Forrás: helyitipp.hu
aug.
18
2015

Lengyelország más, mint Magyarország. Vagy mégsem?

2015. augusztus 5-én a lengyel parlament – egy, az utolsó pillanatban történő módosítással – döntött úgy, hogy a svájci frank (CHF) hitelek konvertálási veszteségeinek nem a felét, hanem 90 százalékát tolja rá a bankrendszerre. A devizahiteles mentőcsomag várható volt a lengyeleknél, de az utolsó perces módosítás mindenkit meglepett. Ugyanakkor a törvény még nincs elfogadva, mert a felsőház még nem bólintott rá, mivel a politikusok a jól megérdemelt szabadságukat töltik.

Az a kérdés, hogy miért okozott ez akkora nagy meglepetést a befektetők, a lakosság körében és számunkra is. Néhány érvet fel tudunk sorolni, megpróbáltam ezeket csokorba szedni:

1) A lengyeleket mindig piacbarátabb országnak tartották a befektetők és ezért jóval magasabb árazottságon forogtak az értékpapírok, mint például Magyarországon. Bár voltak jelei annak, hogy hasonló utat járnak be, mint mi, de a nyugdíjrendszer átalakításánál is higgadtabbak maradtak és nem államosították az egészet, csak nagyjából a felét. A befektetők fejében ezért valami olyan kép élt a devizahitelekkel kapcsolatban, hogy mindenképpen a magyar precedensnél jóval kisebb kárt fog okozni a bankrendszernek a mentőcsomag. De egyelőre úgy fest, hogy egy vadabb megoldást választottak és a számla 19 milliárd złotyi (1 400 milliárd Ft) lesz, ami a teljes lengyel bankszektor másfél éves profitja.

2) Kevés figyelmet kapott a médiában egy óriási különbség a lengyel és a magyar bankszektor között. Visegrádi társunknál ugyanis jóval nagyobb verseny alakult ki a pénzintézetek között és csak referenciaszinthez kötve lehetett hitelt nyújtani. A svájci frank gyengülésével párhuzamosan a CHF Libor mint referencia-kamatláb a negatív tartományba csúszott, így a törlesztőrészletek alig emelkedtek meg, nem úgy, mint hazánkban. A havi költségek átlagosan 20 százalékkal kerültek feljebb, és nem pedig a duplájára. (Az, hogy hazánkban a verseny hiánya a bankszektorban – szerintem helyesen – zavarja a felügyeletet, fontos jelenség, ami megér egy külön blogbejegyzést. A fair banking bevezetésével is egyetértek – régen meg kellet volna már lépni.)

3) Hazánkban a GDP arányában 20 százalék volt a CHF alapú lakáshitel-állomány, ugyanez a lengyeleknél 10 százalékra duzzadt csak. A lengyeleknél a nem teljesítő hitelek aránya a CHF alapú lakáshitelek esetében 2-3 százalék volt, amíg hazánkban ez az érték 15 százalék fölé emelkedett. Látható, hogy Magyarország esetében sokkal szélesebb kört érintett az alpesi ország devizájának erősödése, sokkal inkább volt tekinthető általános szociális problémának.
kep
4) Itthon is felmerült már a végtörlesztésnél, hogy miért csak a CHF hiteleseknek segítenek?! Lengyelországban arányaiban sokkal több család rendelkezik hazai devizában denominált hitelekkel a CHF hitelesekhez képest, mint az nálunk volt. Ha a sajtó és a złotyi hitelesek kicsit elkezdik pedzegetni a kérdést, még jöhetnek fordulatok.

5) Óriási terhet rónak ezzel a bankrendszerre, a jelenlegi könyvelési szabályok szerint azonnal be kell könyvelni a veszteséget, így lesznek olyan kisebb bankok, amelyek azonnal elhullanak, mivel nem fogják tudni teljesíteni a tőkemegfelelési követelményt. Az állam egyébként saját piacvezető bankjával, a PKO-val (ottani OTP-vel) is kibabrált, így nehéz lesz privatizálni a még meglévő részesedésüket.

Az egész törvénymódosítás persze tiszta politika, a soron következő választás előtt úgy volt ezzel szerintem a kormány, hogy ha mi nem csináljuk meg, akkor megcsinálja majd az esélyesebbnek vélt PIS ellenzéki párt. A probléma ezzel az, hogy így a befektetők további kockázatokat is elkezdtek árazni, nagyobb esélyt adva egy komolyabb bankadó bevezetésének is. A másik fontos következménye, hogy így nem fognak hitelezni a bankok, márpedig egészséges bankrendszer nélkül gazdasági növekedés sincs.