nov.
22
2013

Lesz-e infláció?

A túlságosan a pillanatnyi inflációra koncentráló jegybankok olyanok, mint az ember, aki a visszapillantótükörbõl vezeti az autóját. Ilyen az ECB is. Emlékezhetünk rá, hogy az inflációs veszélyre hivatkozva képesek voltak 2008 júliusában (!!!) még kamatot emelni, miközben már recsegett-ropogott körülöttük a pénzügyi rendszer, és egyre gyorsulva rohant a recesszió felé az egész világ. Persze mindenki hibázhat, de azért kétszer ugyanazt nem illik. Szinte szóról szóra ugyanezt a hibát, ugyanolyan helyzetben ismét elkövették, amikor 2011 áprilisában és júliusában is kamatot emeltek, miközben Európa éppen hullott bele az államadósságválságba és a recesszió második lábába (double dip). Akkor írtam is ezeknek az emeléseknek az értelmetlenségérõl – hamarosan kénytelenek is voltak visszavonni…A nem létezõ inflációs fenyegetéstõl való félelmükben túl lassúak voltak, négy évig tartott nekik, ami a FED-nek egyig (se), hogy levigyék nullába a kamatot. Nem vették figyelembe, hogy egy depressziós környezetben nem azon kell lamentálni, hogy most 1,9% vagy 2,1% az infláció, mert a gyenge kereslet miatt az infláció úgyis lecsökken.

http://www.ecb.europa.eu/stats/monetary/rates/html/index.en.html#fn4

Most megint megijedtek, ezúttal a másik irányba: félnek a deflációtól. Ettõl azonban 2 éve vagy 1 éve kellett volna megijedni, és agresszívan lépni, mert egy csomó fájdalmat megspórolhattak volna a kontinensnek. Miközben USA-ban 2009 óta viszonylag nyugodt, 1,5-2,5%-os növekedés volt, itt Európában másodjára is belefutottunk a recesszióba. Az ECB monetáris politikája az elmúlt években csapnivaló volt. Túl késõ léptek, túl kicsiket, és soha nem elõre tekintettek, hanem a múltbéli adatokon szöszöltek. Az ECB töketlen jegybank.

Miért írom ezt most le? Azért, mert az alacsony infláció (a múltbéli adatok) sokakat elkábít világszerte, így itthon Magyarországon is, miközben úgy néz ki, hogy a defláció-dezinfláció irányába ható erõk tûnõben vannak. Ne a visszapillantót nézzük! Úgy néz ki, hogy a fejlett országokban, így Európában is javulóban vannak a növekedési kilátások, és a bankrendszerbe tolt sok új pénz igen gyorsan valós inflációs veszélyt tud  generálni. Ez a veszély elsõsorban az USA-ban áll fenn – Európában kevésbé – így érdekes lesz figyelni, hogy ha valóban materializálódik az inflációs fenyegetés, akkor mit tesz az amerikai jegybanki vezetés.

Magyarországon is immáron nulla közeli az infláció, de ez számos szerencsés körülmény egybeesésének következménye. Egyrészt az árupiaci árak (élelmiszerek, olaj, egyéb alapanyagok) az elmúlt egy évben jellemzõen lejtõre kerültek, másrészt a rezsicsökkentés mesterséges árcsökkenést okozott, harmadrészt a még mindig gyenge növekedési környezetben nem volt árazási erõ. Ezek a tényezõk azonban nem fognak fennmaradni: a növekedés gyorsulni fog, az árupiacok nem esnek örökké, a rezsicsökkentést nem sokáig lehet már folytatni, és bónuszként a jegybank kamatpolitikája is inkább a forintleértékelés irányába hat, amivel inflációt fogunk importálni. Így a hazai inflációs mutató is gyorsan visszaugorhat 3% környékére vagy a fölé is. Ez pedig azt jelenti, hogy szó sincs elõretekintõ reálkamatról Magyarországon.

Európa inflációs kilátásairól nem vagyok meggyõzõdve, de Magyarország és USA viszonylatában úgy látom hogy komoly mélypontokon vagyunk, ahonnan az infláció hamarosan, pár hónapon belül ismét növekedésnek indulhat.

http://www.zsiday.hu/blog/lesz-e-infl%C3%A1ci%C3%B3