Magánnyereség, közveszteség

Mi a fõ probléma a bankrendszerrel? Az, hogy jellegébõl adódóan nagy tõkeáttétellel üzemel, azaz 1 egység saját tõke segítségével sok egység tõkével vállal kockázatot. Egy banknál ez úgy néz ki, hogy van mondjuk egy egység saját tõkéje (ez a részvényesek vagyona), begyûjt, jellemzõen a lakosságtól mondjuk a példa kedvéért 9 egység betétet, így már van 10 egységnyi pénze, és kihelyezi ezt a 10 egység pénzt hitelként. Nem egy nagy csoda, annyit csinálnak, hogy a rövid lejáratú megtakarításokat hosszabb lejáratú hitelekké alakítják át, és ezért a közvetítõi tevékenységért díjat szednek – ez a díj a részvényesek nyeresége.

Mi a fő probléma a bankrendszerrel? Az, hogy jellegéből adódóan nagy tőkeáttétellel üzemel, azaz 1 egység saját tőke segítségével sok egység tőkével vállal kockázatot. Egy banknál ez úgy néz ki, hogy van mondjuk egy egység saját tőkéje (ez a részvényesek vagyona), begyűjt, jellemzően a lakosságtól mondjuk a példa kedvéért 9 egység betétet, így már van 10 egységnyi pénze, és kihelyezi ezt a 10 egység pénzt hitelként. Nem egy nagy csoda, annyit csinálnak, hogy a rövid lejáratú megtakarításokat hosszabb lejáratú hitelekké alakítják át, és ezért a közvetítői tevékenységért díjat szednek – ez a díj a részvényesek nyeresége.

A fentiekből azonban következik is egy fontos tény: ha mondjuk a kihelyezett 10 egységnyi hitelből nem tudnak visszafizetni ilyen-olyan okból mondjuk 1 egységet, akkor az azt jelenti, hogy az így keletkezett hiányt a részvényesek bukják el. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a részvényesek elveszítették a teljes vagyonukat. Ilyenkor a bank mérlege úgy néz ki, hogy van 9 egység betét, 9 egység hitel, megint megvan az egyensúly, csak éppen a részvényesek elbukták a pénzüket. Mindet! De mi van, ha még egy egység hitelt nem tudnak visszafizetni a hitelfelvevők? Akkor bizony nem lesz elég pénz a betétesek kifizetésére (9 betéttel szemben csak 8 hitel áll). Mivel azonban az államok nem szeretik ha a betétesek elveszítik a pénzüket, meg egyébként is a modern korban a bankbetétek államilag garantáltak (bizonyos összegig), ezért ilyenkor az állam kénytelen beszállni, és betolni a hiányzó tőkét. Vagy megtehetik a tulajdonosok is, bár nem szokott sok kedvük lenni hozzá.

Namost ebből az egészből következik a nagy probléma: a bankrendszer MINDEN ORSZÁGBAN úgy üzemel, hogy 5-10-20-50 évig, azaz egy ideig – amíg a gazdaság fellendülésben van – jól elműködget, nyereséges, és a részvényesek örülnek, mert kapják a sok osztalékot. De aztán történik valami. Meghal az elnök, becsődöl a szomszéd ország, kitör a háború, beerősödik a svájci frank, összedől az exportszektor, kifogy a bányákból a gyémánt, elapadnak az olajkutak, bármi, amitől az ország gazdasága padlóra kerül. Ilyenkor a hiteleket a jónépek nem tudják visszafizetni, és kénytelen az állam megmenteni a bankszektort. Természetesen adófizetői pénzből.

Tehát, amíg jól megy a szekér addig a bankrészvényesek nyernek, ha baj van, akkor meg az adófizetők buknak. (És itt most lehetne arról filozofálni, hogy miként kellene megreformálni a bankrendszert, hogy ez ne így legyen, de ez nagyon hosszú lenne, meg nem is erről akarok írni…)

Az elmúlt években a Magyarországon üzemelő nagy nemzetközi bankok közül több is megtette azt a “szívességet”, hogy miután a hazai leánybank elveszítette a saját tőkéjét, a külföldi anyabank tőkét emelt., azaz kipótolta a hiányt. Azután megint és megint. Például:

www.portfolio.hu

Tehát az osztrák/olasz/német, stb. tulajdonosok többszörösen visszalapátolták ide azt a pénzt, amit az elmúlt 10 évben itt kerestek (lásd a fenti cikkben a grafikont).

Azaz, eddig a magyar állam helyett a magyarországi bankokat életben tartották az anyáik, és a magyar állam helyett ők toltak be sok száz milliárd forintot a magyar bankokba. Ha ezek a bankok magyar kézben, vagy állami kézben lettek volna, akkor ezt a pénzt bizony a magyar államnak kellett volna betolnia. A külföldi bankok több száz milliárd forintos költségtől mentesítették a magyar államot. Most azonban fordulhat a kocka, úgy hírlik a plankton megeszi a bálnát:

www.napi.hu

www.portfolio.hu

A vásárlás valószínűleg jó pillanatban történik (értve ez alatt azt hogy már bizonyára jó sok veszteséget benyelt a bank, remélhetően túl sok csontváz nem maradt), és szerencsés esetben nem fog sokba kerülni a magyar államnak. Viszont azzal, hogy a bankrendszert egyre inkább magyar tulajdonba helyezzük, annyi változik csak, hogy innentől a jövőbeli veszteségeket a magyar állam fogja állni – miközben a nyereség – úgy tűnik – magánzsebekbe vándorol (bár a pontos konstrukciót természetesen még nem tudjuk, így ez csak az eddigi ismeretekre épülő feltételezés).

Magyarország a bankrendszer magyarításával semmit nem nyer, viszont egy csomó jövőbeli potenciális kötelezettséget vállal magára, mert a következő bankkonszolidáció idején (és ilyen biztos lesz, csak az a kérdés hogy 5 vagy 15 év múlva) már nem lesznek külföldi anyabankok, akik kimentsék a leányukat, hanem ez a magyar adófizetőkre fog hárulni. Az tehát, hogy a bankrendszer nagy része külföldi kézben volt eddig nagyon jól jött Magyarországnak, mert a hitelválság terheinek egy részét ezekkel az anyabankokkal nyelették le, majd, most, hogy a bukó jelentős részét már benyelték megveszik tőlük a leányokat. Ügyes.

Egyébként én szívesen adok nem 1, hanem akár 10 eurót is a Raiffeisen bankért, ha az esetleges veszteségek rendezésébe beszáll a magyar állam. A hülyének is megéri. Hát még nekünk.

www.zsiday.hu