Kisebbségi részvényesek védelme a BÉT-en. (1. rész)

Nincs.
Pedig igény lenne rá.

A sokáig a BÉT-en jegyzett Soproni Sörgyár felvásárlásával kapcsolatban, a Heineken nemzetközi sörgyárral folytatott többéves jogi küzdelmek nyomán elég jó képet kaptam a magyarországi tőzsdei vállalatok kisebbségvédelmének hatékonyságáról. Tapasztalataim arra indítottak, hogy hosszú távú részvénypozíciók kiépítését nem szabad Magyarországon erőltetni, mert kevés az esély, hogy a részvények valódi értékét egy felvásárlás során érvényesíteni lehessen.
A közel 10 évvel ezelőtti meglátás sajnos helyesnek bizonyult. A magyar kisbefektetők és intézményi befektetők érdeke mindig háttérbe szorult a vélt vagy valós „magasabb érdekek” mögött.

Először jött a felvásárlási szabályok egyedi ügyekben tapasztalt sajátos értelmezése, majd néhány érdekelt a kiszorítás” (squeeze out: kisebbségi részvényesek erőszakos kiszorítása a vállalatból) szerintem pofátlan megkönnyítését lobbizta ki.
A MOL részvényeket magas áron felvásárolni kívánó OMV törvény által történő elkergetése (Lex MOL) világossá tette, hogy a tőzsdei logika könyörtelen érvényesítése hátul kullog a politika preferencia listáján.
Az osztrák tőzsdével folytatott harc egyik állomásaként zsarolási szándékkal bekerült a szabályozásba a más tőzsdére történő átvezetés lehetősége. Ez az opció a maradék kisebbségvédelmi szabályok problémamentes kikerülését tette lehetővé, így felkerült az „i”-re a pont.
Kis túlzással kijelenthetjük, hogy ma Magyarországon semmiféle kisebbségvédelmi eszköz nem alkalmazható egy kellően felkészült és lelkiismereti problémákkal nem küszködő befektetővel szemben.