Magyarország gazdasági növekedése – alternatív értelmezés a faktor-modellen keresztül

A gazdasági növekedés egyike azon mutatóknak, amelyek az elemzőket legjobban foglalkoztatják. Alábbiakban a visegrádi országok növekedési potenciálját vizsgálom a kétfaktoros modell értelmezésében, amely az egyes termékek és szolgáltatások termelési mennyiségét és az ehhez szükséges termelési faktorok árát a tőke és munka szintjére egyszerűsíti le.

Első körben bontsuk fel a visegrádi országok GDP-jét két részre: tőke-, illetve munkaintenzív iparágakra. A tőkeintenzív iparágak azok, amelyek nagy értékű infrastruktúrával működnek és jelentős beruházásokat igényelnek (ipari termelés/gyártás, telekommunikáció, stb.). A munkaintenzív iparágak nagy részét szolgáltatások teszik ki, amelyek magasabb képzettségű munkaerőt foglalkoztatnak.

lisbeth 1 1

Láthatjuk, hogy a magyarországi GDP a vizsgált országok közül a legkisebb mértékben tartalmaz tőkeintenzív iparágakat. Gátolhatja ez a versenyképességet? A válasz nem egyértelmű: meg kell vizsgálnunk, hogy a két típusú iparágnak milyen növekedési lehetőségei vannak. Feltételezve azt, hogy ha több tőkét fektetünk a tőkeintenzív iparágakba vagy hasonlóan, többet fektetünk munkába a munkaintenzív iparágak esetén, ez direkt módon motorja lesz a növekedésnek, levonhatjuk a következtetést, hogy a két faktor (tőke és munka) ára lesz a meghatározó a növekedés tekintetében.

A faktor-modell értelmében minden jószág (termék vagy szolgáltatás) előállítható a tőke és munka különböző kombinációiból és minden jószág esetén létezik egy optimális kombináció, amelyet a faktorok ára fog meghatározni.

Ha megvizsgáljuk, hogy a két említett faktor költsége hogyan változott a válság utáni években, két dolgot fogunk észrevenni. A tőke költsége gyakorlatilag nullára csökkent a számos mennyiségi lazítás, pénznyomtatás, kamatgörbe-szabályozás és egyéb kifinomult monetáris politikai eszköz segítségével, melyeknek céljuk, hogy a kamatgörbét hosszú időre laposan és alacsony szinten tartsák. A tőke költségét az egy hónapos pénzpiaci kamataként definiáltam, mintegy mérőszámként a rövidtávú várakozásokra, ezáltal felmérve a pénzpiaci hangulatot. Mivel a kiválasztott országok, globális nézetben mind kis nyitott gazdaságként működnek, a pénzügyi piacokon eszközölt nagy méretű beavatkozások egzogén hatásokként értelmezhetők. Ezért, amikor a globális pénzügyi piacok jelentős szereplői (Egyesült Államok, Japán, Európai Központi Bank) arra törekednek, hogy a kamatlábakat hosszú időre alacsony szintre szorítsák, nyugodtan élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy az olcsó tőke elérhető lesz a következő időszakban.

lisbeth 2forrás: Statisztikai Hivatalok

A munka költségét a munka egységköltségén keresztül lehet a legjobban bemutatni, amely a reálbérek és a termelékenység két hatását tömöríti. Az elmúlt években régiós szinten a reálbérek relatíve stabilak voltak, emellett a termelékenység kis mértékben emelkedett, ezzel a munka egységköltsége növekvő pályát követett. Összegezve, azt láthatjuk, hogy a tőke munkához viszonyított relatív költsége jelentős csökkenést mutat.

lisbeth 3

Ez azt jelenti, hogy a nagymértékben humán erőforrásokat igénybevevő cégek nehéz helyzetbe kerültek. A két opció, amit tehettek az alkalmazottak elbocsátása mellett, egyrészt a megmaradt alkalmazottak termelékenységének növelése, vagy ezek tőkével való helyettesítése. Az első opciót széles körben alkalmazták, ezáltal a munkanélküliségi ráta 10% fölé ugrott. Mindemellett, a termelékenység nem növelhető a végtelenségig – egy bizonyos szint után már nagyon költséges kontrolling-rendszereket kell működtetni ahhoz, hogy fenntartható legyen az extrém szintű termelékenység. A második opció ugyan bizarrnak tűnik, de visszatekintve a XVIII. század végére, illetve XIX. század elejére, pont ez a megoldás robbantotta ki az ipari forradalmat – természetesen a visegrádi országok jelenlegi helyzete lényegesen kisebb szabású kérdés.

A jövőbe tekintve a munka egységköltségére vonatkozó várakozások stabilitást és kismértékű növekedést jeleznek előre, mivel a termelékenység olyan szintre jutott, amelyet nem hatékony már tovább növelni. A reálbérek tekintetében a várakozások hasonlóak – nem várható nagymértékű elmozdulás.

A jelenlegi környezetben, amikor a munka és a tőke költsége ellenkező irányba tartanak, a GDP szerkezete lényegesen befolyásolja a növekedést. A tőkeintenzív iparágak relatíve alacsony szintje Magyarországon egy strukturális gátat szabhat a növekedésnek és a régiós országokhoz képest alacsony versenyképességet indukálhat.