Majd a robotok megmentik a nyugdíjasokat!

Igaz, előbb elveszik a munkájukat

A társadalom elöregedése napjaink egyik legaggasztóbb kérdése. Mi lesz a nyugdíjjal? Mi lesz a nyugdíjasokkal? Egyelőre a fiókomba zárhatnám ezt a kérdést, hiszen még fiatal vagyok. De mégsem tehetem? Számolok: az a fiatal vagyok, akire kétszer annyi nyugdíjas fog jutni, mint arra a nyugdíjasra, aki aktív keresőként nem tudott eleget félretenni, úgy, hogy neki még kevesebb nyugdíjast kellett eltartania. Emellett nekem kellene megállítani az elöregedési folyamatot azzal, hogy kétszer annyi gyereket vállalok, mint a korábbi nemzedékek. A gyereknevelés pedig nem olcsó mulatság. Ez eddig elég kilátástalannak tűnik. Ezeket a tényeket alapul véve nekem még inkább szükségem lesz majd a „nyugdíjra”, mert megtakarítani még nehezebb lesz a nyugdíjas éveimre. Van kiút ebből a lefelé tartó spirálból?

Mégsem aggódom. Elon Musk és társai elkészítik az önvezető autót egy teljesen automatizált gyárban, illetve hamarosan csatlakozik hozzám Baxter, a futószalagos robotmunkás, Amelia, a robot köztisztviselő, Siri, az intelligens személyi asszisztens és tudásnavigátor. Ők a robotok és a mesterséges intelligencia mai megtestesülései. Ők és társaik fognak segíteni, hogy növelni tudjuk az aktív társadalmi csoportok tagjainak termelékenységét, ha egyáltalán még az emberhez lehet majd kötni a termelésüket, ugyanis a gazdaság és a munkaerőpiac jelentős átalakuláson fog keresztül menni.

A gazdaság változása elkerülhetetlen

A jelenleg ismert termeléshez, illetve szolgáltatásokhoz szükséges tényezők esetében kisebb szerep fog hárulni az emberi munkára és nagyobb a tőkére. Ebből az következik, hogy a népesség, mint indikátor szerepe a klasszikus gyártási folyamatban várhatóan csökkenni fog, mivel egységnyi termelés létrehozásához kevesebb emberi erőforrásra lesz szükség.

A robotokat úgy érdemes elképzelni, mint eszközöket, amelyek megkönnyítik és átalakítják a munkánkat. A taxisofőr munkája régen két fő részből tevődött össze: ismernie kellett a várost és tudnia kellett vezetni. Ma már a GPS segítségével egy taxisofőrnek csak vezetni kell tudnia, nem kell időt eltöltenie a város megismerésével, nem téved el, hatékonyabban dolgozik.

A munkakör betöltéséhez szükséges kompetenciák csökkenésével, olyan emberek is be tudtak állni dolgozni, akik nem lettek volna képesek egész Budapest úthálózatát fejben tartani. Ezáltal szélesebb réteg számára vált elérhetővé ez a hivatás, ami a munkabérek csökkenéséhez vezet. Másrészről, GPS-szel egy taxisofőr az életében sokkal több utast képes elszállítani, egységnyi munkára vetítve magasabb a produktivitása, ezért magasabb kompenzációra lenne jogosult.

Vesztesek és nyertesek

A munkabér ezért az egyes területeken eltérő irányokat járhat be, de összességében úgy gondolom, hogy a magas hozzáadott értékű, nagy szaktudást igénylő szakmákban a reálbérek a magasabb produktivitás miatt növekedni fognak. Ceteris paribus (vagyis a többi változatlanul hagyásával) a technológiai fejlődés következtében deflatorikus hatás várható, mivel emberek tömegei veszthetik el az állásukat – főleg az alacsonyabb keresettel rendelkező rétegek, akik a jövedelmük jelentős részét el is költik – ami a fogyasztás visszaeséséhez, tehát a kereslet csökkenéséhez, a hatékonyságjavulás pedig a költségek lefaragása miatt alacsonyabb kínálati árakhoz vezethet. Az alacsony infláció pedig táptalaja lehet egy alacsony kamatkörnyezetnek. Ugyanakkor összességében az inflációra és a kamatszintre más fontos tényezők is hatnak. Ahogy azt „Nyugdíjas” kollégám is említette egy előadásában, (a technológiai fejlődéstől függetlenül) számos (korábban olcsó termelőnek számító) országban lassan elfogynak a munkaerőpiaci tartalékok. Nem egyértelmű tehát, hogy az inflációra kifejtett erők közül a közeljövőben melyik lesz a legnagyobb hatással.

Köszönjük Elon Musk, hogy elveszed a munkánk!

A fenti példát folytatva néhány év múlva a taxisofőrök száma drasztikusan csökkenhet, amint beköszönt az önvezető autók kora. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy habár az 1900-as években az Egyesült Államokban az emberek 48 százaléka még a mezőgazdaságban dolgozott, most ez az arány 2 százalék körül mozog. Ilyen mértékű emberi erőforráscsökkenést egy gyárban a szinte teljes automatizáltság eljövetele tudna okozni. A munkanélküliség ma mégis alacsonynak tekinthető az Egyesült Államokban, mert ezek az emberek már más, magasabb hozzáadott értékű munkát végeznek. A robotizáció, habár megszüntet munkahelyeket, nem jelenti azt, hogy azokat a tömegeket hosszú távon is inaktívnak tekinthetjük, amelyek nem tesznek hozzá a gazdaság teljesítményéhez.

Általában véve elmondható, hogy a technológiai fejlődés destruktív a tekintetben, hogy munkahelyeket szüntet meg, ugyanakkor ezáltal lehetőség nyílik újfajta szakmák és munkahelyek megteremtésére. Száz évvel korábban valószínűleg a ma létező szakmák jelentős részét nem is ismerték.

Az elöregedés témájára visszatérve, a nyugdíjasok ellátását végző gondozókra például nagy szükség lesz. Persze csak addig, amíg meg nem jelennek a robotgondozók. Ma még nagyon furcsának tűnhet, hogy egy robot foglalkozik velünk. Más megvilágításban viszont örömteli, mert teljes életet élhetnénk nyugdíjasként anélkül, hogy folyton más ember segítségére lennénk szorulva.

Ez egyszerűnek tűnik, de nem az!

Indiában egy építkezésnél a munkások ásókkal álltak neki egy gödör kiásásának, miközben a markolók kihasználatlanuk álltak az árnyékban. Mikor megkérdezték őket, hogy miért nem használják a gépeket, ezt felelték: „Így legalább mindenkinek van munkája”. Csak azt nem értem, hogy az ásó helyett miért nem kiskanalat használtak. A példa viszont nagyon jól mutatja, hogy mindig lesznek ellenzői a technológiai fejlődésnek, emlékezzünk csak a géprombolókra. Az egyéni, a politikai és a rövid távú érdekek várhatóan komoly akadályokat fognak még gördíteni a haladás elé. De ne is bagatellizáljuk el ezeket a problémákat. Egy technológiai újítás családok életét teheti tönkre. Elmúlt az az idő, amikor valaki egész életét egy munkahelyen töltötte el. De nincs más választásunk, az emberiségnek hozzá kell szoknia a folytonos átképzéshez, a folyamatosan változó munkakörökhöz, ami nem lesz könnyű.

Nehéz, de néha muszáj hatost dobnunk” – William Adama