jan.
26
2016

Már csak 11 hónap és itt a happy end

Elmaradnak a Fed idénre prognosztizált kamatemelései. Európa ugyanúgy megoldja jelenlegi kríziseit, ahogy az előzőeken is túltette magát. A következő hónapokban jóval 30 dollár fölött stabilizálódik az olajár. Az európai és az amerikai vállalati profitok közben folyamatosan nőnek. Ez a véleménye a tőzsdeguruként tisztelt Jeremy Siegelnek.
A Wharton School professzora az alábbi interjúnkban eltanácsolja a kisbefektetőket a rövid távú haszonszerzésre irányuló gondolkodástól, ugyanakkor szerinte nagyon jól fognak járni azok, akik türelmesen elviselik az első fél év látszólagos és várhatóan nem is kicsiny veszteségeit.
Siegel szerint Donald Trump nem fog tudni országos választást nyerni. A Wall Street számára az a jó, ha egy demokrata ül be megint a Fehér Házba, a törvényhozást viszont a republikánusok uralják.

Zentai Péter: Azon kevesek közé tartozik, akik egyértelműen optimisták az idei év várható nagyobb piaci történéseit illetően. Még január elején is magabiztosan jelentette ki, hogy az év végére a Dow Jones index elérheti a 20 ezer pontot. Miért ez a derűlátás?
Jeremy Siegel: Magabiztosan soha nem jelentek ki semmit. Pláne ilyesmit, ugyanis bármi megtörténhet.
Azt azonban merem állítani, hogy ha az év folyamán a nyersolaj ára stabilizálódni képes előbb 30 dollár fölött, majd 35 és 40 dollár között, akkor egyértelműen pozitívvá válik a piaci hangulat. Ez esetben a befektetők figyelmét az amerikai és az európai gazdasági növekedés dinamikusabbá válását jelző adatok fogják lekötni. Mind a vállalati, mind a makrogazdasági eredmények képesek lesznek a jelenlegi szintekhez képest 20-25 százalékkal feljebb nyomni a tőzsdeindexeket.

Ezek szerint nem osztja azok vélekedését, akik szerint ránk köszöntött a medvepiac? A történelmi tapasztalatok szerint, ha mindenki lefelé várja a piacot, akkor a valóságban az ellenkezője fog történni.
Ami a múlt év decembere és január közepe között történt, annak a szakszerű elnevezése: korrekció. A közeljövőben azonban – elemzéseim szerint – valóban előállhat egy medvepiaci szituáció. Ámde az kérészéletűnek és nem túl mélynek ígérkezik. Olyan, ami csak néhány hónapon át fogja tudni tartani magát. Ez esetben az S&P 20-25 százalékot esne, bár a magam részéről még ekkora árfolyamzuhanást sem tartok igazán esélyesnek. Ha viszont az olajárak ismételten beindulnak lefelé, akkor óhatatlanul bejön ez a – szerintem – rövid távra szóló negatív szcenárió, erőteljes köztes esésekkel „fűszerezetten”.

Ha olcsó az olaj, olcsó az üzemanyag, olcsó az energia, az jó a fogyasztóknak, importőröknek, tehát jó Amerikának, jó Európának!
Viszont kétségtelenül dollártrilliókat veszítenek a gazdaságban és – főként – a tőzsdéken fontos szerepet játszó európai és amerikai energetikai cégek, és az a sok ezer kis- és nagyvállalat, amely közvetve-közvetlenül az energiaszektorból él. Az utóbbi években eszközölt, összességében gigantikus méreteket öltött vállalati és állami beruházások mehetnek tönkre, ha tartósan 20-30 dollár körülire állnának be a hordónkénti olajárak.
A befektetők többsége egyelőre nem kalkulálja be az érem másik oldalát, vagyis, hogy a végén mégis a fejlett gazdaságok komoly élénkülését, a legtöbb tőzsdei vállalat jövedelmezőségének felfutását fogja hozni az a helyzet, ami miatt itt és most pánikhangulat lett úrrá oly sokakon.

Az európai befektetők körében indokolhatja a pánikot az Európai Unió szétesésének lehetősége is… Ez az amerikai piacok alakulását is befolyásolhatja.
A komolyabb amerikai piaci szereplőket is aggodalommal tölti el a populisták, a nemzeti bezárkózás híveinek előretörése – nemcsak Európában, hanem nálunk, az Egyesült Államokban is.
Csakhogy ami Amerikát illeti, egyszerűen kizárt, hogy Donald Trump (republikánus elnökjelölt) győzni tudjon országos választáson.
Nálunk mindig valamiféle középutas jelölt nyer a végén. Ezért aztán Hillary Clintonnak van a legjobb esélye a győzelemre. A Wall Street számára a legüdvözítőbb konstelláció az lenne, ha Hillary ellenőrizné a Fehér Házat, a republikánus párt pedig az egész törvényhozást – Bill Clinton második ciklusát is ez a helyzet jellemezte. Ez az időszak jelentette a New York-i tőzsdék aranykorát. 

Európában ehhez képest eltérő a helyzet, szerintem veszélyesebb.
Nagy-Britannia – amerikai szemmel figyelve a dolgokat – benn marad az Európai Unióban, a migránsválságot pedig Európa ugyanúgy képes lesz szerintünk kezelni, mint ahogy a görög drámát is képesnek bizonyult. Annál is inkább, mert – hangsúlyozom még egyszer – egész Európában erősödő tendenciát mutatnak a nemzetgazdaságok. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy minden téren javult az európai pénzügyi-gazdasági helyzet a két-három-négy évvel ezelőttihez képest. Ez tehát az igazi trend. Közben Európa nyersanyag- és energiafüggősége csökkenőben van, nagyon hasznosnak bizonyulnak az alacsony olajárak és a gyenge euró. A vállalati profitok emelkednek és még inkább emelkedni fognak – ez válik egyértelművé az év második felére.
Kína gazdasági lassulása érdemben csak periférikusan érintheti negatív értelemben mind Európa, mind Amerika gazdasági jövőjét rövid- és középtávon.

Amerikát azonban visszafoghatják a Fed további kamatemelései…
Szerintem a Fed nem folytatja a kamatemeléseket. Ahhoz, hogy a mennyiségi könnyítések politikáját mennyiségi szűkítéssel lehessen felváltani, a jelenlegihez képest sokkal kiegyensúlyozottabb és egyértelműbb makrogazdasági és piaci helyzetre lenne szükség.
Nem lesz az idén további három vagy négy szigorító lépés, hiába számít erre a befektetők többsége. Ha mégis megtörténnének a kamatemelések, akkor azok a tőzsdék további öt-tízszázalékos eséséhez járulnának hozzá.
A nagy piaci szereplők többsége azonban már – a kis- és közepes befektetők negatív várakozásaihoz képest – sokkal rózsásabbnak ítélik meg a távolabbi jövőt. Alacsonyabb kamatkörnyezettel számolnak az év végére. Ha márciusban nem lép a Fed, az akkor esedékes ülésén nem szigorít a pénzpolitikán, akkor ez meghatározó „ómennek” lesz tekinthető a 2016-os esztendő további részére nézve.
Ebből az következik, hogy a dollár euróval szembeni erősödése nagyjából a végéhez ért. A két deviza közötti viszonyban nem várható komoly változás az utóbbi hónapokban kialakulthoz képest, mert (1) Amerikában elmarad a sokak által prognosztizált és a dollárt erősíteni képes szigorítás a Fed részéről, (2) az EKB valamelyest folytatja még a könnyítési politikát.

Mi a bölcs kisbefektetői hozzáállás a jelenlegi piaci helyzetben?
Rövid távon – a következő néhány hónapban – papíron sok pénzt veszíthetünk még. Komoly turbulenciákkal számoljunk!
Én befektetőként azonban csak hosszabb távon gondolkodom: az év második fele nagy valószínűséggel kompenzálni fogja az első fél évben elszenvedett veszteségeket. Tovább megyek: azt is valószínűsítem, hogy jól fognak járni néhány év múlva azok, akik a jelenlegi árfolyamokon vásárolnak be részvényeket –főként Európában, de Amerikában is. Visszakanyarodva beszélgetésünk elejéhez, fenntartom prognózisomat: a Dow Jones 19 ezer és 20 ezer pont közötti szinten fogja zárni az évet.