Kudarc vagy siker, amit a németek művelnek?

A legfejlettebb országok gazdasági együttműködésére szakosodott nemzetközi szervezet, az OECD frissen publikált tanulmánya dicséri Németországot, amiért „gyorsan és jól integrálja a menekülteket”. Prognózisuk szerint öt-hat év múlva a menekültek foglalkoztatási aránya meg fog felelni a németországi átlagnak.
A jelentés összeállításáért felelős szakértő, Thomas Liebig az alábbi interjúban azt mondja, hogy menekültek tízezreit alkalmazza már most is a német gazdaság. Az újonnan Németországba érkezett menekültek nagy része céltudatosan törekszik az állampolgárság megszerzésére, ennek érdekében fegyelmezetten vesz részt szakmai illetve nyelvi képzési programokon, melyek minden korábbi időszakhoz képest hatékonyabban járulnak hozzá a tömeges integrációhoz.

Zentai Péter: Míg az Ön nevével fémjelzett OECD tanulmány sikeresnek nevezi a menekültek gazdasági integrációját Németországban, addig a német ipar egy év alatt hatvannál is kevesebb embert vett fel 800 ezer új migráns közül. Ez lenne a sikertörténet?
Thomas Liebig: A következőről van szó: az elmúlt egy évben Németországba menekültek közül mintegy hatvan olyan embert alkalmaz a DAX-ban (a tőzsdén jegyzett német óriáscégek) szereplő harminc vállalat, akit véglegesítettek. E hatvan embernek egyébként az átlagfizetése – jóllehet csupán néhány hónapja vannak Németországban – hat és fél ezer euró havonta. Ezeknél a nagyvállalatoknál több ezer menekült van ugyanakkor próbaidőn, átlagosan további egy évet kell bizonyítaniuk, amíg véglegesíthetik őket.
Prognózisunk szerint öt-hat év múlva ugyanakkora lesz a menekültek foglalkoztatási aránya, mint amekkora a német átlag! De a német munkaerőpiacon távolról sem a DAX által lefedett 30 vállalat a legnagyobb foglalkoztató. Az igazi, masszív munkaerő-kereslet a kis-és középvállalati szektor oldalán jelentkezik, mely eleve sok milliónyi embernek ad munkát. Az általunk feldolgozott adatok szerint a középvállalatokhoz tartozó cégeknél tízezres nagyságrendet ér már el a munkába állított menekültek száma.

Ez azért jobban ment az 1950-es évek végén és az 1960-as években, amikor milliónyi dél-európai árasztotta el a német munkaerőpiacot…
Akkoriban államközi megállapodások keretében, szinte „tervutasításos” alapon osztották szét a német vállalatok között a vendégmunkásokat. Akikről most beszélünk, ők státuszukat tekintve menekültek és nem vendégmunkások. Az ötvenes-hatvanas években érkezettek esetében sem az alkalmazottak, sem az alkalmazók, sem az állam részéről nem volt igény integrálásra. Az a helyzet egyáltalán nem hasonlítható a jelenlegihez. Viszont a kilencvenes évek elejének tapasztalatai tényleg szolgálhatnak tanulságul: akkor menekültek milliói érkeztek Németországba és néhány más nyugat-európai országba Kelet-Európából, főként a volt Szovjetunióból és a Balkánról. Az ő társadalmi és gazdasági integrálásuk 5-10 éven át tartott.

Nem muzulmánok, nem arabok voltak…
Menekülteket vallási, etnikai alapon egyetlen befogadó ország sem különböztethet meg. Csak azt vizsgálhatja, hogy valóban menekült-e az, aki annak mondja magát. A Balkánról, az ottani háborúk, vérontások elől Ausztriába és Németországba menekültek közül több százezerre volt tehető a muszlimok száma.
Az akkori és a jelenlegi szituáció között az az érdemi különbség, hogy a kilencvenes évek elején szám szerint több menekültet kellett Nyugat-Európának befogadnia egy, a jelenlegihez képest rosszabb gazdasági helyzetben.

Most könnyebb lehet az integráció, mint bármely korábbi menekülthullám időszakában?
Erre nincs válasz, mert mindössze egy év tapasztalatai semmiféle hosszabb távra szóló következtetés levonására nem elegendők. Még egyszer: más országokból érkezettek gazdasági-társadalmi integrációja a háború utáni Nyugat-Európában öt-tíz évet vett mindig igénybe. Svédország, Norvégia alaposan feldolgozott tapasztalatai szerint a menekültek gyerekei jól integrálódnak.

Franciaországban ez nem így van.
Németországban viszont így van. Németország azért érdemelt most külön dicséretet az OECD-től és az EU Bizottságától, mert minden korábbi menekülthullámhoz képest – a kezdeti nehézségeket legyőzve – szervezettebben, sikeresebben neveli és építi be a német gazdasági-társadalmi közegbe a friss menekültek százezreit, tehát a többségüket. Jóllehet, a háborús övezetekből érkezettek túlnyomó része nem rendelkezik „konvertibilis” papírokkal, képzettséget igazoló dokumentumokkal. Viszont kimutattuk, hogy a Németországba menekült 18 éven felüliek nagy többsége, csaknem 400 ezer ember a hatóságok számára átláthatóan, szisztematikusan keres munkát, a munkaerőpiaci közvetítő rendszer részét képezi.
A nemrég érkezett menekültek integrációja a korábbi menekülthullámok részvevőihez képest a következők miatt ígérkezik sikeresebbnek:
– Ma magasabb színvonalúan szervezettek a szövetségi és a tartományi szintű szakmai és a nyelvi képzési programok, mint korábban. Kimutatható, hogy sokkal gyorsabban sajátítják el a német nyelvet ezek a mostani fiatal menekültek, mint a kilencvenes években érkezettek.
– A frissen érkezettek túlnyomó többségének kimondott célja – ilyenre korábban nem volt példa –, hogy végleg maga mögött tudja szülőhazáját, céltudatosan törekszik arra, hogy német, svéd, osztrák, stb. állampolgár legyen belőle. E cél elérése érdekében maximálisan tartaniuk kell magukat az integrációs követelményekhez, ez óriási fegyelmező erő.
– Soha korábban nem volt ilyen égető szüksége a nyugat-európai, főként a német gazdaságnak és részben a demográfiai drámát megélő társadalomnak friss bevándorlókra, mint napjainkban.
Mindezt figyelembe véve mutatta ki tanulmányunk, hogy Németország gyorsan és hatékonyan építi be a munka világába a menekülteket.