet (ami valójában már korábban is ismert volt). A befektetők reakciója, a részvényárak esésének hevessége árulkodó: túlzottan optimistává váltak.

Számomra két fontos üzenete volt a keddi napnak: Kínában komoly gazdasági lassulás van és a részvénypiaci befektetők pesszimizmusa eltűnt.

Ez utóbbi még nem feltétlenül jelenti azt, hogy véget ér a több hónapja tartó globális részvénypiaci emelkedés, de a rally egyik hajtóereje, a félelem (wall of worry) eltűnt. A befektetők az utóbbi időben hozzászoktak a várakozásoknál jobb makrogazdasági adatokhoz, és valamennyire megnyugodtak, hogy elhárult az Eurózóna összeomlásának kockázata. Természetesen a nulla körüli globális kamatszint erős felhajtóerőt fejt ki a kockázatos eszközök árára, de a rossz hírek most már eredményezhetnek negatív reakciót.

A német autógyártókhoz hasonlóan rengeteg vállalat elmúlt időszaki profitnövekedése teljes egészében a fejlődő országokból (legnagyobb részt Kínából) származott. A profitok, profitmarzsok ennek köszönhetően tudtak új csúcsra emelkedni. A német autógyártók esete jól példázza ezt. Amíg nőtt az értékesítés, jóval az átlag fölötti fedezettel tudtak Ázsiában eladni. Most jelentős diszkontokat kell adniuk, miközben költségoldalról (nyersanyagok és bérek) nyomás alatt vannak. Ez a folyamat veszélybe sodorhatja sok vállalat profittervét, ezáltal negatív meglepetést okozva.

Érdemes tehát a kínai makrogazdasági adatoknak kitüntetett figyelmet szentelni. Az elmúlt néhány nap hírei közül szemezgetek (hála Móró Tamás kitűnő, rendkívül hasznos sajtófigyelésének):

• Megállt a kínai újautó értékesítés növekedése, egyes iparági szakértők szerint a tavalyi eladási szint tartása is kérdéses.

• A kínai ingatlanárak a januárihoz hasonló mértékben estek februárban is, 70 városból 45-ben csökkentek az árak, 22-ben nem változtak.

• A kínai lakásértékesítés mínusz 25% év/év alapon az év első két hónapjában.

• Jelentős lett a külkereskedelmi deficit februárban, 31,5 milliárd dollár, több, mint 20 éve nem volt ilyen, főként az európai export volt gyenge.

• Az illetékesek 2012-re mindössze 7% körüli exportnövekedést várnak.

• A sanghaji konténerforgalom alacsonyabb az egy évvel korábbi szintnél.

• A világ legnagyobb bányavállalata, a BHP Billiton gyengülő kínai vasérckeresletre számít.

• A Bloomberg szerint az 591 eddig jelentett kínai vállalatból 333 a vártnál rosszabb eredményt ért el a negyedik negyedévben.

• A miniszterelnök Ven Csia-pao március elején bejelentette, hogy 7,5%-osra csökkentették a 2012-es GDP növekedésre adott hivatalos várakozásukat.

• Ma hajnali hír, hogy a HSBC kínai feldolgozóipari PMI indexe márciusban 48,1-re esett ( a februári 49,6-ról), az új megrendelés állomány alindex 46,2 lett. Mindkettő csökkenő aktivitást jelez.

• (A kínai gazdasághoz sok szállal kötődő Ausztráliából is erőteljes lassulásra utaló adatok láttak napvilágot az utóbbi időben.)

A láthatóan romló gazdasági növekedési kilátások mellett ugyanakkor komoly béremelések vannak az ország számos régiójában. Továbbra is van tehát inflációs nyomás és a korábbi évek ingatlanpiaci boomja is komoly veszélyeket rejt. Ahol rövid idő alatt óriási hitelkiáramlás volt (mint 2009-2011 között Kínában), ott ennek megvannak a negatív következményei (eszközár-buborékok, rossz beruházások és hitelek, torz gazdasági struktúra). Kína most a korábbi rekord méretű monetáris és fiskális stimulus negatív következményeivel küzd.

Nem könnyű a gazdaság irányítóinak a dolga sem ebben a helyzetben. Az inflációs nyomás miatt az illetékesek időnként hűtik a további monetáris lazítással kapcsolatos várakozásokat. Ugyanakkor a durván lassuló export miatt a jüan felértékelése (egyelőre?) lekerült a napirendről. Az ingatlanpiaci buborék kezelése érdekében egyelőre nem mernek enyhíteni a lakásvásárlási korlátozásokon. Legutóbb pedig lazítottak a külföldiek részvényvásárlási korlátozásain is, feltehetően szeretnék a piacot megtámasztani.

Nem egyszerű tehát a helyzet, egyszerre több fronton (lassulás, infláció, eszközárbuborék, rossz hitelek) kell a gazdaságpolitikusoknak harcolniuk. Jóval kisebb a kínai vezetés mozgástere, mint 2009-ben. Véleményem szerint az akkori stimulusnak a globális gazdasági esés megfordításában döntő szerepe volt. Most kisebb esélyt látok hasonlóan eredményes beavatkozásra.

A jelek szerint a befektetők – bár egyes felmérésekben már komoly kockázatként említik a kínai lassulást („hard landing”) – ezzel kapcsolatban nem túl pesszimisták. A legtöbb elemzőház még mindig a feltörekvő piaci eszközöket favorizálja, és a kínai keresletre alapozva jó befektetésnek találja a nyersanyagokat. A BofA-Merrill Lynch befektetői felmérésében pedig a feltörekvő piaci részvényeket jelentősen túlsúlyozzák az alapkezelők. A fejlődő piaci alapokba mért idei tőkebeáramlás rekordnak számít, ennek ellenére egyes feltörekvő piaci indexek, illetve ahhoz kapcsolt eszközök feltűnően gyengék, lemaradóak (nem mentek ki új csúcsra, akár le is fordultak). Ilyen például a kínai és indiai részvénypiac (de említhetnénk az ausztrál dollárt, a réz árát vagy akár a német autógyártó részvényeket is). Mi lesz, ha a befektetők elkezdik kivonni a pénzeket?