Lehetséges a mesés vagyon, csak jó helyre kell születni

Világszerte Európában a legnagyobb az örökölt vagyonok aránya, aminek legfőbb oka a történelmi kontextusban keresendő, de a gazdasági szerkezet is jelentős befolyásoló tényező. Meglepő módon a régi európai kereskedő dinasztiák a mai napig fent tudtak maradni és meg is őrizték a vagyonukat, mely időközben hatalmasra növekedett.

Európa büszkélkedhet a legtöbb örökössel

Számos közgazdász már évtizedek óta hangoztatja, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség kezd aggasztó mértékeket ölteni mind a fejlett, mind a fejlődő világban, amire ráadásul a legutolsó recesszió is ráerősített. Lassan már ott tartunk, hogy történelmi távlatban is kirívó szinteket kezd elérni a társadalmi osztályok szétszakadása, amit jól mutat, hogy a legfejlettebb országokban akár a teljes vagyon 95 százaléka a leggazdagabbak kezében összpontosul. Ráadásul megfigyelhető tendencia, hogy a gazdagok bizonyos esetekben hosszabb távon is képesek megőrizni és tovább növelni az örökül hagyott vagyont.

Európában az a megdöbbentő tény tapasztalható, hogy egészen a középkor és reneszánsz idejére visszavezethető családok állnak még mindig a társadalmi ranglétra tetején. Nyugat-Európában a mostani milliárdosok mintegy felét az örökölt vagyonokból élők alkotják.

Bizonyára mindenkinek ismerősen cseng az olyan híres kereskedőcsaládok neve, mint Fugger, Frescobaldi. Ezek a családok azonban nem tűntek el a süllyesztőben, még mindig köztünk vannak és már évszázadok óta rendelkeznek mesés vagyonok felett. Nem csak, hogy ilyen hosszú időn keresztül talpon tudtak maradni, de megőrizték, sőt gyarapították is a hagyatékukat.

A családok még sok esetben mindig azokat a foglalkozásokat űzik, amiket évszázadokkal ezelőtt folytattak. Például a Frescobaldi család eredetileg gyapjúkereskedelemmel és pénzváltással kezdte (régi értelemben vett bankolás), aztán 1308-ban vágott bele a borászatba, amivel azóta is üzletel. De a német Fuggerek is féltő gondoskodással őrzik még mindig a nevüket és hagyatékukat. A kereskedő- és bankárdinasztia számára ez több ezer birtokot is jelent, amiből a társadalom számára is igyekeztek valamit visszaadni. Az 1500-as évekre visszavezethető Fuggerei nevű szociális lakáskomplexum még mindig a kezelésük alatt áll, ahol rendkívül alacsony bérleti díj mellett lehet lakáshoz jutni.

Olaszországban különösen jellemző, hogy hatalmas vagyonok maradnak az utódokra. A statisztikák alapján a leggazdagabb olaszok több mint egyharmada örökölte a vagyonát valamelyik felmenőjétől.

Hogy teljesebb képet nyerjünk, érdemes az USA-ra is vetni egy pillantást, ahol köztudottan nagyok a jövedelmi és vagyonbeli egyenlőtlenségek. A milliomosok közti öröklés aránya mintegy 29 százalék, míg például Kínában mindösszesen 2 százalék. De ami még meglepőbb, hogy Németország magasan lehagy mindenkit, itt a felső társadalmi osztályban lévők 65 százaléka örökölte a rendelkezésre álló milliárdokat. A családi vagyonok magas arányát az adórendszer is elősegíthette a németeknél, mivel a családi vállalatoknak (beleértve a gazdaság hajtóerejét képező kkv-ket is) jelentős örökösödési adókedvezményt adtak (a mostani szabályozás értelmében azonban már csak a 26 millió euró alatti cégekre érvényes a teljes adómentesség).

A gazdasági szerkezettel van probléma, nem az örökléssel

Nem magában a jövedelmi osztályok elkülönülésének és a vagyon felhalmozódásának kérdése az aggasztó, mert az nem sokkal számít merevebbnek, mint az USA-ban. Azonban teljesen más történelem és szerkezet jellemzi a két térség gazdaságát és munkaerőpiacát, ami maradandó nyomokat hagyott a társadalomban is. Európában a reneszánsz elejére tehető az az időszak, amikor a kereskedők egy rétege fel tudott emelkedni, míg Amerikában ez a fajta vagyonosodás a 19-20. századra datálódik. De abból a tényből, hogy a leggazdagabbak között az örökölt vagyonnal rendelkezők ilyen magas szintet érnek el, arra is következtethetünk, hogy az öreg kontinensen rendkívül alacsony a társadalmi mobilitás.

Ráadásul a mobilitást az utóbbi időszak rosszabb gazdasági teljesítménye és az elérhető munkahelyek alacsonyabb száma is hátráltatja. Az alacsony növekedéssel jellemezhető időszakokban pedig fontos lenne külön figyelmet szentelni a vagyon-felhalmozódás kérdéskörének, mivel az egyenlőtlenség egy olyan szintet is elérhet, ami már a további növekedésre is veszélyt jelent.

Ezen a téren egyelőre nem látszik érdemi előrelépés. Jelentősen kinyílt az olló az USA és az Európa Unió között a gazdasági növekedésben a válság óta. Amerikában reálértelemben 9,9 százalékot nőtt a GDP, míg az öreg kontinensen csak 2,8 százalékos növekedést mértek. A munkaerőpiacon is számottevő széthúzás figyelhető meg, mert az EU-ban még mindig csak stagnál a munkanélküliség, míg az USA-ban csökkenést tudhat a háta mögött. Ráadásul az egy főre eső GDP vásárlóerő paritáson harmadával alacsonyabb Európában, mint Amerikában.