okt.
10
2011

Marc Faber szerint a forint továbbra is gyengülni fog

A forint további hanyatlását, világméretű, hosszú távú gazdasági pangást jósol Dr. Doom. Marc Faber Lettország példájának követését ajánlja Magyarországnak.
Hosszabb távon sincs esély az érdemi gazdasági növekedésre a nyugati világban, a demokráciák elhalnak, ha nem hoznak egészen radikális takarékossági, megszorító intézkedéseket.  Az alapblog.hu-nak adott interjúban a szakmai körökben is  rendkívüli tekintélynek örvendő svájci származású befektetési bankár, Marc Faber helyesli, ha egy kormány külön adókkal sújt pénzintézeteket, viszont drámai hibának tartja az államosítási kísérleteket.

Magyarország számára szerinte az a gazdasági túlélés ára, ha – akárcsak Lettország – hagyja leértékelődni a nemzeti valutát, hagyja időlegesen lesorvadni a gazdaságot, vállalva a nagy munkanélküliséget. Mindez az áldozat szerinte még mindig sokkalta előnyösebb, mint az egyébként valószínűsíthető totális gazdasági összeomlás, pláne  a nem kizárható európai kereskedelmi vagy valóságos háború. A Kínában is élő befektetési guru önbecsapásnak, illúzió kergetésnek  tartja, hogy egy sor kormány Kína fejlődésében , az ahhoz való kapcsolódásban látja a kiutat a válságból, Szerinte ugyanakkor a tőzsdéken a következő hetekben lesz ugyan komolyabb fellendülés, de azt a jövő év első felében a jelenlegihez képest is súlyosabb és hosszas sorvadás fogja felváltani.

Marc Faber nemzetközi  tekintélyét az utóbbi évtizedekben az alapozta meg, hogy cikkeiben, tanulmányaiban  helyesnek bizonyult világgazdasági,világpiaci prognózisokat tett közzé és ezeknek megfelelő befektetési döntéseket hozott. 

Zentai Péter: Steve Jobsnak, ennek a zseniális vezetőnek a  halála juttatja eszembe a kérdést: nem az a fő probléma a világban, különösen Európában, hogy a politikában nincsenek ilyen minőséget képviselő vezetők? Vajon nem az mélyíti-e a válságot?

Marc Faber: A probléma az, hogy egy demokráciában a politikusok kénytelenek a választók kegyeit keresni.  Véleményem szerint pedig az lenne a legjobb, ha nem akarnának a gazdaságba  illetve a pénzügyekbe avatkozni . Az utóbbi évtizedben minden demokráciában olyan döntésekhez adta a nevét a politikai elit, amely a lehető legsúlyosabb problémához vezetett, tudniillik országaik eladósításához. Olyannyira mély lett a válság emiatt, hogy ha mostantól a politika nem mond le a népszerűség kergetésről, akkor katasztrófák következnek be a világban…

Z. P. : Ön most a demokráciák ellen beszél. Jól értem a szavait?

M. F. : A demokrácia, mint rendszer van veszélyben. Fogalmazhatnám úgy is, hogy a demokrácia jelenlegi, illetőleg az elmúlt másfél-két évtizedben való működtetése hozzájárul ahhoz, hogy meghaljon a demokrácia.

Z. P. : A nyugati világban? A nyugati világ rendje öngyilkos módon működne? És jönnek az új diktatúrák?

M. F. : Attól függ, hogy miként oldódik meg az adósságkrízis, és attól, hogy miként alakul a bankszektor szerepe a világban. Most csak pesszimistán tudok nyilatkozni. Ha Amerikában Barack Obamát és az egész keynesiánus gazdaságpolitikát választják újra a jövő évben, akkor egyenes úton vagyunk a demokráciák összeomlása felé. Az elnök és tanácsadói , valamint az európai politikusok beteges késztetést éreznek, hogy pénzzel árasszák el a gazdaságokat. Új pénzzel, gazdasági teljesítmény nélkül kreált pénzzel. Ez megint növeli az állam, a bankszektor illetve, a pénzügyi szféra öncélú spekulációs szerepét.  A végén – azt mutatja a történelem,hogy  ez a természetes közgazdasági következmény – jön a teljes gazdasági összeomlás, amit  háborúk kirobbantásával akarnak majd elkendőzni. A lényeg, hogy a teljes káosz megelőzésére tett kísérletek háborúkhoz szoktak vezetni.

Z. P. : Akkor, kérem, beszéljen az egyéb megelőzési lehetőségekről? Mi fog ön szerint történni Európával, az Európai Unióval, az euróval?

M. F. : Vagy összeomlás vagy Görögország lehető legrövidebb időn belüli csődjének bejelentése. Görögországnak ki kell válnia az euró övezetből. Rákos daganat, amelyet ki kell operálni.  

Z. P. : Tudja milyen társadalmi következményekkel járna ez? Tudja milyen geopolitikai következményei lennének ennek? Maga az euró is összeomlana Görögországgal egyetemben…

M. F.  : Nem omlana össze, hanem megerősödne. Az Unió is megerősödne. Helyreállna a piaci bizalom, s társadalmi bizalom, egyaránt. Viszont Görögországban éppúgy, mint minden európai országban is társadalmi fájdalmakkal járó takarékossági vészintézkedéseket kell bevezetni. Úgy, ahogy ezt Szingapúrban megtettük, és ahogy Lettországban is csinálják.  Az adósságcsökkentésnél nincs most fontosabb feladat.

Z. P. : Ezt mondja a mi kormányfőnk is. Csakhogy ennek a gazdaságpolitikának, ami mellett ön most szót emel, súlyos gazdasági visszaesés a vége. Nem igaz?

M. F. : Egyrészt nem látom be, mitől lenne gazdasági növekedés a következő években bárhol a nyugati világban.
A nyugati társadalmak – beleértve nagyon erőteljesen az Egyesült Államokat – elöregedése, ami egyre dinamikusabban folytatódik, önmagában véve adósságnövelő jelenség. Az öregedés nyilvánvalóan a gazdasági növekedést gátolja. Ebből következően hozzájárul a kamatszintek emelkedéséhez. Ugyanakkor az eladósodottság és a gazdasági aktivitás közötti összefüggést vizsgálva bebizonyítottuk, hogy az egyre halmozódó adósságállomány egyre negatívabb hatással van a növekedésre. Innentől kezdve összeomlik az állami beavatkozások, az állami tőkeinjekciók hasznára vonatkozó mindenféle okoskodás.
Az a kínos igazság derült ki a vizsgálati eredményeinkből, hogy a fejlett országok gazdaságai a korábban feltételezettnél és a hivatalosan beismertnél súlyosabb adósságproblémákkal kénytelenek szembenézni. Olyan bomba az eladósodottság, amelynek robbannia kell, de senki sem tudja előre megmondani, hogy ez mikor történik meg. A robbanás bekövetkeztének megakadályozásáért azonnal intézkedéseket kell hozni a nemzeti adósságállományok radikális csökkentésére. Kiadáscsökkentés és a megtakarítások növelése- ezek az egyedüli lehetőségek  a nyugati világ viszonylagos békéjének és alapvető rendjének  megőrzésére.

Z. P. :   Profán kérdést vetek közbe…ezek szerint semmi kilátás, hogy komoly, tartós emelkedésbe kezdjenek a tőzsdék?

M. F. : Nincs. Csak átmeneti megugrások. Tartós, hosszú bull marketek kialakulására nincs esély.
Szóval, ha én politikus lennék, semmi másra nem koncentrálnék, mint az adósságcsökkentésre és harcolnék a keynsiánus, az állami beavatkozást hirdető eszmék valóra váltása ellen.  Az állam képes a legtöbb kárt okozni, mindig is az államok gazdasági beavatkozása vitt háborúba.

Z. P. : De ott van, jelenleg az ön közvetlen közelében – hiszen most éppen thaiföldi otthonában hívom – Kína. Annak fogyasztása, annak dinamikája beláthatatlanul nagy lehetőségeket kínál a nyugati világ számára is. Nincs igazam?

M. F. : Nincs. Minden indikátor arra utal, azt mondatja velem, hogy e tekintetben minden illúziónk hamis. A kínai gazdaság növekedéséhez szükséges nyersanyagok mindegyike- kivétel nélkül – vészes gyorsasággal veszít az árából. Mit jelez ez? Azt, hogy Kína gazdaság lassul, egyre inkább lassul. Erre szokás azzal riposztozni, hogy Kína, India, Brazília az utóbbi időben mindent meg is tett-például a kamatok folyamatos emelésével – a gazdaságai lehűtéséért, de most majd le fogják vinni a kamatokat és aztán minden újból beindul. Nos, az éppen megkezdett  kamatcsökkentéseikkel egyelőre csak egyet értek el, azt, amit Brazília esetében egészen jól látszik: a brazil Real, az ottani deviza egyetlen hónap alatt 20 százalékkal gyengült.

Z. P. : Apropó devizák. Itt nálunk mindenki kénytelen devizalázban égni. Ön svájci eredetű világpolgár, mit tanácsolna hazája kormányának, nemzeti bankjának, döntéshozóinak, mit tegyenek pénzük gyengítéséért?

 

M. F. : Már mindent megtettek, amit lehetett.  A svájci frankot az euróhoz kötöttük. Maguknak nem a svájci frankkal van problémájuk.  A saját gazdaságukkal, a saját eladósodottságukkal. A forint az euróval szemben gyengül.  Azt kell kezelni. Már most, Magyarországnak és a többi hasonló gondokkal küszködő országnak is tudomásul kell vennie, hogy a megszorító intézkedések elkerülhetetlenek a takarékosság érdekében, a kiadásokat a lehető legdrasztikusabban csökkenteniük kell. Úgy kell csinálni, ahogy Lettország. Fel kell vállalni a munkanélküliség megugrását, a fogyasztás erőteljes visszaesését. Ez olyan lebomlási folyamat, ahogy ezt Lettország vagy Szingapúr példája mutatja, amely előbb-utóbb magától abba marad.
A forint és a többi uniós periféria deviza kétségtelenül sokat gyengült már az utóbbi hetekben. A forint eladási hullám most valószínűleg alábbhagy és egy ideiglenes erősödés következik. A technikai alapon nagyon legyengült, az utóbbi időben túlzottan eladott tőzsdei papírokra is erősödés, úgy 10 százalékos erősödés  vár a következő néhány hétben. De a forint esetében – akárcsak a tőkepiacok esetében –  arra kell számítani, hogy a jövő évben a jelenleg mélypontokhoz képest még mélyebbre süllyednek az árfolyamok.

Ha ez  brutális kiadáscsökkentéssel is együtt jár, akkor a folyamat végére az egész magyar gazdasággal egyetemben a forint is erősödésnek fog indulni. De ez nem megy máról holnapra.
Máskülönben az mostanihoz hasonlatos piaci helyzetek tanulsága, hogy ilyenkor az amerikai dollár a nyertes.

Z. P. Mi lesz régi kedvencével, az arannyal?

M. F. : Egyelőre folytatódik az ár lemorzsolódás 1500-1600 dollár közötti szintre, de lehet, hogy hosszabb és erősebb esés is bekövetkezik. Viszont hosszabb távon drámai lesz az arany felértékelődése, a következő évtized átlagában  többet fognak keresni az aranyba invesztálók, mint azok, akik a részvényeket részesítik előnyben.

Z. P. : Végül, de nem utolsósorban visszakanyarodnék Európa, pontosabban a nyugati világ válságához, miként lehet ön szerint megakadályozni a bankszektor összeomlását?
Egyébként ön szerint is a bankok a bűnösek igazából?

M. F. : A bankok rendkívüli hibákat követtek el. Nevetséges azonban őket megnevezni bűnbakként. Az eladósodottsági problematika kialakulása globálisan történt, abban részt vettek politikusok, bankárok, fogyasztók, közgazdák. Mindenki.
De a bankoknak drámai átalakuláson kell keresztül menniük, hogy elkerüljük az ő összeomlásukat, ami egész társadalmak összeomlásával járnának.
El kell fogadni, hogy a bank nem egyszerű piaci szereplő, hanem intézmény, társadalmi felelősséget felvállalni köteles intézmény. Ugyanis az állampolgárok által megkeresett jövedelmeket őrzik. A hiba az volt, hogy eme jövedelmekkel a bankok egyre inkább  játszani kezdhettek. Spekulálhattak olyan tőkével, amit egyszerű dolgozók milliárdjai havonta megtakarítottak. A bankok profitot akartak saját maguknak olyanok pénzéből, akik erre nem adtak felhatalmazást.
Morális váltásra van szükség az egész gazdaságban, ennek alapja a bankrendszer átalakítása.
Tehát: a bankokról totálisan le kell választani a befektetési bank funkciót, a pénzintézet nem viselkedhet többé úgy, mint egy hedge fund, vagy akármilyen pénzkezeléssel foglalkozó alap. Takarékbankokká kell vissz alakulniuk a főbb bankoknak.  Ez a tiszta rész. Ennek aztán semmi köze sem lehet a jövőben a leváló, a spekulációval is foglalkoztatható befektetési bankokhoz.
A takarékbankban őrzött  pénzhez ezentúl senki mást nem szabad engedni hozzáférni, csak  és kizárólag a polgárt, a spórolásra késztetett, fogyasztását visszafogni hajlandó polgárt. Ez jót tesz majd mindenkinek, országnak, társadalomnak, világnak.