szept.
17
2015

Küldjön a Fed és Németország pozitív üzenetet a világgazdaságnak!

Kamatemelést – lehetőleg még ma! – sürgeti a nekünk adott interjúban az Allianz közgazdásza, a menedzsment egyik kulcsfontosságú stratégiai tanácsadója. Michael Heisét nem befolyásolják az IMF és a Világbank ellenérvei, inkább szembeszáll velük: Amerika jegybankja nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, a jelenleg tapasztalható volatilitás gyengülését segítené elő a piacokon, ha mielőbb – lehetőleg már a mai kormányzótanácsi ülésén – 0,25 százalékkal megemelné az alapkamatot, egyúttal érzékeltetné, hogy a lassú, de biztos emelések rendszerszerűen folytatódnak a következő hónapokban, években.
A menekülthullám németországi gazdasági hatásait inkább jónak tartja az interjúalany, mintsem negatívnak. Elismeri, hogy a menekültek, migránsok tömege okozhat városokon, településeken belül feszültséget, de a most jelentkező terheket hosszabb távon kompenzálni fogják a gazdasági hasznok. Történetesen Németország gazdasági versenyképességét várhatóan tartósan erősíteni fogja a migránsok nagy számban való munkába állítása, integrálása a gazdaságba, társadalomba.

Zentai Péter: Egy pénzügyi-gazdasági internetes oldalon közzétett írásában Ön nekiment a Világbanknak és az IMF-nek az amerikai kamatemelés időzítése ügyében. A legfontosabb globális pénzügyi intézmények óvják a Fed-et a kamatemeléstől. Mi a véleménye erről?
Michael Heise: Nem vagyunk azonos súlycsoportban…, ez biztos. Ám mégis ki kell végre mondani, hogy valójában az hozna megnyugvást a piacoknak, ha nem húznánk tovább az időt: a Fed-nek minél előbb egyértelműen lépnie kell. Nem élezné tovább a befektetési eszközök árfolyam-volatilitását, ha az amerikai jegybank vezetői döntést hoznának és okosan, óvatosan fogalmazva azt kommunikálnák országgal-világgal, hogy „0,25 százalékkal emeljük az iránymutató alapkamatot”. Ezzel a lépéssel és a hozzáfűzött érthető, de óvatos magyarázattal értésre adnák, hogy „igen, most már beindultunk és folytatni is fogjuk a kamatemeléseket”. Az lenne az üzenet, hogy nem kell aggódni, nem kell tartani a következő hónapokban és 2016-ban a durva lépésektől.
Biztos vagyok benne, hogy a piacok értékelni fogják mindezt, megértik az emeléshez kapcsolódó érveket és ehhez fognak alkalmazkodni.

Mennyi esélyt ad annak, hogy a kamatemelés már most, csütörtökön megkezdődik?
Nem mernék fogadni rá, 50-50 a százalékos esélyt látok csupán. A Fed kormányzói közül többen ugyanis tétováznak, nem mernek egyértelműen már most a „sarkukra állni”.

Akkor Ön „nem veszi meg” a Világbank, az IMF és jó néhány igencsak tekintélyes közgazdász, befektető ellenérvét, miszerint a kamatemelés nyomán komoly zűrzavar támadhat a feltörekvő piacokon?
Tény és való, hogy nagy bajok sújtanak néhány kulcsjelentőséggel bíró feltörekvő gazdaságot: például Brazíliát és Kínát. Ezen országokból, meg a feltörekvő piacokról általában óriási mértékben vontak ki tőkét az utóbbi időben. Ez a folyamat nem fog leállni a jövőben sem.
Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a „Kína problémakör” mindenképpen fennmarad: akkor is, ha nem emel és akkor is, ha emel kamatot a Fed, ugyanis Kína gazdaságának strukturális gondjai egészen más gyökerekből táplálkoznak. Egyébként is olyan időpont egyszerűen nem létezik, amikor ne lehetne komoly ürügyeket vagy ellenérveket találni: miért veszélyes egy egyébként szükségszerű döntés meghozatala. Akkor várjon a Fed a végtelenségig?
Viszont igenis előnyös és megnyugtató a globális piaci helyzet alakulása szempontjából, ha a főbb szereplők – a kamatemelés révén – bizonyságot kapnak arról, hogy a legfontosabb nemzetgazdaság, az amerikai már kamatemelésre érett állapotba került. Hogy a Fed felelős döntéshozói szerint a globális gazdasági környezet sem olyan súlyos már, hogy tartani kelljen nagyobb vihartól, pániktól, hogy a döntésük miatt fog felgyorsulni a tőkekimenekítés a feltörekvő piacokról. A legfrissebb amerikai makroszámok eleve jelzik a javulást: 2015 második negyedévének adatai 3,7 százalékos éves GDP-emelkedést mutatnak. A munkanélküliségi számok pedig azt sugallják, hogy hamarosan akár 5 százalék alá fog bukni a munkát keresni kénytelen amerikaiak aránya. Ilyen foglalkoztatási adatok mellett – normális világgazdasági körülmények között – el se lehetne képzelni olyat, hogy a Fed ne érezze kötelességének a kamatemelést. A munkanélküliségi ráta további várható esése a bérinfláció beindulását sejteti. Ilyenkor a Fed-nek kötelessége a cselekvés!

Amerikában a dolgokat Ön rendben találja. De biztosak lehetünk-e abban, hogy az európaiakat és a főként az ázsiaiakat, latin-amerikaiakat és a náluk-nálunk befektetőket ez tényleg megnyugtatja?
Őket az általam várt Fed-döntés mögött meghúzódó másik komoly érvnek kell megnyugtatnia, mégpedig hogy újból esnek az olaj- és energiaárak. Ez – néhány kivételtől, például Indonéziától, Malajziától és néhány latin-amerikai olaj- és nyersanyagtermelőtől eltekintve – minden más olaj- és energiaimporttól függő országnak nagyon jó hír. Előhírnöke a fogyasztás globális bővülésének – erre vonatkozóan már vannak bizonyítékaink is – és annak, hogy nem csak Amerikában, de a világ többi részén is erősödhet a közeljövőben a munkaerőpiac. Ezen körülmények csak alátámasztják, hogy a Fed bátran hozzáláthat a kamatemelési ciklus óvatos beindításához.

Csakhogy nem „piszkít-e bele” ebbe a szépnek tetsző jövőképbe a menekültek, migránsok tömeges megjelenése Európában? Van-e prognózis e folyamat gazdasági következményeiről – például Németországra lebontva?
Kétségtelen, hogy ez egy óriási és zavart keltő kihívás, amelynek kezelésére a jelek szerint nem készült fel a politika rendesen. Az EU-n belül nem működött ezúttal olyan gördülékenyen és megfelelően a tagállamok közti koordináció, ahogy a korábbi időszakokban.
Most viszont várhatóan újabb és újabb menekülthullámok fognak érkezni, s az újonnan letelepedni szándékozók egy részét ki kell majd utasítani – az Ön országából éppúgy, mint az én hazámból. Másik részét viszont be kell fogadni. A gazdaságra – és most főként a németről beszélek – mindez nem hiszem, hogy különösebb terhet fog róni. Ezt a folyamatot inkább a kisebb közösségek, városok, kistelepülések tűrik nehezebben, mert hirtelen zúdul rájuk ez a hatalmas külföldi tömeg, nincsenek erre berendezkedve. Társadalmi problémát néhol tehát igen, de nagy makrogazdasági feszültséget nem okoz a most beindult masszív migráció. Annak ellenére sem, hogy a befogadás, integrálás mostani első fázisa és főként az újonnan bejövők ellátása akár erőteljesen is megterhelheti a költségvetéseket. Ez a nagyobb kiadás azonban – erősen valószínűsíthetően – meg fog térülni a későbbiekben. Különösképpen itt Németországban, ahol már inkább folyamatos munkaerőhiánnyal vagyunk kénytelenek szembenézni – némely ágazatokban egészen akut ez a probléma –, mintsem munkanélküliséggel. Nem szólva arról, hogy Németország (és egy sor más fejlett európai ország) demográfiai drámája eleve szükségessé teszi az új bevándorlók nagy számának beépítését a gazdaságba. Nélkülük egyszerűen nem biztosítható a tartós növekedés. Az érem másik oldala, hogy egyelőre nincs átfogó képünk a beérkezettekről, nem „térképeztük fel” mennyire és milyen területeken képzettek, mennyire iskolázottak, mihez értenek, mihez érthetnek. Ez a közeljövő feladata. De tapasztaljuk nap mint nap, hogy a gazdasági főszereplők szorgosan dolgoznak az újonnan nálunk letelepedni szándékozók gyorsított nyelvi és szakmai képzéséért, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az integrálásuk. Ezért inkább bizakodó vagyok, mintsem pesszimista a migráció gazdasági hatásait illetően.

Az új bevándorlók százezrei a végén még növelni fogják Németország gazdasági versenyelőnyét
Korábbi tapasztalatok alapján valóban indokolt ilyesmire következtetni. Ugyanis a hatalmas számú új munkavállaló mindig korlátozza a bérszint emelkedését, ha úgy tetszik, stabilizálja a béreket. Ez versenyképességet erősítő tényező. Ami pedig egy másik figyelemre és tanulmányozásra méltó tapasztalat Németországban (és másutt, például Amerikában is – Szerk.), hogy az óriási számban hirtelen megjelenő új munkaerő – az ellenkező félelmek dacára – nemhogy nem okoz munkanélküliséget, hanem fordítva: erősíti, bővíti a munkaerőpiacot, annak felszívóképességét.