máj.
24
2012

Lesz még növekedés Magyarországon? Lesz!

Az egy főre jutó hazai GDP idén kb ugyanott lesz, mint 2005-ben volt, és a 2006-os utolsó komoly növekedéssel jellemezhető év óta a hazai gazdaságra a stagnálás, abszolút és relatív értelemben vett lecsúszás a jellemző. Más szóval – habár a klasszikus értelmezés szerint nem így van – de valójában idehaza 6 éve folyamatosan válság és recesszió van.

2006 óta (az idei várhatóval összevetve) az árak kb. 37%-kal nőttek, a nettó bérek pedig 35%-kal, azaz a reálbérek csökkentek hatéves távon. A kiadott építési engedélyek száma 30000 környékéről 10000 körülire esett, azaz a harmadára; az eladott új autók száma kb. az ötödére, lakásárak reálértéken 20-30%-ot estek, és az utóbbi időben egyre gyorsuló ütemben kezdtek kivándorolni Magyarországról. Borzasztó, pusztító válság jellemezte a 2006 nyári gyurcsányi kiigazítással kezdődő, és máig tartó időszakot. A pesszimizmus, a folyamatos válságtudat olyan mélyen beleivódott a lakosságba, hogy amikor bárhol felvetem, hogy esetleg azért még lesz valamikor növekedés Magyarországon, akkor azonnal mindenki azt kérdezi (mint ahogy az elmúlt évszázadokban minden válság mélypontján ugyanezt kérdezték a világ minden táján): ugyan mitől lenne?

Pedig úgy vélem meg lehet és meg kell látni a jót is Magyarország helyzetében. A legalapvetőbb érv persze a kapitalista gazdaság ciklikussága és a gazdasági fejlődés. Az elmúlt pár száz évben átlagosan igen kiszámíthatóan nőtt a termelékenység, éves 1,5-2,5%-kal, aminek oka a tudományos-technikai fejlődés, az innovációk, a szervezetfejlesztés. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ez a jövőben ne lenne így. Azt is tudjuk, hogy mindig is ciklikus volt a gazdaság, és a recessziós periódusokat fellendülés követte, bármilyen nehéz is ezt most elképzelni – de nem volt könnyű például elképzelni 1994-95-ben Magyarországon sem, vagy a 70-es évek olajválsága idején USA-ban. Minden hullámvölgyet hullámhegy követ majd. Az egyik legfontosabb érv a bázishatás: számos esetben olyan mélyre hullottak a fogyasztási, beruházási értékek, hogy pusztán az alacsony bázis miatt is komoly növekedésre van lehetőség a sok elhalasztott, elnyomott kereslet felszabadulása miatt: olyan mélyen vagyunk, hogy már egy kis kiemelkedés is nagy százalékos ugrást jelenthet.

Persze azért ennél meggyőzőbb érvek is vannak. Magyarország 2002-2006(-7-8) közötti növekedése a magán- és állami szektor eladósodására épült, 2006-ra az államháztartás deficitje elérte a 9-10%-ot. Idén és jövőre hihető módon sikerült leszorítani ezt 3% környékére vagy az alá, tehát komoly alkalmazkodás ment végbe, az államadósság növekedése megáll. A lakosság elkezdte agresszívan leépíteni adósságállományát, az eladósodás helyett a visszafizetés van napirenden. Mindezek eredményeképpen példátlan módon a hazai folyó fizetési mérleg szufficites, azaz nem a külföld finanszíroz  minket, hanem mi finanszírozzuk a külföldet, amire évtizedek óta nem volt példa. A Magyar Nemzeti Bank devizatartalékai durván megugrottak: a teljes állami devizaadósság kifizetésére elegendő összeggel rendelkezünk (és biztos vagyok abban, hogy ezt a 2013-as vezetőváltás után ki is fogja használni a kormány valamilyen módon).

A következő években – az elmúlt évek folyamatos nadrágszíjmeghúzásainak hála – a hazai lakosságnak és a magyar államnak sem kell már kiigazítania, csökkentenie fogyasztását, tehát nem lesznek gátjai a növekedésnek. A magyar gazdaság versenyképessége a leértékelődő forint miatt javult: az exportőrök képesek termékeik külföldi értékesítésére, és nyereséges működésre. A hazai mezőgazdaság szintén hatalmas jövedelemforrás – hála az EU-s támogatásoknak. Ugyancsak hatalmas összegek jönnek be az egyéb fejlesztésekre az Unióból, és amíg jól viselkedünk ez így is maradhat. Magyarországon egy nagyon hosszú, nagyon mély kiigazítás történt, amely lehetővé teszi, hogyha a külső körülmények egy kicsit is javulnak, akkor stabil növekedés indulhasson meg. Nem az egykulcsos adó, és nem az unortodox víziók, nukleáris taktikai fegyverek* miatt, mint ahogy azt majd hirdetni fogják jó esetben két év múlva, hanem az alacsony bázis, a lezajlott kiigazítások, némi szerkezeti reformok, a kielégítetlen, felhalmozódott kereslet és a gazdaság ciklikussága miatt. Úgy vélem lesz növekedés Magyarországon (hacsak az európai válság újabb hulláma el nem söpör minket is), és 2013-ban már 1-2, 2014-ben akár 3-4%-os GDP-bővülés sem elképzelhetetlen. Egyetlen válság sem tart örökké, ez sem fog.**  

*egy újabb ehheznemkellanokomment kategória: http://www.origo.hu/gazdasag/20120523-keleti-penzzel-egeszitene-ki-az-imfhitelt-matolcsy.html ” A miniszter szerint a tranzakciós adó a 21. század olyan taktikai nukleáris fegyvere, amely lehetővé teszi számunkra, hogy versenyre keljünk az ázsiai országokkal a foglalkoztatásban. ” Tanult nyelvész kollégám szerint ennek értelmezése céljából közös közgazdász-nyelvész kutatócsoportot indít majd az MTA… 

**ahogy monszun idején mondták a brit telepesek: “it cannot rain forever” – nem eshet örökké. A magyar gazdaság sem.

Forrás: zsiday.hu