Majd nézhetünk!

Idővel eltűnnek az utasszállító repülőkről az ülések hátuljába épített képernyők – írja a The Economist. Hogy ez nem egy túl merész jóslat, jól mutatja, hogy az American Airlines (AA) a 2017 végétől szolgálatba állítandó 100 darab Boeing 737-esére már nem kérte ezek beépítését. Elvégre az utasok 90 százaléka már most is saját – szórakoztatásra kiválóan alkalmas – mobil eszközzel száll fel a fedélzetre. Ezzel nem csak a beszerzésen/beszerelésen spórolnak gépenként 3 millió dollárt, sokkal inkább az üzemanyagon, ami e plusz tömeg cipeléséhez kell. Illetve már nem kell. Ugyanez a légitársaság egyszer már kiszámolta, hogy csak azzal, hogy a pilóták papír alapú kézikönyvét iPadre cserélik, évi 1,2 millió dollár üzemanyagköltséget takarítanak meg a teljes flottájukon. A sok képernyő és huzalozás eltűnésével akkor ez a megtakarítás talán 1 milliárd dollár is lehet, azaz az AA évi 200 millió utasával számolva fejenként 5 dollár.

Mondjuk afelől ne nagyon legyen kétségünk, hogy ezek az 5 dollárok ha meg is jelennek a jegyárban, hamarosan beszedésre kerülnek más formában. Ahogy az „ingyen” bőröndök és frissítők fizetősökké váltak, úgy lesz a mostani „ingyen” videózásból wifi vagy bluetooth kapcsolódási díj azoknak, akik szeretnék a gép ezen szolgáltatásait használni. Magyarul újabb lépést látunk majd a minden kis, extra szolgáltatásért-fizethetünk-létrán…

…amitől összességében sokkal jobb lesz a repülés. Ugyanis azzal, hogy az fizet egy szolgáltatásért, aki használja, jelen esetben két dolgot érhetünk el.
Egyrészt a repülés egyre inkább fenntarthatóvá válik azáltal, hogy az Európában kevésbé, Amerikában viszont teljes mértékben kikopó, „adófizetők pénzéből úgyis eltartjuk” modell felől a „használó fizeti” felé terelődik. A magántulajdon varázsos hatása.
Másrészt pedig ezek a szolgáltatások így jobbak is lesznek. Hiszen valahogy rá kell venni a potenciális használót, hogy használni akarja azt. Szemben a jelenlegi „ingyenes” (valójában minden utas által generáldíjként fizetett) verzióval.

Úgyhogy bosszankodás helyett inkább örüljünk annak, hogy a repülés (is) egyre többek számára válik elérhetővé anélkül, hogy ezt azokkal (pl. adófizetőkkel, szolgáltatást nem használókkal) fizettetnénk meg, akiknek semmi szükségük rá.