Lesz-e a bérinflációból árinfláció?

Vajon érvényesek-e még a múlt századi közgazdasági alapösszefüggések? Okoz-e inflációt a szűk munkaerőpiac? Ez a trillió-dolláros kérdés, ami a következő 2-3 évben jelentős hatással lesz a gazdaságok és tőkepiacok alakulására, és ez azért is különösen érdekes, mert idehaza egészen koncentráltan és élesen jelenik meg a probléma.

Magyarországon 2016-ban többen dolgoznak, mint 20 éve (a rendszerváltás utáni összeomlást követően) bármikor – és ez még a közmunkásokat figyelmen kívül hagyva is igaz. Ráadásul az elmúlt 20 évben félmillióval csökkent a lakosság, és egy csomóan külföldön dolgoznak, nem nehéz kitalálni, hogy a munkaerőpiac igen szűkké vált. A munkaerőpiac szűkösségét jelző indikátorok már 2014 vége–2015 eleje óta azt jelzik, hogy kevés a munkavállaló, és azóta a helyzet egyre durvul, immáron globálisan is az egyik leginkább munkaerőhiányos ország lettünk! A klasszikus (ortodox) közgazdasági elméleteknek teljesen megfelelően ezt némi késéssel követte a bérek megugrása is: míg a korábbi években 4% körüli nominális bérnövekedés volt jellemző, most már inkább 5-6%-kal nőnek a bérek a versenyszektorban, és mivel nem látszik a folyamat vége, ezért még jóval komolyabb béremelkedés is lehetséges, a 10%-os ütem elérése sem kizárt. Eközben a bérek növekedése elszakadt a termelékenység növekedésétől: a vállalkozások a profitabilitásuk terhére emelték a béreket – mert muszáj volt. Ez nem fenntartható, és a vállalkozásoknak nem lesz más lehetősége, mint árat emelni. Nem hinném, hogy valamiféle új korba léptünk, ahol nem lenne érvényes a szűkülő munkaerőpiac–emelkedő bérek–emelkedő árak folyamat. Nagyon érdekes lesz a következő 6-12 hónapban, hogy valóban tovább gyorsul-e a nominális bérnövekedés (szerintem igen) és értelmes alternatíva híján elkezdődik-e az áremelés, azaz beindul-e az infláció? Azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikusokat az elmúlt évek hitelundorából és nyersanyagáreséséből kialakult deflációs sokkok álomba ringatták, és nem veszik észre, hogy nyakukon az infláció.

Miközben Magyarországon egyértelműen a fenti helyzet van, addig az USA-ban egy kicsit lassabb és nem annyira előrehaladott a folyamat, de ott is azt látjuk, hogy a munkanélküliség 5% alatt van (ami historikusan is alacsony érték), a bérnövekedés pedig 2009 óta a legnagyobb.

Habár a jegybankárok egészen biztosan nagyon óvatosak lesznek – nem akarnak újabb összeomlást kockáztatni –, de az inflációs fronton az igazi meglepetést éppen az hozhatja, ha kiderül, hogy az 1970-es évek népellensége mégsem halott. A klasszikus bár-ár spirál meglétének egyik első tesztje Magyarországon fog zajlani…

www.zsiday.hu