Lépett a Fed, kell félnünk?

A szerdai kamatdöntő ülésén 1-1,25 százalékos sávba emelte az alapkamatot a Fed Nyíltpiaci Bizottsága. Azonban ennél még fontosabb információt is megosztott Janet Yellen, az amerikai jegybank elnöke: kisebb volumenből elindulva, egy év múlva összesen havi 50 milliárd dollárral csökken a Fed mérlege, mely az elmúlt tíz esztendőben közel a hatszorosára duzzadt. A jegybank a kötvényvásárlásokkal támogatta a 2008-as gazdasági válságból való kilábalást (gazdasági növekedés és hitelpiac beindítása, munkaerőpiac fellendítése).

Mint már több kollégám is megírta, hogy a világban egy olyan gazdaságpolitikai kísérlet zajlik, amire hasonló példát még nem lehetett látni ez idáig, hiszen a világ meghatározó országainak a jegybankjai is a lazítás útjára léptek, aminek az eredmény az lett, hogy a kötvénypiaci hozamok kissé nulla százalék felett, vagy negatív hozamokkal forognak, és a jegybankok birtokolják a globálisan forgalomban lévő állampapírok harmincöt százalékát.

Úgy vélem, a fő problémát az jelenti jelen pillanatban, hogy egy harmincöt éves hozam és inflációcsökkenési ciklus végére érhettünk nagy valószínűség szerint, és arról nem igazán van jól látható képünk, hogy mi is fog történni. Azt viszont látjuk, hogy a visszatekintő részvény- és kötvény-teljesítmények csodálatosan alakultak az elmúlt esztendőkben. Attól félek, hogy a recency bias jelenség fel fog erősödni a jövőben.

A világ jelenleg egy növekedési ciklusban van, azonban amikor jön a lassulás (miután a gazdaságok ciklikusan működnek, jönni fog) kellenek gazdaságpolitikai ösztönző eszközök. A Fed minden bizonnyal elindult egy üdvözlendő úton, emeli a kamatot és szűkíti a mérlegfőösszegét, készül a nehezebb időkre. (Fontos hangsúlyozni, hogy nem csak a kamatpolitika áll a jegybankok rendelkezésére, hanem például a nyíltpiaci műveletek is, azonban a jegybankok mérlegeit sem ildomos a végtelenségig növelni, hiszen következményei lehetnek: növekvő infláció, negatív kamatok romboló hatása a bankrendszerben, vagyoni egyenlőtlenségek mélyülése, eszközárbuborékok fújása). Úgy gondolom, hogy a monetáris politikában is Amerika vezeti a ciklust, nem lennék meglepve, ha rövid időn belül több jegybank is követné a példáját.

Vessünk egy pillantást arra, hogy az emelkedő kamatok milyen hatást gyakorolhatnak az egyes pénzügyi eszközök áraira.

Részvények esetében egyrészt megjelenik egy konkurencia: a magasabb kamattal kibocsátott kvázi kockázatmentes állampapírok, melyek pénzeket szívhatnak el a részvénypiacokról. Másrészt a vállalati részvény-visszavásárlások megdrágulnak, a kieső kereslet hiányozni fog. Harmadrészt az egyes részvényelemzési modellekben az elemzők számolnak a kockázatmentes kamatlábbal – emelkedő kockázatmentes kamatláb változatlan vállalati nyereségek esetén alacsonyabb részvény célárakat eredményez, ily módon az emelkedő kamatkörnyezetben növelni kell a vállalati profitokat ahhoz, hogy a részvények továbbra is vonzóak maradjanak.

Kötvénypiacokon egyértelmű a helyzet. Egy emelkedő hozamkörnyezet veszteséget okoz a legtöbb kötvény típusú befektetésnél.

Szeretném azt hangsúlyozni, hogy a jövőt nem ismerhetjük, mindösszesen kimeneteket próbálunk keresni a jövővel kapcsolatosan! Azonban az elmúlt száz évben az amerikai részvénypiacokon volt már több olyan időszak is (mely eltartott akár húsz-huszonöt évig), amikor ezen időszakok alatt passzív részvénytartási stratégiával nem lehetett nyereséget elérni.

Számomra a kérdés az, hogy a hagyományos, megszokott passzív buy and hold stratégiák akár kötvény-, akár részvényoldalról mennyire lesznek versenyképesek az aktív portfólió-kezelési stratégiákkal szemben egy emelkedő hozamkörnyezetben?

Egy fontos jel azonban a napokban felkeltette a figyelmemet, ami nem más, mint a jelenlegi 10 éves amerikai és német állampapírok árazási szintjei. Az amerikai 10 éves állampapír elmúlt néhány hetes hozammozgása gazdasági lassulást árazott, a német tízéves hozam csökkenése pediglen az eurózónával kapcsolatos félelmek növekedését. Ezen jelzéseket a jegybankok is minden bizonnyal figyelemmel követik!