Kína miatt nyugodtan lehet aludni

Kínában a legnagyobb veszélyfaktor, hogy a kommunista párt görcsösen ragaszkodik kizárólagos hatalmához és ennek érdekében egyre gyakrabban követhet el mind súlyosabb hibákat. Ezzel aztán zűrzavaros gazdasági helyzetbe sodorhatja az országot – mondja nekünk a londoni Capital Economics Ázsia–Kína specialistája. Marc Williams ugyanakkor messze eltúlzottnak tartja a piacok Kínával kapcsolatos negatív reakcióit. Számításai szerint a világ második legnagyobb gazdasága az idén 6 százalékkal fog növekedni. A szakértő kifejti: az olajár radikális gyengülése objektíve nem hozható összefüggésbe Kína viszonylagos lassulásával.

Zentai Péter: Mit szól a kínai miniszterelnök bejelentéséhez, miszerint tavaly 7 százalékkal nőtt a kínai gazdaság teljesítménye?
Marc Williams: Nem hihető. Az általunk végzett számítások alapján 4, legfeljebb 5 százalékos növekedést tudott produkálni az ország 2015-ben.

Akkor megalapozott a Kína miatti pánik a piacokon?
Nem megalapozott. Nagy tévedésben van az a rengeteg piaci szereplő a világban, aki a kínai helyzet drámai romlását véli látni. A kínai jegybank a világ leghatalmasabb devizatartalékaival bír, és további megannyi hatékony eszköz áll a kínai állam rendelkezésére, hogy egyrészt megvédje a renminbit (a kínai fizetőeszközt, más néven a jüant), másrészt hogy megállítsa a gazdaság további lassulását.

De ha Kína lassul, annak alapvető hatása van a világgazdaság egészére – érthető, hogy a befektetők szabadulnak a részvényektől, félnek a közeljövőtől…
A Kína-faktort túlreagálja a világ. A tőzsdék végképp ezt teszik. Kína gazdasága nem omlott össze, ilyen veszély egyáltalán nem áll fenn. Csupán a korábbinál szerényebben, de azért szépen és tartósan növekszik továbbra is. A legtöbb vezető gazdaság nem függ közvetlenül a kínai exporttól. Az európaiak is nyugodtan alhatnak Kína miatt.

Németország egyik legfőbb partnere Kína…
Az odairányuló német exportnak nincs köze a Kína gazdasági lassulását leginkább okozó nehéziparhoz. A németek kiemelkedően fejlett tudást igénylő technológiákat adnak el Kínának. A többi nyugat-európai vezető gazdaság: Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország szolgáltatásokkal, főként pénzügyi szolgáltatásokkal van jelen Kínában. A kínai gazdasági problémakör közvetlenül-közvetetten a többi ázsiai országra, illetve a nyersanyagtermelőkre, például Oroszországra, Dél-Amerikára, Dél-Afrikára hat inkább.

Az olajár és más energiahordozók, nyersanyagok árának esése egyenes összefüggésben van Kína igényeinek csökkenésével. Ha Latin-Amerika, Oroszország és más okokból Ázsia gyengül, akkor ez már negatívan hat vissza Európa globális exportjára is.
Az alacsonyabb energiaárak kimondottan jót tesznek az importőr országok gazdaságainak. Tehát Magyarország, Németország és a többiek inkább örüljenek e fejleménynek, mintsem aggódjanak miatta. A kőolajár esését nem Kína lassulása, hanem a megújulók és egyéb alternatív források térnyerése, új lelőhelyek felfedezése, új exportőrök megjelenése, tehát egy átfogó kínálatbővülés okozza. A Nyugat gazdasági teljesítményének alakulását a véltnél sokkal kevésbé befolyásolja Kína helyzete. Ahogy az augusztusi Kína-pánikon túltették magukat a piacok, úgy most is helyre fognak állni.

Mi adjon okot az optimizmusra a piacok számára Kínával kapcsolatban?
Az például, hogy tavalyhoz képest idén már javulni fog az ország teljesítménye. A magunk részéről hatszázalékos növekedést tartunk reálisnak ebben az évben. Stabilizálódás megy végbe Kínában.

Nem értem. Ön is azt mondja, hogy Kína kormányfője hamis adatokat állít be igazságként, megtéveszti a hazai és a külföldi befektetőket. Hogy lehet ebből jól kijönni?
Az ilyesfajta hivatalos adatok torzításán senki sem lepődik meg, mindig ezt csinálta Kína. Ettől még a kínai gazdaság – lassabban ugyan –, de tényszerűen fejlődik, semmiféle veszélye sincs recessziónak, pláne nem összeomlásnak. A világ tehát ezzel kapcsolatban megnyugodhat.
Kína vezetői ugyanakkor valóban súlyos hibákat követtek el az elmúlt másfél-két évben, komolyan fogyatkozóban van velük szemben a nép bizalma. Miután az országban széles tömegek kezdtek elégedetlenkedni a társadalmi igazságtalanságok, a gazdagok és szegények közti szakadék rendkívüli mélyülése miatt, a kommunista párt – mely csak nevében kommunista – kitalálta, hogy agresszíven bátorítani fogja a „népi tőzsdézést”: kínaiak százmillióinak segítettek, hogy részvényeket vásároljanak, hogy így generáljanak pezsgést a helyi tőkepiacokon. A hatalom birtokosai feltételezték, hogy a gazdaság robusztus növekedésével párhuzamosan a kínai vállalati részvények ára mindig csak feljebb és feljebb kúszik, közben pedig mindenki egyre boldogabb lesz.
Csakhogy a gazdaság lassulni kezdett, az irreálisra fújt áraknak pedig természetszerűleg össze kellett omlaniuk. A politikai hatalom erre fel hatalmas pénzekkel megint beavatkozott a tőzsde életébe, megint felverte az árakat. Aztán visszatáncolni kényszerült. Kínaiak százmilliói érezhetik úgy, hogy a hatalom cserben hagyta őket. Kínában a legnagyobb veszély faktor, ami krízist okozhat, hogy a kommunista párt görcsösen ragaszkodik kizárólagos hatalmához és annak minden áron való megtartása érdekében egyre gyakrabban követhet el súlyosabb és súlyosabb hibákat. Ezáltal sodorhatja zűrzavaros gazdasági helyzetekbe az országot.