Makovecz-rom

Így múlik a világ dicsősége: elhanyagoltan az egykori Duna Étterem épülete. Szentendrén van, a város bejáratánál a folyóparton, igazán nagy karriert sose futott be a „Párt” által forszírozott, amúgy egy Makovecz által tervezett épület, 1976-ban adták át, a helyi Mathiász János termelőszövetkezet tulajdonában volt, de fénykorában is csak ebédidőben tudott nyitva lenni, életképtelennek bizonyult mint vállalkozás, ma se működik itt tartósan semmi, hát még az akkori, sokkal kisebb volumenű turizmus idején. Az 1990-es években kaszinó nyílt benne, csicsás Las Vegas dekoráció a népiesch-irracionális épületben, aztán a szerencsejáték-piac einstandolásakor vagy még előtte, az is bezárt. (A közkeletű neve ma is Kaszinó.) Azóta alkalmanként voltak benne csak rendezvények, bál, esküvő, koncert, diszkó – egyszer voltam ott iskolai bálon, az ablaktalan belső tér kissé fullasztó, olyan, mint egy barlang. Nem nagyon látni, hogyan lehetne értelmesen hasznosítani, úgy fest, eleve elfuserált ötlet volt a belvároson kívül egy éttermet felhúzni, ráadásul egy ekkora és ennyire nem praktikus térkiosztású épületben, ahol a nagy légtér kifűtése/hűtése is megemeli a költségeket. Persze az elvtársak nem gondolkodtak ilyen üzleti alapon, a mások pénze sose drága, és a tervező tollát se a ráció vezette – aztán a nyers piaci racionalitás hosszabb távon mindig felülkerekedik.

Az ív, amit az épület futott a neki rendelt funkcionalitásban, azért nagyon emblematikus, az utókor jól megfricskázta a múltat: szocialista-népies-magyaros-antimodern, kaszinós-lászvegasi-amcsi-csilivili, dídzsés-lakodalmas-falusirockos-ereszdelahajam tesó.

 

Forrás: Vakmajom a Facebookon