Lehetetlen helyzet, amit túl kell élni

Az Észak-Korea nevével fémjelezhető helyzetből aligha jöhet ki más, mint a nyersanyagok, mindenekelőtt a nyersolaj árának felértékelődése. Még árrobbanásukat sem zárja ki a világ vezető kockázatelemző intézetének, a washingtoni Eurasia Groupnak a vezető elemzője, Cliff Kupchan. Azt mondja, hogy tartósan fognak az arany és általában a reáleszközök, valamint a svájci frank, az ausztrál és a kanadai dollár felé fordulni a világ mérvadó befektetői, vagyonkezelői. Eközben a hadiipari és a kiberhadviseléshez hozzájárulni tudó cégek részvényeinek árai kezdhetnek szárnyalásba. Az interjúalany jelzi, hogy „most esett csak le a tantusz” a piaci szereplők körében, hogy bizony az észak-koreai fegyverkezés által generált folyamatok messze súlyosabbak, mint azt eddig feltételezték. Várhatóan „felrobban” a második világháborút követő világrend, amely korlátozta a nukleáris fegyverek terjedését. Ennek beláthatatlanok a geopolitikai következményei. Az is kiderül a szakértő szavaiból, hogy Amerika tehetetlen Észak-Korea ügyében, hacsak nem kockáztat egy nukleáris háborút.

Zentai Péter: Az Észak-Korea jelentette veszély éveken át annyira közhelyszerűvé vált, hogy a világgazdaság és főként a tőkepiacok főszereplői rá se hederítettek. Most azonban fordulat van kialakulóban e tekintetben.
Cliff Kupchan: Nem túlzás azt állítani, hogy történelmi jelentőséggel bíró geopolitikai fejleményeknek kezdünk tanúi lenni. És szinte „mérget vehetünk rá”, hogy mostantól megszűnik a tőkepiacok, a nyersanyagpiacok közömbössége, mert azok főszereplői kénytelenek belátni, hogy nem egyszerűen Észak-Korea vezérének szokásos kardcsörtetéséről, gyerekes provokációiról van szó.

Hanem?
Egy globális dominóhatásról beszélhetünk, amely nem csekély valószínűséggel hamarosan komoly változásokat indít be a nyersanyagok és a részvények világában is. A dominóhatás lényege: Észak-Korea valóságos nukleáris hatalommá válása felbátorítja főként a közel- és közép-keleti hatalmakat, hogy felgyorsítsák nukleáris fegyverkezésüket, illetve hogy nagy hatótávolságú hordozóeszközökre tegyenek szert.

Ki vagy mi kényszeríti bele ebbe őket, egyáltalán mely országokról van szó?
Iránt a washingtoni politika kényszeríti elsősorban arra, hogy megszegje a néhány évvel ezelőtt a nagyhatalmakkal: Amerikával, Oroszországgal, az Európai Unióval kötött megállapodását a nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzéséről. Washington és Izrael egyébként eleve – nem alaptalanul – bizalmatlan Iránnal szemben, mert az a bizonyos szerződés, amit még Obama elnöksége idején írtak alá, valóban kijátszható és valószínű, hogy azt az irániak eddig is kijátszották. Az iráni vezetés saját hatalma fenntartása érdekében ugyanannyira érdekelt a katonai erőpolitika fokozásában, mint amennyire az észak-koreai vezetés.
Ha Észak-Korea és Irán minden kétséget kizáróan nukleáris hatalommá kezd válni – Észak-Korea esetében ez már bizonyított –, akkor ez a világháborút követő történelem egyik legnagyobb vívmányának, a Nukleáris Fegyverek Terjedését Akadályozó Szerződésnek (NPT) a halálát jelenti. Onnantól kezdve nem is kérdéses, hogy pillanatok alatt tömegpusztító fegyverek birtokába fog jutni az Irán által veszélyeztetett Nyugat-barát szaúdi és egyiptomi rendszer és – klasszikus katonai értelemben véve – a világ egyik legerősebb országának számító Törökország.
Valószínűleg egyedül Amerika tudja valamiképpen megakadályozni a dominóhatást: nincs más alternatívája, mint hogy leállítsa Észak-Koreát… Azonban az a bökkenő, hogy nem tudja leállítani. Az Egyesült Államoknak egyszerűen nincs olyan katonai opciója, aminek bevetése nyomán ne törne ki nukleáris háború.

Akkor hogyan tovább?
A világra olyan idők várnak, amelyekből – akár véletlenek következtében – piciny, de nem elhanyagolható valószínűséggel nukleáris katasztrófák is bekövetkezhetnek, a nukleáris fegyverkezési hajsza nemcsak hogy újra indul, de beláthatatlanul sokan „állnak mostantól a startvonalhoz”. Ez nagyon rossz ómen, mert megsokszorozódik a matematikai valószínűsége a tömegpusztító fegyverekkel vívott konfliktusoknak. Az Észak-Korea problematikát – talán kissé megkésve – de mostantól nagyon komoly jelentőséggel bíró ügynek fogják tekinteni.

Pánikot vár a piacokon?
A közeli jövőre vonatkoztatva nem prognosztizálunk piaci pánikot.
Azért nem, mert egyelőre túlzottan is eltérőek a befektetői értékelések a kialakulóban lévő helyzetről. Nagy a bizonytalanság e téren.
Erős hangulati hullámzásokra számítunk, melyből szélsőséges volatilitás következik a piacokon. Mindenesetre e hét elején – most először – nagyon konkrétan ízelítőt kaptunk abból, hogy az „Észak-Korea komplexus” komoly, esetleg tartós eséseket produkálhat. E mögött – nem elhanyagolható mértékben – az Észak-Korea miatt is mélyülő amerikai–kínai kereskedelmi háború kitörésének lehetősége is meghúzódik.
A következő hetekben radikális méretű esésekkel kalkulálunk az ázsiai és azt követően a nyugati piacokon. Ennek csak mellékzöngéje a dél-koreai pénz gyengülése. A devizapiacokon a globális menedékvalutaként funkcionáló jen erősödési tendenciája könnyen megfordulhat, a távol-keleti dráma mélyülése ugyanis minden szempontból sújthatja majd Japán politikai-gazdasági helyzetének piaci megítélését. A nukleáris fegyverkezés és a koreai válság közvetve-közvetlenül kiélezi nem csak a kínai–amerikai, hanem az orosz–amerikai illetve – egyebek között – az indiai–pakisztáni (két hatalmas nukleáris hatalom) és a kínai–indiai viszonyt is.
A piacok megkezdhetik beárazni Irán valószínűsített belépését a nukleáris fegyverkezés főszereplői közé és ennek ellenlépéseit Szaúd-Arábia részéről.
Ebből nem jöhet ki más, mint a nyersanyagok, mindenekelőtt a nyersolaj árának felértékelődése. Árrobbanásuk sem kizárt a közeli jövőben. Az arany és általában a reáleszközök, valamint a svájci frank, az ausztrál és a kanadai dollár felé fordulnak a világ mérvadó befektetői, miközben hadiipari és a kiberhadviseléshez hozzájárulni tudó cégek részvényeinek árai szárnyalásba kezdhetnek.