Magyarországot életveszélyes lenne shortolni

A forint jelentősebb erősödését nehezebb, gyengülését könnyebb elképzelni, részvényeinket viszont életveszélyes lenne most shortolni. Addig nincs baj, amíg az ország külső egyensúlya stabil. Sokan nem olcsó eszközöket vásárolnak, hanem jónak vélt eszközöket, általában a múltbeli hozam alapján, ami nem célszerű. A Privátbankár.hu interjúja kollégáinkkal, Móricz Dániellel és Cser Tamással, a Concorde Columbus Alap kezelőivel.

Az utóbbi egy évben körülbelül kilencről húszmilliárd forintra nőtt a Columbus Alap tőkéje. Lehet tudni, hogy kik tettek be sok pénzt az alapba?

M. D.: Drukkoltunk, hogy Kolumbusz napján, október 14-én legyen meg a húszmilliárd, de akkor még 11 millió forint hiányzott. A növekedés nagy része abból származott, hogy a jó múltbeli hozamokra egyre több privátbanki részlegben felfigyeltek, a pénz nagy része onnan érkezett. A mi privát vagyonkezelt állományunk is nőtt, aminek szintén része a Columbus. Jött be pénz az alapba közvetlenül is és közvetve, a Concorde Hold Alapok Alapján keresztül, amely tőkéjének közel ötödét tartja Columbusban.

 DSC8641 Cser Tamas 1Cs. T.: Nyilván ott van emögött az az általános jelenség is, hogy megy ki a pénz a bankbetétekből, és megy be az alapokba, havonta mintegy százmilliárd forint keresi a helyét. Az abszolút hozamú alapok egy kedvelt kategória, sok tőke ment ezekbe. Így a Columbusba is, amelynek ráadásul az elmúlt időszakban nagyon jó volt a track recordja, azaz a visszatekintő hozama is.

Az adórendszer a magasabb jövedelműeket támogatja az utóbbi években, látszik ez a privátbanki pénzeken is?

M. D.: Igen. Magyarországon jelentősen nőtt a megtakarítás-állomány, mert emelkedett a megtakarítási ráta, emellett pedig a magasabb jövedelműeknek a hiteleik előtörlesztésére, visszafizetésére is több lehetőségük volt.

Az utóbbi egy évben mi termelte a hozamot, mik voltak a jelentősebb befektetések a Columbus Alapban?

Cs. T.: A Mol-Magnolia és az OTP-Opus kötvények voltak a legnagyobb befektetések, és ezek nagyon jól teljesítettek az utóbbi egy évben, a kamatszelvénnyel együtt 40-60 százalékot is hoztak. Úgy gondolkodtunk ezekkel kapcsolatban, hogy korábban a piac részvényekként kezelte őket, de előbb-utóbb el kell kezdődnie egy átárazódásnak, és kötvényekként kell viselkedniük. Nagyjából ez is történt.

Emellett eléggé jól sült el a legtöbb régiós részvénybefektetésünk is, közülük kiemelhető a Telekom Slovenije, amelyet két éve nagyon szorosan követünk, fokozatosan pozíciót építettünk ki benne. Ez az elmúlt egy évben az osztalékokkal együtt 60-70 százalékot emelkedett. Nagyon alulértékelt cégnek tartottuk, amellyel nem foglalkozott szinte senki, pedig likviditása nem volt annyira alacsony. Nagyon erős, a részvény árára vetítve körülbelül húsz százalékos cash flow-termelő képességre számítottunk, és arra, hogy a szlovén állam problémái miatt ennek egyre nagyobb hányadát ki fogja fizetni osztalékként. Ez be is jött, elkezdett több osztalékot fizetni, mások is felfedezték, majd ehhez hozzájött még egy privatizációs történet is.

Jelentős kitettsége volt még az alapnak a magyar gyógyszercégekből, Egisből, Richterből is, amelyek szintén sokat tettek hozzá a hozamhoz. Ugyanúgy, ahogy a Fondul Propietatea, a román kárpótlási alap is.

M. D.: Körülbelül egy éve, másfél éve az volt a stratégiánk, hogy Európa, benne a közép-kelet-európai régió nagyon olcsó, itt vannak olcsó eszközök, az amerikai piacon viszont nem látunk ilyet. Sokkal bátrabbak tudtunk lenni az európai részvényvásárlásokkal úgy, hogy eközben shortoltuk az amerikai részvényeket. Eladási opciókat is vettünk részben amerikai indexekre, részben a DAX-ra, csupa olyan piacokon, ahol a befektetők nem féltek igazán.

Nagyon jól teljesítettek a Columbus Alapba vásárolt közép-európai befektetések, szinte kivétel nélkül az összes, és ebből a hozamból vett el valamennyit, de kevesebbet, hogy az amerikai shortjainkon pedig buktunk. Emiatt az Opus és Magnolia kötvényekkel is sokkal bátrabbak voltunk, mintha short nélkül kellett volna megvenni.

Ehhez hozzájárulhatott a forint gyengülése is, hiszen egy éve 275-280 forint, mostanában pedig 295-300 forint volt az euró.

M. D.: Igen, volt jelentős devizakitettségünk, és ez is hozzájárult egy kicsit a hozamhoz, de nem nagyon sokkal. Még egy jelentősebb tényező: már jó pár éve azt gondoljuk, hogy Japánban meg kell történnie az adósság monetizálásának. Tehát vagy csőd fog bekövetkezni (bár nyilván a kormány és a jegybank mindent el fog követni ennek az elkerülése érdekében), vagy szükség lesz óriási pénznyomtatásra.

Már a kilencvenes években is sok hedge fund-menedzser, alapkezelő játszott a jen gyengülésére, némelyik tönkre is ment bele…

M. D.: Igen, de tavaly év végén, idén év elején tényleg elindult valami, sokat gyengült a jen, és idén már hozzávetőleg 40 százalékkal emelkedett a japán részvénypiac, sőt 12 hónap alatt pedig talán 65 százalékot is. Volt ebben is kitettségünk, ha nem is óriási, japán részvényeket is tartottunk.

Melyek voltak a legrosszabb befektetések az utóbbi időben?

M. D.: Egyrészt, amit már említettünk, hogy az amerikai részvénypiacot shortoltuk. Vagy nem kellett volna, vagy korai volt, de az amerikai részvények sokat emelkedtek azóta. Az amerikai gazdaság teljesítménye sokkal jobb lett, mint amit mi gondoltunk.

Cs. T.: Az amerikai gazdaság 2-3 százalékos növekedése annak a fényében értékelendő, hogy közben ott is eléggé komoly megszorítások voltak. Ilyen körülmények között nagyon jónak számít. Arra számítottunk, hogy ilyen körülmények között nem fog tudni nőni az amerikai gazdaság.

M. D.: Volt egy másik rossz befektetésünk, egyrészt diverzifikációs céllal, másrészt arra számítva, hogy a globális adósságprobléma nincs megoldva, már nagyon régóta tartunk aranyat az alapban. Ha sokat esett, vettünk hozzá, ha sokat emelkedett, adtunk el belőle, de lényegében végig volt aranyunk.

Az amerikai adósságprobléma elodázásának van valamilyen hosszabb távú tanulsága?

Cs. T.: Sokat írtak erről, és azt látjuk, hogy azok, akik befektetésekkel foglalkoznak, sokan hajlamosak ettől a témától megijedni. Mi lesz, ha csődbe megy az USA? – teszik fel a kérdést. De ez az ország a világ legnagyobb menedéke, egy hatalmas, biztonságosnak ítélt kötvénypiac, a világ legfontosabb devizája. A jelenlegi stádiumban ez egy önmaguknak csinált probléma.

Senki nem kérdőjelezi meg az USA fizetőképességét, önmaguknak kérdőjelezik meg, politikai csaták miatt. Ezek a dolgok menedzselhetők, inkább az adósságprobléma hosszú távú megoldásán kéne fáradozni. Mert lehet, hogy a következő válság során a GDP-arányos adósság felmegy 120 százalékra, és az már tényleg menedzselhetetlen lesz.

M. D.: A keynesi gazdaságpolitikán nevelkedett politikusok, közgazdászok hozzászoktak ahhoz, hogy stimulálni kell a keresletet, ha az a privát szférában egyébként visszaesne. Csak azt szokták elfelejteni, hogy ha a kereslet nagyon jól alakul, akkor meg vissza kell ebből fogni. Normális esetben emiatt egy átlagon felüli gazdasági növekedéssel rendelkező időszakban nem kéne stimulatívnak lennie sem a fiskális, sem a monetáris politikának.