thinkstockphotos-463182731

Már megint az amerikaiak járnak jól…

A „bivalyerős” dollárt továbbra is vásárlásra ajánlja a devizapiacok szakértője, a vagyonkezelő Dennis Gartman. A Gartman Letters hírlevél gazdája szerint az új amerikai kormány valóban páratlan gazdaságélénkítést fog végbe vinni, s nem lesz tekintettel a külvilág véleményére. A washingtoni kormánnyal, az elnökkel párhuzamosan az amerikai befektetői közösség is mostantól inkább befelé fordul, nem fogja különösebben érdekelni őket, ha a dollár megállíthatatlan erősödése esetleg adósságválságot kavar a feltörekvő országokban. Gartman azt is állítja az Alapblog.hu-nak, hogy egyre jobb teljesítményt hoz majd ki az amerikai exportőr cégekből a számukra egyébként előnytelen dollár felértékelődési folyamat.

Zentai Péter: Meddig erősödik még a dollár?
Dennis Gartman: Még nagyon sokáig. Kitartok amellett, amit másfél évvel ezelőtt és fél évvel ezelőtt is mondtam: a dollárra hosszú felértékelődési folyamat vár. Amióta csak devizákkal kereskedem, azóta tapasztalom, hogy a dollár tartós erősödését hozza minden egyes kamatemelési periódus beindítása. Most megint ennél a szakasznál tartunk.

De hiszen ez nem túl jó Amerikának, az amerikai gazdaságnak, pláne nem jó a világgazdaságnak…
Amikor a 1970-es évek elején belekezdtem ebbe a szakmába, háromszázötven jent ért egy dollár. Aztán jóval később megértük, hogy a dollár hetvenöt jenig süllyedt. A világgazdaság – ahogy egy-egy nemzetgazdaság – természetes képessége az alkalmazkodni tudás. Itt és most egyértelműen azt ajánlom a befektetőknek, hogy a következő két-három évben minden dollárgyengülést vásárlásra használjanak ki.

A következő két-három évben a japán és az európai jegybank hozzákezdhet a kamatemeléshez?
Az csak a következő évek „muzsikája”, addig viszont itt rendre emelni fogják az alapkamatot, mert az Egyesült Államokban az új kormány hatalmas beruházási programokba kezd, jóval erőteljesebb gazdasági növekedés indul be nálunk, mint a világ többi részén. Önmagában véve ebből is következik a dollár iránti kereslet élénkülése. A Fed-nek folyamatosan szigorítania kell majd. Az előre látható összes fejlemény a dollárt fogja erősíteni. Ugyanakkor a következő hetekben korrekcióra számítok: dollár–euró viszonylatban az amerikai pénz 1,07-1,09-ig is gyengülhet. Ezeken a szinteken „ész nélkül” dollárt kell vásárolni. És ezt kell ismételni mindannyiszor, ahányszor csak korrigál a dollár.

A paritást mikor éri el a dollár–euró viszony?
Ki tudja ezt megmondani előre pontosan? De arra mérget vehet, hogy legkésőbb a jövő év első negyedében pariban lesz a dollár és az euró, ez elkerülhetetlen. Sőt, ugyanúgy, ahogy az euró bevezetésekor, az ezredfordulón megértük, egy-két év kérdése, hogy totálisan forduljon a kocka és egy euró mindössze nyolcvan-kilencven amerikai centet fog érni. Hacsak nem teszik ki addig a portugálokat, spanyolokat, olaszokat, görögöket az euróövezetből. Ebben az esetben előbb óriási pánik tör ki, majd az euró rendkívüli módon meg fog erősödni.

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve: az aranynak egy időre befellegzett, ugye? Hisz, ha a dollár erősödik, mert még kamatot is kapunk utána, a mögöttes amerikai gazdaság ráadásul folyamatosan élénkül, akkor mi értelme lenne nem kamatozó nemesfémbe menekíteni a pénzt?
Ez attól függ. Dollárban számítva az arany csaknem 15 százalékot esett néhány hét leforgása alatt. Csakhogy jenből indítva az arany két százalékkal emelkedett. Ez itt a lényeg! Nagyon is ajánlom az aranyat azoknak, akik euróval vagy jennel kereskednek. Egy amerikai ne akarjon mostanában aranyat venni, de egy magyar miért is ne? Keresni fog rajta, mert az arany ára dollárban véve kisebb mértékben fog gyengülni, mint az euró vagy a jen. A nyersolajjal és a többi, dollárban jegyzett nyersanyaggal ugyanez a helyzet.

A duzzadó erejű dollár drámát okozhat a fejlődő, a feltörekvő országok nagy része számára. Akkora adóssághegyek alakulhatnak ki a dollárhitelesek körében, mint soha korábban…
Ez így van. Ez lesz mostantól a meghatározó címlapsztori a nemzetközi pénzügyi-gazdasági újságokban.

Az erősödő dollár ráadásul az amerikai exportőrökre nézve is „átok”.
Amerikát nem kell félteni. Ez az ország, ez a gazdaság – negyvennél is több éves piaci, befektetői, kereskedői tapasztalattal bátran kijelenthetem – gyorsabban és jobban alkalmazkodik a kihívásokhoz, mint bárki más. Fogadok rá, hogy a nagyvilágba exportáló amerikai cégeket a dráguló dollár nemhogy gyengíteni, hanem egyre erősebbé, egyre jobbá fogja tenni. Az ilyen helyzeteket szeretjük mi amerikaiak, minél nagyobb az előttünk tornyosuló kihívás, annál inkább le akarjuk azt győzni. Az amerikai vállalati vezetők és befektetők természetéhez tartozik az is, hogy ne érdekelje őket igazából a világ többi része. Ezt meg is engedik számunkra földrajzi, fizikai adottságaink. Most éppen beérni látszik az a periódus, amikor befelé fordulunk és főként „saját házunk táján” teremtünk rendet.

Vámokkal, büntetőadókkal?
E tekintetben a megválasztott elnök egy kicsit visszafogta a protekcionista retorikáját, ami a választási kampányát uralta. De pontos szándékait illetően nem lehetünk magabiztosak. Ha tényleg büntetni fogja az importőröket, ha kereskedelmi háború törne ki például Kínával, akkor abból elviselhetetlen infláció és hatalmas gazdasági visszaesés következne. A Trump-csapat tagjai azért annál okosabbak, mintsem hogy mindezt megkockáztassák.