aug.
31
2011

Kötvénybefektetők paradicsoma

Így nevezte egy nagybefektető* barátom Magyarországot. És valóban. Sokmindent lehet mondani az Orbán-kormányra, lehet bírálni a gazdaságpolitikáját, de a tény tény marad: alig pár olyan ország van a világban, ahol reálkamatot kaphatnak a befektetők viszonylagos biztonság mellett.

A megtakarítók pénzét szinte mindehol folyamatosan elveszik, hiszen a kamatszint a fejlett világban nulla, az infláció meg 2-3-4%, így valójában a megtakarítókra egy súlyos adót mértek: vagyonukat folyamatosan elkonfiskálja az állam. Magyarországon azonban semmit sem kell csinálnunk, és 6% kamatot kapunk miközben az infláció 3% körül van. A kormányzat láthatóan megértette, hogy “nem tévedhet a görög útra”, és emiatt kénytelenek feszes költségvetési politikát folytatni – bármennyire is szeretnék szívük mélyén ennek az ellenkezőjét. Egy kötvénybefektetőnek alapvetően két dolgot kell megnéznie: az elérhető hozamot, és a csőd valószínűségét (meg persze sokminden mást is, de ebbe most ne menjünk bele, különös tekintettel arra, hogy nem vagyok kötvénybefektető). Ha azt gondoljuk, hogy a kormányzat valóban törekszik az adósságcsökkentésre, és jó esélye van annak, hogy visszafizetnek minket (én ezt gondolom), akkor Magyarország valóban különleges hely a világban. Van kamat. Szerencsére.

És természetesen az ehhez a címhez kötelezően tartozó zenei link:

http://www.youtube.com/watch?v=N6voHeEa3ig

illetve az Amish verzió:

http://www.youtube.com/watch?v=lOfZLb33uCg

Persze berakhattam volna ide Miltontól esetleg a Paradise Lost-ot is, de az talán túl negatív lett volna, meg egyébként sincs ember, aki képes elolvasni:

http://www.dartmouth.edu/~milton/reading_room/pl/book_1/

*nálam mondjuk éppen alacsonyabb, de azért nevezhetjük nagybefektetőnek