Lehívjuk?

Lehívjuk?

A miniszterelnök korábban többször hangsúlyozta, hogy „Magyarország nem akar hitelt felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), elővigyázatossági hitelkeretre van szükség.” Persze, nem lepődnénk meg, ha a szándék hirtelen változna, mindazonáltal úgy gondolom, hogy igenis fel kell majd vennünk a hitelt. (Feltéve persze – és személy szerint nagyon bízva benne – hogy az elkövetkezendő hetekben a tárgyalások során eljutunk addig a pontig, hogy lesz keret…)
Először is az IMF-től kapott hitel sokkal olcsóbb, mint a piacról kapott (http://www.zsiday.hu/blog/vicc). (Jelenleg forintban és euróban is körülbelül 8 százalékos kamattal tud Magyarország kötvényt kibocsátani.) Másodszor viszont, véleményem szerint, azért lesz szükség a hitel lehívására, mert anélkül nem lenne elegendő pénze az országnak törleszteni a lejáró adósságot és finanszírozni az államháztartás hiányát.

A magyar állam nettó finanszírozási igénye idén körülbelül a GDP 6 százaléka lehet. Ez az államháztartás (pénzforgalmi szemléletű) hiányának, valamint az IMF-nek idén törlesztendő kölcsönrészleteknek az összege. Ez azt jelenti, hogy 2012-ben 6 milliárd euróval, mintegy 1800 milliárd forinttal több hitelt kell felvenni az országnak (kötvényt kell kibocsátania), mint amennyi kötvénye lejár. Magyarul, ha mindenki, aki magyar állampapírokat birtokol, az idei lejáratokból befolyó teljes összeget újra magyar állampapírokba fekteti, akkor még 6 milliárd eurónyi kötvény megvásárlására kell a hazai és külföldi befektetőket rávenni. Ez a GDP-arányos 6% egyébként az elmúlt tíz évet tekintve nem új csúcs ugyan, de gyakorlatilag rekordbeállítás. Érdemes megnézni, hogy kik voltak a magyar állam fő finanszírozói az elmúlt években!

Az MNB adati szerint a 2000-2010 közötti évtizedben a magyar állampapírok (forintos és devizás) állománya 9700 milliárd forinttal nőtt. (Az államadósság ennél nagyobb mértékben, hiszen közben IMF hitele is lett Magyarországnak). Matolcsy miniszter úr gazdaságpolitikájának legfontosabb pillérei szinte álmomban is a szemem előtt tornyosulnak, így első fő finanszírozóként rögtön a magyar lakosság ugrik be. Hát, infláció +6%-os kuponú Prémium Államkötvények ide vagy oda, 10 év alatt 50 milliárd forinttal csökkent a magyar lakosság állampapír-állománya. A hazai nem pénzügyi vállalatok ugyanezen időszak alatt 74 milliárd forinttal csökkentették állományukat. A magyarországi befektetési alapok pedig mindössze nettó 146 milliárd forintnyit vásároltak. A belföldi szereplők közül két érdemi finanszírozó szektor volt, 10 év alatt a bankrendszer közel 2300, a biztosítók és nyugdíjpénztárak (ezen belül legnagyobb arányban a magánnyugdíjpénztárak – 2010 végéig!) pedig 2200 milliárd forinttal növelték magyar állampapír befektetéseiket.
A hazai megtakarítások tehát arra voltak elegendőek az elmúlt 10 évben, hogy a nettó állampapír-kibocsátás 44%-át finanszírozzák. A teljes államadósság növekménynek pedig kevesebb, mint 30%-át. A belföldi szektorok (magánnyugdíjpénztárakkal) a legjobb évben is csak a GDP 3%-ának megfelelő plusz finanszírozást tudtak nyújtani az államnak, ami az akkori 6%-os finanszírozási igény felét jelentette.

A külföldiek szerepe tehát óriási, jól látszik, hogy mit is értenek az alatt, hogy Magyarország (tőkepiacát tekintve is) kis, nyitott gazdaság. A 2010 decemberét megelőző 10 évben a „spekuláns” külföldiek 5300 milliárd forinttal növelték magyar állampapír-állományukat, ráadásul ezt 2011-ben a „legnagyobb spekulánsok” további több, mint 2000 milliárd forinttal fejelték meg. (Plusz, ugye, az IMF-hitel.)

Mi lesz 2012-ben? Kellene, ugye, közel 1800 milliárd forint (feltéve, hogy az eddigi kötvénytulajdonosok a teljes lejáratot magyar papírokba fektetik be újra). A lakosság – pláne, ha Matolcsy úr elképzelése szerint beindul a fogyasztásnövekedés – vélhetően nem lesz jelentős kötvényvásárló. (Bár az ÁKK ismét vonzónak tűnő, inflációhoz képest 5%pontos kamatfelárat fizető 3 éves kötvénnyel rukkolt elő.) A következő nagy szektor: biztosítók és pénztárak. Hát, ez már nem is olyan nagy szektor – a szegmens kezelt vagyona tavaly a magánpénztárak államosításával felére csökkent. Akkor majd a bankok! Mint közismert, a hazai hitelintézetek kiváló viszonyt ápolnak a magyar kormánnyal, és bizonyára minden vágyuk az, hogy minél több pénzt fektessenek be Magyarországon. Különösen akkor, amikor a külföldi anyavállalatukat az Európai Bankfelügyelet a tőkemegfelelés javítására kötelezte (és miközben például az olasz lakosság veszi ki a betéteket az olasz bankokból). Még szerencse, hogy hiteles, kiszámítható, befektetőbarát gazdaságpolitikával sikerült az elmúlt hónapokban a külföldi befektetők bizalmát megnyerve őket magunkhoz édesgetni.

Nekem nem nagyon jön ki a számtan. Szerintem a GDP 6%-ára rúgó nettó finanszírozási igénynek legfeljebb a 30-40%-át adhatják a belföldi szektorok, de ez már egy nagyon optimista forgatókönyv. Mindenképpen kell a külföld pénze. Ahhoz, hogy ne kelljen, vagy sokkal több hazai lakossági (és/vagy vállalati) megtakarításra (ergo alacsonyabb fogyasztásra – de akkor mikor indul be?) vagy kisebb költségvetési hiányra lenne szükség.
Ha a külföldiek elegendő mennyiségben vennének állampapírt, akkor nem kellene lehívni az IMF hitelt. Ehhez a bizalmat kellene elsősorban megerősíteni és sok szerencsére, nagyon jó nemzetközi befektetői hangulatra lenne szükség. Ez utóbbi az elmúlt hónapban nagyon sokat segített a magyar állampapírpiacnak, mint ahogy az is, hogy a világ nagy részében (USA, Japán, Nagy-Britannia, Németország, számos feltörekvő ország) csak negatív reálhozammal lehet állampapírokat vásárolni.

Szinte kizártnak tartom, hogy a magyar állampapírok hozamszintje önmagában a fenti tényezők miatt olyan mélységekbe zuhanjon, hogy olcsóbb lenne a piaci kötvénykibocsátás, mint az IMF hitel felvétele. Persze nem lehet tudni, hogy hogyan dönt a hitel lehívásával kapcsolatban a kormány. Amennyiben él a lehetőséggel, az nagyon lecsökkenti a nettó állampapír kibocsátást, ami jó hír az államkötvényeknek, tovább csökkenhetnek a hozamok. Ha nem él vele, az a nagy finanszírozási igény miatt magasan tarthatja kötvényhozamokat, és különösen sérülékennyé teheti az állampapírpiacot a nemzetközi hangulat elromlása esetén. Mindezek alapján én úgy látom, a magyar kötvénypiacon idén is volatilis, eseménydús esztendő vár ránk.