KÍNA SZINDRÓMA

Többéves mélyponton az arany, ezüst, réz, a hosszú olajhatáridők. Csökkenő luxusautóeladások és csilliárdnyi jüanból mentett tőzsde Kínában. Erősödő dollár a nyersanyagtermelő országok devizáival szemben.

A kép elég egyértelmű. Az árupiaci szuperciklust a kínai sárkány mérhetetlen étvágya hajtotta az egekbe, ezért tudtak a 2000-es években 5-10-szeresükre emelkedni a nyersanyagárak. Kína extenzív növekedésének azonban a vége felé járunk. 2008-ban még egy hatalmas hitelfröccsel megtámasztották a gazdaságot, de évek óta egyértelmű, hogy a – főleg exportorientált – termelés helyett a szolgáltatások, a belső fogyasztás kell, hogy átvegye a fő hangsúlyt. Ennek azonban már nincs akkora nyersanyagigénye, mint a korábbi éveknek, és így – különösen hogy a 2000-es években hatalmas kapacitásbővítést hajtott végre mindenki az ausztrál vasércbányáktól a nyersgumitermelésen át az olajszektorig – a nyersanyagpiaci szuperciklus leszállóágába került. A ciklus csúcspontja 2008, másodlagos csúcsa 2011 volt, amelyet jól jelzett a Glencore mega-IPO-ja, erről akkor írtam is.

A folyamat megy azóta is a maga útján és jól látható, hogy a nyersanyagtermelő országok egyre inkább bajban vannak. Brazília 2013 óta nem nagyon nő, az oroszoknál elkezdődött a putyini pangás, a kanadaiaknál is mínuszos GDP-t láthattunk legutóbb. A szuperciklus késői szakaszában komoly túlzások alakultak ki a nyersanyagtermelő országokban, és ezek ledolgozása hosszú időt vehet igénybe. Ezek az országok recesszióba hullhatnak és negatív növekedést, valamint deflációt exportálhatnak a világba.

Ezzel szemben áll, hogy Európa és az USA növekedése stabilnak és belső erejéből fenntarthatónak tűnik. A költségvetési megszorítások befejeződtek mindkét helyen, a monetáris politika extrém laza, a bankrendszer nagyjából helyreállt, nincs oka annak, hogy ne legyen növekedés.

A nagy kérdés, hogy a fenti két folyamatnak mi lesz az eredője, illetve hogy Kína, a külső szemlélő számára gyakran teljesen átláthatatlan óriásszereplő merre lendíti az egész folyamatot?

A helyzet nagyon hasonlít az 1990-es évek végéhez, amikor a feltörekvő országok szenvedtek, időnként (1995. Mexikó, 1997. Ázsia, 1998. Oroszország) tőkepiaci sokkot okoztak a magországoknak (USA, EU), miközben azokban jellemzően töretlenül zajlott a gazdasági fellendülés. A sokkok hatására azonban a jegybankok nagyon óvatosak voltak, a Fed 1998-ban kamatvágásra is kényszerült. Fontos változás azonban azóta, hogy a feltörekvő országok globális gazdasági súlya nagyon megnőtt.

Ezek alapján talán leginkább arra lehetne számítani, hogy a következő 1-2 évben a fejlett országokban folytatódik a fellendülés, de ezt akár gyakran is megakaszthatják a feltörekvőkből és/vagy Kínából eredő sokkok. A jegybankok emiatt nem nagyon fognak tudni kamatot emelni. Lehet, hogy a Fed sem jut túl messzire. Talán a legjobb megoldásnak most a türelmes várakozás és az esetleges pánikok megvétele tűnik…