laci

Kinőtt a magyar GDP hiányzó lába

Az elmúlt 5-6 év gazdasági szempontból háborús időszak volt Magyarországon, de most már van idő kérdezni, és ha kell, csak azután lőni. Szabó László, a Concorde Alapkezelő portfóliómendzsere és elnöke szerint a magyar gazdaság javuló helyzetére utal, hogy beindult a lakossági fogyasztás, ezzel pedig kezd újra kinőni a GDP hiányzó lába. Globális szinten a szakember bízik benne, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a fordulat, és búcsút inthetünk a negatív kamatoknak. A Portfolio-nak adott interjújában mesél többek között arról is, hogy miért jó bivalyokat tenyészteni, milyen kihívásokkal szembesülnek a hazai alapkezelők, hogyan tud versenyezni egy befektetési alap egy állampapírral, és minek kellene teljesülnie ahhoz, hogy beinduljon egy sikeres tőzsdefejlesztés Magyarországon.

Jó ideje már egy másik befektetési területben is érdekelt vagy, ezért kezdjünk egy fontos kérdéssel. Hogy vannak a bivalyok?
A globális tőzsdei befektetés fantasztikusan érdekes intellektuális kihívás, de nagyon sok stresszel és egyéb, nehezen kezelhető pszichés megpróbáltatással jár. Abszolút virtuális közeg, ahol nehéz megtartani a kapcsolatot a reális világgal. Azt gondolom, hogy az állattenyésztésnél “földhözragadtabb” tevékenység kevés van, így ez a tőzsde elvont világával egész jó kombináció. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudatosan terveztem így, mindenesetre úgy érzem, heti két nap egy 26 fős minitelepülésen segít normálisnak maradni, így a “rendes” szakmámban is talán jobban tudok teljesíteni.

Mivel lehet jobban keresni? Bivalytenyésztés, tőzsdézés, befektetési alap?
Nincs könnyű szakma. Éppen ezért nem gondolom, hogy az ország legjobb bivalytenyésztője leszek, nem is ez a cél, de az biztos, hogy az alapkezelők közül én vagyok a legjobb bivalytenyésztő. És persze a bivalytenyésztők között a legjobb alapkezelő!

Összességében hogyan értékeled a tavalyi és az eddig látottak/tapasztaltak alapján az idei évet? Mennyiben nehezíti a profitszerzési lehetőségeket az alacsony hozamkörnyezet?
A Concorde Alapkezelő kezdetektől fogva elsődlegesen az ügyfelek hozamára koncentrál. Nem az az elsődleges célunk, hogy nagyon sok pénzt keressünk, hanem az, hogy jó hozamot érjünk el. Mindig abban bíztunk, hogy ha sikerül, akkor ezt előbb-utóbb észreveszik a befektetők. Jelenleg a negyedik legnagyobb alapkezelő vagyunk Magyarországon, ez alapján úgy tűnik, észrevették. Az, hogy mi ezzel pénzt is keresünk? Ez ezzel jár és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülünk neki.

Nálatok jelentős szerepe van a vagyonkezelésben a sikerdíjnak is. Ilyen alacsony hozamkörnyezetben ezt mennyire tolerálják az ügyfelek?
Az ügyfelet az érdekli, hogy milyen hozamot érsz el. Senki nem fog megvenni egy rosszul teljesítő alapot, csak mert alacsony a költsége. Korlátlan számú jelentkező lenne arra, hogy kapjanak egymilliárd forintot, majd ők elkezelik ingyen, mégsem népszerű ez a konstrukció.

A befektetők világszerte egyre jobban támadják az aktívan kezelt alapokat, főként azok magas költségei miatt…
Igen, ezzel nagyon sokat foglalkozik most a sajtó, nem véletlenül. Tapasztalataim alapján egyetértek azzal a kutatási eredménnyel, miszerint az alapkezelők kb. 15 százaléka tudja megverni hosszú távon a benchmarkot. Az első alapot 1994-ben hoztuk létre, azóta minden áldott nap kiszámolták a letétkezelők a teljesítményünket. Az azóta megkapott ötezer – ennyi napi nettó eszközértékelés van mögöttünk – bizonyítvány alapján úgy tűnik, hogy mi ebbe a 15 százalékba tartozunk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a hozam önmagában nem mond semmit. Mindig a szórással módosított hozamot kell nézni.

Ez alapján milyen jövőt jósolsz a hazai abszolút hozamú alapoknak?
Ha meg tudják ismételni azt, amit az elmúlt 10 évben megcsináltak, illetve képesek egy alacsony szórással az állampapír-hozamok másfél-kétszeresét hozni, akkor korlátlan kereslet lesz rájuk. Ezt azonban nagyon nehéz összehozni. Az elmúlt időszakban nekünk sikerült, és ha ezt a jövőben is hozni tudjuk, akkor nem lesznek problémáink a kezelt vagyon nagyságával.

Biztos megfordul az ügyfelek fejében, hogy ilyen környezetben miért ne fektesse inkább a pénzét állampapírba vagy ingatlanba befektetési alap helyett. Ilyenkor mivel győzitek meg őket?
A legfontosabb befektetői szabály a divezifikáció, ez alapján a befektetési alap, az állampapír és az ingatlan jól megférnek egymás mellett. A meggyőzés legjobb eszköze, hogy megpróbálsz jó hozamot elérni. A Platina Pí alap “A” sorozata tíz éve, még a válság előtt indult, ezen időszak alatt a befektetők egy forintjából négyet termelt – pontosabban 3,8 forintot – és az idei év első kilenc hónapjában is hozta a KKJ hozam kétszeresét, a nagy tőzsdei ingadozások mellett is alacsony volatilitással. Egyszóval a múlttal nincs gond, inkább azért izgul az ember, hogy a következő tíz év is sikeres legyen. Remélem a kettő azért valamiféleképpen összefügg.

Az ÁKK évi 1%-os jutalékot fizet a lakossági állampapírok forgalmazásáért. Tud ezzel bármilyen befektetési alap(kezelő) versenyezni, vagy megmarad emiatt az állampapírok hegemóniája?
Ez egy nagyon fontos jelenség, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nekünk is kihívást jelent, hogy abszolút hozamú alapjainkkal meg tudjuk verni annyival az állampapírok kamatát, hogy kisebb jutalék mellett is érdekeltek legyenek a forgalmazók az alapjaink értékesítésében. Nem állunk rosszul és ez talán azzal magyarázható, hogy ebben a hozamszegény környezetben minden százalék plusz nagyon sokat számít az ügyfeleknek. Nyilván a kötvényspecialista alapkezelők nehezebb helyzetben vannak. Mi abszolút hozamú és részvény alap centrikus szereplőként azok közé tartozunk, akiket ez a probléma talán kevésbé érint.

Ha már itt tartunk. Feltűnt, hogy az általad kezelt Platína Pí alapban egy hónap alatt jelentősen visszavágtad a magyar államkötvények súlyát és jelentősen megemelted a likvid eszközök arányát. Ezek szerint nem számítottál a magyar felminősítésre?
Bíztam a felminősítésben, a múltkor az Alapblogon egy belső vitákat is kiváltó cikkben fejtettem ki a véleményemet, hogy indokolatlan volt a felminősítés elmaradása. Ugyanakkor a Platina Pí egy ún. top down alap, am azt jelenti, hogy globális makrotényezők játszanak elsődleges szerepet a portfólió kialakításában. Várakozásaim alapján úgy döntöttem, hogy augusztus végén lezárom a kockázatos pozíciókat, és inkább egy kicsit hátralépve megnézem, mi fog történni.
Ilyenkor az alapkezelő nagyon sokszor egy nehéz döntési helyzetben találja magát. Egyrészt volt egy határozott véleményem, miszerint a magyar állampapír hozamának le kell mennie, mert fel fognak minket minősíteni, ugyanakkor a globális jövőkép miatt szeretném lezárni a kockázatos pozícióimat. Érdekes döntés, mi legyen. Szerencsére – jelen esetben pechjére – az alapnak van egy dedikált stratégiája, ez pedig egy felülről jövő megközelítés. Ha van két ellentétes dolog a mérlegen, akkor következetesnek kell lenni és a fő stratégiát kell követni.

Összességében hogyan ítéled meg a hazai alapkezelői piac szempontjából az S&P lépését? Mely alapok lesznek ennek a legnagyobb nyertesei?
Őszintén szólva, nem tudom. Azért választottam a top down megközelítést több mint 15 éve, mert azt gondolom, hogy a globális makroesemények egy ilyen pici ország esetében legalább akkora vagy még nagyobb hatással bírnak az eszközök értékeltségére, mint a helyi viszonyok. Természetesen ez nem mindig van így, de hosszú távon már megállja a helyét. Most is el tudok képzelni olyan volatilis időszakokat a következő fél évben, amelyeknek a hatása nagyobb lehet mind pozitív, mind negatív irányban, mint ennek a felminősítésnek a jelentősége. Mert a piaci szereplők többsége, és ezt a kamatfelárak nagyon pontosan mutatják, igazából már régen befektetési kategóriaként kezelte a magyar eszközöket.

Főként a fundamentális elemzés híveként, látsz most olyan sztorit a piacon, amely a félreárazások vagy egyéb okok miatt jó vételi vagy éppen shortolási lehetőségnek ígérkezik?
Ebben az évben sok érdekes lehetőség volt, de augusztus végével nagyon keményen levágtam a kockázatot. Próbálom úgy alakítani az alap befektetési stratégiáját, hogy a tőlem független kockázatos döntésekre nem próbálok tippelni, mint hogy mikor lesz Fed kamatemelés vagy mi lesz a Brexit eredménye. Nem vagyok politikai elemző, nem azért fizetnek a befektetők, hogy találgassak. Persze mindig van az embernek véleménye, de megtanulja, hogy nem kell alárendelni a portfóliót olyan tippelgetéseknek, amelyekben nincs előnye a többiekhez képest.

Rövid/középtávon véleményed szerint milyen kihívásokkal kell szembenéznie a hazai alapkezelői piacnak?
Jelenleg még teljes a bizonytalanság, hogy két év múlva milyen szabályok között kell dolgoznunk. A működési környezet változása elméletileg az ügyfelek érdekében történik meg, s ennek egyik fő eleme a nagyobb transzparencia. Az “open architecture”-nek nevezett rendszer, melynek lényege, hogy a banki hálózatokban nem csupán saját termékeket adnak el az ügyfeleknek, néhány éve Magyarországon is terjedni kezdett. Ez a működési modell lehetővé teszi a nagyobb versenyt, nagyobb választási szabadságot ad az ügyfélnek, nem csoda, hogy fejlett pénzügyi piacokon nagyon elterjedt ez a módszer.
Nagyon bízom benne, hogy a jogszabályi változások – ha akaratlanul is – nem teszik ellenérdekeltté a bankokat ennek a kedvező gyakorlatnak a folytatásában.

Sajnos volt már rá példa, hogy a szabályozók a fürdővízzel együtt a kisgyereket is kiöntötték.

A piacon aktív befektetőként mi a véleményed a negatív kamatokról?
Nagyon határozott véleményem, hogy a negatív kamatok károsak. Szerintem ez mára már egyértelműen kiderült. Nemhogy nem növelik a fogyasztást, hanem a hiányzó kamatjövedelmek miatt növekvő megtakarítási ráta révén egyenesen csökkentik. Tehát kontraproduktív, emellett számos piaci és egyéb zavart okoz, nem beszélve arról, hogy a gazdaság ütőerét jelentő bankszektorra is nagyon kemény csapást mér. Nem azt mondom, hogy nincsenek a gazdaságnak problémái, csak azt , hogy a jegybankárok, akik a végtelen kamatcsökkentés után mínuszba nyomják a kamatot, olyanok, mint a középkori felcserek, akik mindenféle problémára egyféle választ adtak: eret vágtak. Aztán persze a végén egy csomó esetben meghalt a beteg, mert kivéreztették.

Bízom benne, hogy a negatív kamatok is középkori módszerek sorsára jutnak, ráadásul mielőbb.

Minden társadalomban nagyon fontos szerep jut a nyugdíj előtt álló lakosságnak, főként megtakarítás és gazdasági erő szempontjából. Sajnos ezek az emberek főleg Európában, és Japánban nagyjából 5 éve azt veszik észre, hogy nem tudják növelni a megtakarításaikat, mert nincs kamatbevételük. Hogyan reagálnak erre? Nem úgy, hogy még többet költenek, hanem növelni akarják a megtakarításaikat, és azon az áron teszik ezt, hogy csökkentik a fogyasztási rátájukat. A jegybankoknak nem ez volt a céljuk, hanem pont az ellenkezője. Egy jelzésértékű pozitív betéti kamat ennek a problémának legalább a pszichés részét megoldaná, növelné a fogyasztást, és ha van fogyasztás, akkor előbb-utóbb a beruházások is nőnek. Először az amerikaiaknak kell elérni egy 0,5-1 százalék közti kamatszintet, hogy Európában egy 0,2-es kamatszint ki tudjon alakulni. Ugyanakkor jelenleg ennél jóval magasabb kamatokkal nem lenne célszerű operálni.

Közepes/magas kockázatvállalású ügyfélnek milyen befektetési lehetőségeket ajánlanál?
Sosem adunk befektetési tanácsot, mivel nem vagyunk brókerek. Ettől függetlenül nyilván a diverzifikációt mindig hangsúlyozzuk. Saját alapjainkat próbáljuk úgy kezelni, hogy a kockázatokkal súlyozott hozamokat megfelelőnek tartsák az ügyfelek. Részvényalapokban hagyományosan jók vagyunk, de a magyar lakosság alacsonyabb kockázattűrő képessége miatt az alacsony volatilitású, de az állampapírnál jobb hozamot elérő abszolút hozamú alapjaink a legnépszerűbbek.
Itt nagyon fontos az alacsony árfolyamingadozás. Két azonos hozamot elérő ügyfél közül az szed be több vérnyomáscsökkentőt, akinek az alapjának a nettó eszközértéke jobban ingadozik. Ha pedig valaki egy nagy bukó miatt szívinfarktust kap, annak az alapja már hiába emelkedik vissza negyven százalékot. Bocs a kretén példáért, de talán jobban érthető, mint a “vola” vagy a “drawdown” elemzése. Persze vannak helyzetek, amikor kifejezetten jól jön egy kis izgalom. De tudnia kell a befektetőnek, hogy a 7-es buszon utazik vagy hullámvasúton.

Véleményed szerint lehet látni pozitív fordulatot a magyar gazdaságpolitikában? Kiszámíthatóbb, piac- és növekedésbarátabb lett a magyar kormány az utóbbi időszakban?
A látható problémák ellenére nekünk már jó ideje az átlagosnál pozitívabb véleményünk volt a magyar gazdaságról. Határozottan bíztunk benne, hogy az alacsony kamatok meg fogják mozdítani az ingatlanszektort, és reméltük, hogy a “deleveraging” – a hitelek visszafizetésének fájdalmas – folyamata előbb-utóbb véget ér. A szűk esztendők során sokan elfelejtették, hogy a lakossági fogyasztás nagyon fontos gazdasági növekedési tényező, vagy azt gondolták, hogy ez már soha nem fog növekedni. Nos, a lakossági hitelállomány drasztikusan lecsökkent és az emberek hosszú idő után ismét fogyasztani kezdtek. Jó páran meglepődtek: jé, újra kinőtt a GDP hiányzó, elfelejtett lába!

Az elmúlt 5-6 év véleményem szerint gazdasági szempontból háborús időszak volt. A 2008-ban elindult globális gazdasági problémák egy meglehetősen sérülékeny Magyarországgal találták szembe magukat, olyannyira, hogy 2011-ben én sem zártam ki egy durva forgatókönyv lehetőségét.

Az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikáját egyesek ámokfutásnak, mások modellértékűnek tartják. Magam részéről azt gondolom, hogy sok mindent lehetett volna máshogyan csinálni, de nem szabad elfelejteni, hogy egy tábori kórházban teljesen mások a viszonyok, mint békeidőben egy jól felszerelt szuperklinikán. Míg az utóbbiban sok lehetőség közül lehet választani, az előbbiben csak rossz és kevésbé rossz közül, ráadásul sokszor túl sok idő sincs a mérlegelésre. Húsz év múlva biztosan objektívebben lehet értékelni ezt a folyamatot, jelenleg csak az biztos, hogy kikeveredtünk a legnehezebb helyzetből. Ez az ország fejlődésének szükséges, de nem elégséges feltétele.

Mi a következő lépés?
Eddig lőttünk és utána kérdeztünk. Most már először kérdezzünk, mert lehet, hogy nem is kell lőni. Az államnak, aki levezényelte a háborús időszakot, vissza kell vonulnia, és a hatékony és igazságos jogszabályalkotó, a valós gazdasági versenyt élénkítő funkcióit kell megerősítenie. Most már van idő megfontolni, egyeztetni a dolgokat. Megengedhetjük magunknak, hogy a kevésbé látványos, de annál fontosabb hosszú távú értékeket ne áldozzuk fel a gyors döntések oltárán. Kis ország vagyunk, véges erőforrásokkal. Lehet, hogy a kanadai jégkorong válogatottnak van két-három szinte azonos értékű játékos sora és a harmadik is mindenkit agyonver a jégen, de mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy akár csak pár kiváló játékosunkat is eladjuk külföldre vagy pihentetjük a kispadon, miközben a rokon gyerek bénázik a helyükön.

Ennek a békeidőnek lehet az eszköze egy sikeres tőzsdefejlesztés itthon? Mire számítasz, jönnek majd az új cégek tömegével a magyar tőzsdére?
Megtakarítói oldalról elméletileg adott a helyzet. A megtakarítások az elmúlt 10 évben sokat emelkedtek, és ha a magyar lakosság csak a megtakarításainak 5-10 százalékát rakná magyar részvényekbe, az nagyon komoly keresletet jelentene. Egy adott tőzsdének mindig a belföldi befektetők a legfontosabbak, ők kevésbé csaponganak. Ilyen szempontból az ÁKK-nak az a stratégiája teljesen érthető, hogy a magyar állampapírokban növeli a magyar tulajdonosok arányát, hiszen ez növeli az állampapírpiac stabilitását. Természetesen a részvényeknél is ugyanez a helyzet.
Ha egy kicsit távolabb tekintünk és nem ragadunk le az adókedvezményeknél, a magyar tőzsde akkor tud jelentős szerepre szert tenni, ha a gazdaság gerincét képező nagy szektorok szereplői bemennek a tőzsdére, illetve igazi tőzsdei cégként is viselkednek. Az sem rossz, ha egy erős állami befolyás alatt lévő cég megy a tőzsdére, mert az is jobb, mintha nincs a tőzsdén, de azért az nem az igazi. A tőzsde akkor igazi tőzsde, ha nagyvállalatok vannak rajta, és azok igazi tőzsdei vállalatokként viselkednek. Mit jelent ez? Elsősorban transzparenciát és akár felvásárolhatóságot. Ez utóbbi azért nem egyszerű kérdés.

Visszatérve rátok. Mostanra már egy hosszabb idő is eltelt, amióta különváltatok a Concorde Értékpapírtól. Hogy áll most a helyzet, ennyi idő távlatából hogyan értékelitek a válást?
Hat éve, 2010-ben felmerült, majd 2011-ben gyakorlatilag megtörtént az önállósodásunk. Három kollégámmal 2011-ben megvásároltuk az Alapkezelő többségi részesedését, azóta gyakorlatilag önálló stratégia mentén dolgozik a Concorde Alapkezelő. Érdekes, persze már történelmi emlék, hogy akkor állapodtunk meg a többségi részesedés megszerzéséről, amikor a magyar pénzügyi szektor a teljes kétségbeesés állapotában volt. Ezek voltak azok a hónapok, amikor államosították a nyugdíjpénztárakat, ami egyébként a vagyonkezelésünk legnagyobb szegmensét jelentette. Ráadásként akkor jött a bankadó és a teljes pénzügyi szektor elleni kommunikáció. Háborús időszak volt, utaltam is rá az előző részben.
Sokakban – bennünk is – felmerült, hogy vajon tényleg ez-e a legjobb időpont egy jelentős felvásárlás megvalósítására. Azóta eltelt fél évtized, és ha kiértékeljük a múltat, azt gondolom, hogy jól döntöttünk. Bár az elején nagyon sok csapás érte a szektort, így a mi cégünket is, a kamatcsökkentésből adódó befektetési, megtakarítási attitűdváltozást a húsz éves transzparens eredményeinknek köszönhetően nagyon jól ki tudtuk használni. Mindezek révén ma egy sokkal nagyobb vagyont kezelő, jövedelmezőbb, komolyabb szellemi erőforrásokkal rendelkező cég vagyunk, mint amikor ezt az üzletet megkötöttük. Az elmúlt években begyűjtött szakmai elismerések is megerősítik ezt a véleményemet.