Hofstaetter Valentin
márc.
13
2014

Maradunk – Ukrajnában, Oroszországban, Magyarországon – mondja a Raiffeisen International stratégája

A Raiffeisen International pénzintézet vezető tőkepiaci és kelet-európai stratégája egyértelműsítette, hogy őket nem ijesztik meg a vészes ukrajnai, oroszországi fejlemények és meg akarnak ott maradni irányt mutató pénzintézményként. Dr. Valentin Hofstätter az alapblog.hu-nak azt mondta, szerintük két héten belül megszületik eleve a megállapodás Ukrajna és a vezető nyugati hatalmak, illetve pénzügyi intézmények között huszonöt-harmincöt milliárd eurónyi gyors támogatásról, s ez egyből javítja majd az osztrák bankok, így a Raiffeisen pozícióját is, még akkor is, ha az általuk is várhatóan beinduló leánybank-tőkésítés nyomán elkerülhetetlenek lesznek is a veszteségek. De ezeket felvállalja a Raiffeisen, mert a tapasztalatok arra tanítanak, hogy mindenképpen érdemes egy osztrák banknak bennmaradnia a kelet-európai piacokon. Ez alól Magyarország sem kivétel. Úgyhogy a Raiffeisent csak államosítással, közönséges elűzéssel lehet eltávolítani a térségből. Más kérdés és más válasz is születne – mondja az interjúalany –, ha a legrosszabb szcenárió következne be, tudniillik nyílt háború törne ki Oroszország és Ukrajna között, de ebbe a Raiffeisennél nem is akarnak még csak belegondolni sem.

Zentai Péter: Mi a terv? Mindenáron feltőkésítik az ukrajnai bankjukat, ha az ottani gazdasági és politikai fejlemények ilyen drámaiak is maradnak?

Valentin Hofstätter: A múltbéli tapasztalatok alapján arra lehet csak következtetni, hogy igen. Igen, a bécsi anyabank felvállalja az áldozatot, kerüljön az szinte bármennyibe is. Gondoljon csak vissza: néhány évvel ezelőtt is több százmillió euróval kellett „kiváltanunk” innen Bécsből az ukrajnai Raiffeisen – politikai okokból – elszenvedett veszteségeit. Aligha történik eme hozzáállásunkban változás, hiszen nekünk – és általában a többi osztrák pénzintézetnek is – a kelet-európai pozíciók fenntartása szinte létkérdés. Megjósolhatóan feltőkésítjük a leánybankunkat, hogy az ismét hitelezni tudjon, és ezzel hozzájáruljon az általános üzleti helyzet feltámasztásához, miáltal a végén ez ismét jó lesz nekünk is. Az általános pénzügyi újratőkésítésben nyilván részt kell vállalnia a helyi kormánynak is. Egymást kiegészítve történik általában az ilyen helyzetek orvoslása: külföldi anyabankok és helyi kormányok együttműködésén múlnak a dolgok.

Az ilyen akciók viszont komoly, tőzsdén keresztül begyűrűző, károkat okoznak az anyabanknak, ez esetben a Raiffeisennek. Az önök árfolyama vészesen gyengült. Ez mennyire zavaró?

A rekapitalizáció felvállalásának természetes velejárója, hogy a bank nagy pénzveszteségeket szenved el, s ennek megfelelően esik a tőzsdei árfolyama. Ez egy héttel ezelőtt már valóban be is következett, óriási mértékben esett bankunk részvényeinek értéke. Aztán – ez is történelmi tapasztalat – lassan, de biztosan elkezd javulni az árfolyam. Ez a javulás annál látványosabb, minél inkább hisz a piac az egyéb, ez esetben a helyi kormány és pláne a nemzetközi, az IMF, az EU és az Egyesült Államok által nyújtott pénzügyi támogatás bekövetkeztében.
Mindenesetre a piac már mintha beárazta volna esetünkben a „buktával”, a nagy veszteségekkel járó áldozatvállalásunkat. Ez azonban még mindig kisebb kár, mintha teljesen feladnánk Ukrajnát.

Ha már a történelmi tapasztalatokat említette és ehhez hozzávesszük a jelenlegi konkrét helyzetet: a Krím orosz megszállását plusz az ukrán kormány, az ottani vezetés körüli bizonytalanságokat, akkor hogy látja Ukrajna pénzügyi, gazdasági feltámasztásának esélyeit és hogyan az osztrák bankszféra, különösen a Raiffeisen International jövőjének alakulását?

Ha kitörne az orosz–ukrán háború, az minden tekintetben óriási katasztrófa lenne. A Krím ügyét politikai kérdésként kell megoldani, a gazdasági feltámasztást külön lehet azért ettől választani. E tekintetben, a valószínű szcenáriókat számításba véve, inkább derűlátó vagyok. Minél aggasztóbbnak tűnik fel a politikai helyzet, annál inkább kötelességének érzi a Nyugat, hogy mindenáron megsegítse Ukrajnát. A következő két héten belül várunk megállapodást – összességében – mintegy huszonöt-harmincöt milliárd eurónyi nyugati támogatásról. Ebbe beleértem a kétoldalú egyezményeket Ukrajna és az USA, illetve Ukrajna és az Európai Unió között és persze az IMF belépését a mentőprogramba. Azt feltételezzük itt a Raiffeisen Internationalnél, hogy nagyon gyors cselekedetek következnek, nyugati szemszögből nem hagyható, hogy az általános ukrajnai szituáció tovább romoljon.

Mekkora összeggel kell Önöknek beszállniuk, mekkora pénzeket kell benyomniuk az ukrán Raiffeisenbe?

Ez ki fog derülni. De csak később, hónapok múlva. Erre pontosan senki sem tudja most a feleletet. Ukrajna üzleti, gazdasági élete recesszióba fordult, a banki kintlévőségek vészesen növekedtek és nem világos, hogy mekkora a mostani és a következő hónapokra prognosztizálható behajthatatlan követelések pénzben kifejezett értéke. A külföldi pénzügyi injekció célja, hogy a recessziót megállítsa és gazdasági élénkülést hozzon létre. Ez segít nekünk is, hiszen az élénkülés nyomán csökken a behajthatatlan hitelek nagysága.

Mindent egybevetve egész Kelet-Európa problematikussá válhat az ukrán események fényében, miáltal az e térségben pénzügyi kulcsszereplő osztrák bankok súlyos veszélybe kerültek. Nem így van?

Az osztrák bankok összességében profitot csinálnak Kelet-Európában. Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, részben Romániában kimondottan jók a számok és prognózisunk szerint ez így is marad. Ha az ukrán probléma nem gyűrűzik tovább más irányokba, ezt erősen reméljük, akkor nincs – pénzügyi, gazdasági értelemben vett – nagyobb problémája az osztrák pénzügyi szférának. Ukrajnában korábban is elszenvedtek osztrák bankok nagy veszteségeket, korábban is felvállaltak helyi kormányok helyett banki feltőkésítéseket különböző kelet-európai országokban. A végső eredmény megmarad jónak.

De most már Oroszországból is menekül a külföldi tőke, ez már komoly érvágás az ott is aktív osztrák bankoknak.

Oroszországban mindig jól kerestünk. Az orosz helyzet megértéséhez elengedhetetlen annak felismerése, hogy Oroszországot szintén recesszió fenyegeti. De a recesszió, a nemzetgazdaság visszaesése – önmagában véve, ha ezt az üzleti ciklusváltás, -változás okozza – nem igazi dráma egy bank számára. A bank, legalábbis a miénk nem birtokol orosz vállalati részvényeket, mely papírok komoly értékvesztésen kell, hogy keresztülmenjenek. A tőzsdei zuhanás nem érinti tőkeerőnket, közvetlenül emiatt nem szenvedünk károkat. Viszont kétségtelen, hogy az ilyen jellegű árfolyamesések tükrözik, hogy a vállalati csődök száma valószínűleg gyarapodik. És ez már közvetetten-közvetlenül visszahat a hitelező bankok profitjára, azt le tudja nullázni. A mi problémánk óriásivá és tartóssá akkor válna mind Ukrajnában, mind Oroszországban, ha nem pusztán recesszió sújtaná ezeket az országokat, hanem ha nyílt háború törne ki.

Ön, mint stratégiai tervező, nem is fontolja meg, hogy a Raiffeisennek ki kellene vonulnia Oroszországból, Ukrajnából, esetleg néhány más közép-kelet-európai országból? Tőlünk például még vételi ajánlatot is kaptak.

Ha nem kényszerítenek bennünket helyi kormányok a távozásra, ha nem államosítanak, akkor mi maradunk. Mindenképpen. Még 1997-98-ban, amikor Oroszország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági válságát élte, akkor sem gondoltunk a távozás lehetőségére. Mind Oroszország, mind Ukrajna hatalmas gazdaságok, ezek képesek begyógyulni, Oroszországról egyenesen azt feltételezzük, hogy a mostani recesszióból is gyorsan feltápászkodik.
A háború az más, minden értelemben dráma, de ezt a drámát nem is akarjuk igazából bekalkulálni a stratégiánkba.
Engem személy szerint azonban aggaszt, hogy sokasodnak abban a térségben a háborús jelek, pontosabban a zűrzavar, a politikai kiszámíthatatlanság nyomai –sajnálatosan – egyre erőteljesebben látszanak. Szankciók, ellenszankciók úgy követhetik egymást Kelet és Nyugat között, hogy a következmények beláthatatlanok. Ezt tényleg ostobaság lenne figyelmen kívül hagynunk.
Ám mi egyelőre kitartunk a bevált stratégia mellett, nem szabad feladnunk a kelet-európai pozíciókat, mert tapasztaltuk, hogy eddig mindig behegedtek a pénzügyi-gazdasági sebek, és a végén jól jártak azok a külföldi bankok, akik nem adták fel, nem vonultak ki az érintett országokból. Nem áll szándékunkban Magyarországról sem kivonulni. Ilyesmi akár ott, akár Oroszországban, akár Ukrajnában addig nem következhet be, amíg béke van, s amíg a helyi kormányok – szó szerint – ki nem űznek bennünket. Abból indulunk ki, hogy az osztrák bankok, jelesül a Raiffeisen International szaktudására, tőkéjére, gyakorlatára, helyismeretére minden olyan kelet-európai nemzetgazdaságnak szüksége van, ahol az elmúlt két-három évtizedben bennmaradtunk.