Közműszolgáltatók tömege a Budapesti Értéktőzsdén?

Tudom, őrültségnek tűnik, de nem lehetetlen. Áram és gázszolgáltatók a magyar tőzsdén! Hiába hangsúlyoztam barátaimnak, hogy csupán 10-20 százalék esélyt adok ennek a forgatókönyvnek, rögtön kaptam néhány névjegykártyát mentálhigiénés szolgáltatásokat ajánlva. A dolog ugyanakkor annyira érdekes, hogy talán az alacsony valószínűség ellenére is érdemes beszélni róla.

Miért gondolom, hogy nem lehetetlen?

1. A legfontosabb eldöntendő kérdés, hogy a nonprofit közműszektor víziójának megfogalmazásával ténylegesen szocializmust akar-e bevezetni a kormány vagy csupán a külföldi tulajdonosokat akarja kiüldözni az iparágból?

Világos, hogy az utóbbiról van szó. A lakossági energia legmagasabb európai áfakulcsa, az energetikai vertikum állami részének profitabilitása (MVM Zrt.), a 40 fokos hőségben elzárt ózdi vízkutak egyértelműen jelzik, hogy a szolgáltatás csak addig lesz nonprofit, amíg azt többségében olyan szereplők végzik, akik nem szimpatikusak a kormánynak.

Megerősíti ezt a miniszterelnök lánya esküvőjének apropóján (!) a Blikknek adott interjújának a téma szempontjából legfontosabb részlete, amely a külföldi tulajdonosokra vonatkozott:

„És ha ilyen feltételekkel nem akarnak maradni? Megkereshetik az államot, hogy nem kívánnak nonprofit tevékenységet folytatni.”

2. A második kérdés, hogy mi van akkor, ha a kormány eléri, amit akar és a külföldiek el akarják adni neki a szolgáltatóikat?
Az eddigi példákból (E.ON földgázkereskedő, Fővárosi Vízmű) az rajzolódik ki, hogy bár a kormány kívülről zsarolásnak tűnő módon tereli a tárgyalóasztalhoz a másik felet, a fizetett vételár korrekt, s nem a zérójövedelmezőségű üzlettel arányos. Vélhetően ez a kombináció még megvalósítható az európai erőtérben. Mit mond erről a miniszterelnök a Blikknek?

„És itt van az eddigi beruházás, tárgyaljunk róla. Ez történt az E.ONnal is.”

A korrekt ár kifizetése azonban nehezen megoldható pénzügyi problémát jelentene az állam számára és az államadóssági mutatókat is lerontaná. Már az E.ON üzlethez is a Bank of China és az OTP által szervezett konzorcium megahitelei kellettek. Mi lenne, ha a kormány asztalánál sorban állnának az eladók nagy üres kofferekkel?

Egy lehetséges finanszírozási megoldás lehetne a részvények eladása a tőzsdén. A kormányt ismerve, az irányításhoz szükséges csomagot persze az állam megtartaná, csupán kisebbségi részesedés jelenne meg. Joggal merül fel a kérdés, ki a fene akarna ebbe az üzletbe ilyen előzmények után beszállni? Vélhetően kevesen, ezért csak osztalékelsőbbségi vagy kamatozó részvények jöhetnek első lépésben számításba. Ha a jegybanki kamatcsökkenés folytatódik, a bankbetétből menekülő pénz akár rá is találhat a fix jövedelmet biztosító közműrészvényekre.

És akkor megvalósul a kormány álma: magyar (állami és kisbefektetői) kézben az áram- és gázszolgáltatók.

Ez eddig fikció. De ha véletlenül megvalósul, akkor higgyék el nekem, így vagy úgy, a profit hirtelen visszatér a szektorba!