dec.
19
2011

Kirakták a görögöket a monetáris unióból!

Felbomlott a Latin Monetáris Unió! Mi lesz most?

Nem kell pánikba esni, mindez 1927-ben történt, de mindenképpen érdekes és tanulságos történet. Néhány ország 1865-ben (majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk) elhatározta, hogy egységesíti a pénzeit, egyforma arany-ezüst (késõbb csak arany) alapokra helyezi az érméket, így például minden 1 pesetásban ugyanannyi volt a nemesfém, mint 1 frankosban, 1 drachmásban, stb. Ennek megfelelõen az átváltás egyszerû volt, egy az egyben ment, el is fogadták egymás pénzeit, ez volt az EMU egyfajta elõdje. Mindenki a saját pénzét verte, de mivel nemesfémtartalma ugyanannyi volt, ezért szabadon felcserélhetõek voltak, átváltási problémák nem merültek fel.

A probléma abból adódott (és itt kezd ismerõssé válni a helyzet), hogy voltak országok, akik szerettek volna többet költeni, mint amennyi pénzük volt, és erre a klasszikus pénzrontás módszerét kezdték alkalmazni: elõször a pápai állam (olasz barátaink) kezdett a saját érméibe egyre kevesebb ezüstöt rakni, azokat becserélte más országok ezüstérméire (amelyben több ezüst volt), hazahozta, beolvasztotta, csinált belõle új, alacsony ezüsttartalmú érméket, a többletezüstöt meg szépen eltették/elköltötték. Ezt megirigyelték a görögök is, akik viszont úgy érezték, hogy nem érdemes kicsiben játszani, ezüstérmékkel szórakozni, sokkal érdemesebb arannyal, és a fenti mókát aranyérmékkel játszották el, egészen 1908-ig, amikor ebbõl mindenkinek elege lett, és a görögöket, példátlan módon, kirakták a monetáris unióból. Az elsõ világháború után egyre nehezebb volt fenntartani az uniót, amely de facto fel is bomlott, jogilag pedig 1927-ben ért véget.

Mi ebbõl a tanulság? Egyrészt nincs új a Nap alatt (ráadásul a szereplõk sem nagyon változtak), másrészt pedig az, hogy minden monetáris unió annyit ér, amekkora a résztvevõ tagok lelkesedése. Ha a benne lévõ országok nem akarják, hogy fennmaradjon, és ennek megfelelõen cselekednek, akkor legyen bármilyen logikus és értelmes is a rendszer fennmaradása, és bármennyire is kivitelezhetõ, hogy fennmaradjon, mégis össze tud omlani – mert nem akarják, nem hisznek benne, nem tartják be a szabályait. Ez fenyegeti az eurozónát is. Az eurozóna fenntartható, ha van rá akarat. De ha nincs, akkor menthetetlen,  bármennyire is megmenthetõ lenne elméletileg. 

http://www.zsiday.hu/blog/kirakt%C3%A1k-g%C3%B6r%C3%B6g%C3%B6ket-monet%C3%A1ris-uni%C3%B3b%C3%B3l