Markovich-Bela-e1429615861257
ápr.
22
2015

Markovich Béla – a Mapei Kft. ügyvezetője

Eredeti végzettsége épületgépész-mérnök. Értékesítőként kezdett az olasz tulajdonú Mapei Kft.-nél, amelyet 1993 óta ügyvezetőként irányít. Az építőipari vállalat Magyarországon tavaly 8,3 milliárd forint árbevételt ért el, ami 29 százalékpontos növekedés éves összevetésben. A Milánóban 1937-ben alapított Mapei Csoport pedig 27 országban tevékenykedik és több mint 8 ezer főt foglalkoztat. Markovich Béla számára a kitartás és a folyamatos képzés jelenti a siker zálogát. Ő maga a munka mellett sportol és három gyermek édesapja. Solymáron él.

1. Mire különösen büszke szakmai pályafutása során?
A csapatomra, akikkel az elmúlt 23 év eredményeit elértük. Ők nemcsak a saját posztjaikon teljesítenek, hanem egymást is segítik. Büszke vagyok arra a szervezetre, amelyet létrehoztam, amely óramű pontossággal működik még akkor is, ha én nem vagyok jelen. Büszke vagyok arra, hogy a Mapei sok termékvonalon piacvezető. Arra is, hogy egy nagyszerű küldetés mögé sikerült beállítani az egész csapatot. Ez pedig így szól: „Segítünk az embereknek egészség- és környezetbarát építési megoldásainkkal hosszú távon értéket létrehozni, melyet addig élvezhetnek egészségben, boldogságban, ameddig csak akarnak.”

2. Mitől jó egy vezető és mitől rossz?
Egy vezető attól jó, hogy az általa vezetett munkatársak elérik a kitűzött célokat, kvótákat, a legmagasabb minőséget a legnagyobb hatékonysággal. Eközben a munkatársak lelkesek, motiváltak és szívesen termelnek. Szívesen jönnek a munkába és szeretnek ott lenni.
A jó vezető folyamatosan képes motiválni és lelkesíteni a csapatát. Figyeli az általa vezetett terület ereményeit, statisztikáit, ezek alapján döntéseket hoz, stratégiákat dolgoz ki és a legfontosabb: folyamatosan fejleszti, képzi saját magát és a munkatársait mind szakmai (ez a cég működési területétől függően változó), mind cégvezetési, szervezési területen.
A jó vezetőt követik a munkatársai, követi a csapata, akár a tűzbe is, mert tiszteli, becsüli őket és ami a legfontosabb: folyamatosan keresi, hogy mivel segítse a munkatársait, a csapatát, hogy minél jobban és többet termeljenek.

3. Mi az, amit a legjobban értékel egy munkatársában, és mi az, amit a legkevésbé tolerál?
Leginkább azt értékelem, ha termel, ha önállóan képes és mer döntéseket hozni a saját területéhez kapcsolódóan. Értékelem, ha a munkatárs szeretne fejlődni, képezni magát, és ezt meg is mondja a vezetőjének. Nagyon nagyra értékelem, ha egy munkatársam őszinte, még akkor is, ha az esetleg nekem fájdalmas. Értékelem, ha egy munkatárs csapatjátékos, ami azt jelenti, hogy nemcsak önmagáért tesz, hanem segíti a munkatársait is.
Legkevésbé a nem termelést, a nem teljesítést és a magyarázatokat tolerálom. Azokat a magyarázatokat, igazolásokat, amelyeket a munkatársak akkor hoznak elő, amikor valamit nem tettek meg, amikor nem termeltek jól.
Nem tudom azt sem elfogadni, ha egy munkatárs nem akar tudásában fejlődni és azt sem, ha egy munkatársam az önös érdekeit a csapat érdekei elé helyezi.

4. Milyen kudarc érte pályafutása során és mit tanult belőle?
A kudarcaimon nagyon hamar túlteszem magam és tanulok belőlük. A Mapei-nél üzletkötőként, értékesítőként kezdtem. Végzettségem szerint épületgépészmérnök vagyok és semmilyen tudásom nem volt akkor sem a ragasztókról, fugázókról, sem pedig arról, hogyan kellene értékesíteni. Emiatt nagyon sok tárgyalásom sikertelen volt és a felkeresett kereskedőktől kerek perec megkaptam, hogy menjek a jó fenébe a Mapei-jel együtt. Az első komolyabb megrendelésemet – ami 6 tonna áru volt – az értékesítési pályám 7. hónapjában értem el.
Mint ügyvezető is nagyon sok kudarc ért. Amikor átvettem a Mapei vezetését 1993-ban, akkor nemcsak képzetlen értékesítő voltam, hanem képzetlen vezető is. Felvettem olyan embereket néha, akikről később kiderült, hogy nem hozzánk valók és el kellett küldeni. Az emberek elküldése számomra mindig kudarc volt. Az első ilyen eset egy értékesítő volt, aki Délnyugat-Magyarországért felelt és sehogy sem ment neki. Behívtam és jött a feleségével. Nagyon nehéz volt őt elküldeni, mert kedveltem. A legérdekesebb az volt, amikor felmondtam az úrnak, bejött a felesége a nyakamba borult és sírva köszönte meg, hogy a férjét elküldtem. Azt mondta, hogy már hetek óta szenvedett a férje, mert nem jöttek a számok, nem aludt éjszakánként és az egész család kivolt. Azzal, hogy elküldtem őt, a legjobbat tettem vele és a családdal egyaránt, mondta a felesége.
A kudarcaimmal néhány dolgot nagyon jól megtanultam: az egyik, hogy továbbra is kitartsak, ne hátráljak meg soha, mert az ügy, amit képviselek jó az embereknek.
A másik, hogy tanuljak, fejlesszem önmagam folyamatosan. Ha valami nem sikerül, akkor nézzem meg, hogy mivel okoztam a sikertelenséget és azt a jövőben ne ismételjem meg, illetve ha kell, akkor tanuljak még, hogy a jövőben hasonló helyzetben már megfelelően cselekedjek.
A kudarcokat egyébként én sosem kudarcnak éltem meg, hanem inkáb egyfajta jóindulatú figyelmeztetésnek vagy inkább tanításnak.

5. Ki volt önre a legnagyobb hatással a világ cég- vagy politikai vezetői közül?
Politikával nem fogalkozom, de nagy tisztelettel olvastam Abraham Lincoln amerikai elnökről, aki mindenkivel szót értett, aki mindig az együttműködést kereste és nem a szembenállást.
A legnagyobb hatással egyébként a Mapei csoport tulajdonosa és vezetője dr. Giorgio Squinzi volt, aki a nehéz percekben is nyugodt és emberi tudott maradni. 2010-ben az év első néhány hónapjában nagyon nehezen jöttek az eredmények és nagyon rosszul éreztem ettől magam. Azon rágódtam, hogy mit tegyünk, és aggódtam is a jövő miatt: mi lesz, ha nem jönnek a számok, embereket kell elküldenem, stb. Ez volt az az időszak, amikor a kudarcokat nagyon nehezen dolgoztam fel. Felhívtam Squinzi urat és elmondtam neki a bánatomat. Ő azt válaszolta: „Béla, te nagyon jó és erős ember vagy. Csak dolgozz keményen tovább, tarts ki az értékeink mellett és meglátod, a számok is jönni fognak. Legyél magadhoz türelmes!” És neki lett igaza: folytattuk nagy erőkkel a termelést és az év végére kiegyenesedtek a számok. Soha nem felejtem el Dr. Squinzi szavait, és én ugyanezt mondom a munkatársaimnak, ha el vannak kenődve.

6. Milyen munkával keresett először pénzt?
A legelső keresetemet szőlőszedésért kaptam. Nem tudom mennyit kerestem, de ez még nagyon régen volt, talán 1975-ben.
Ha valamit csinálok, akkor az elvem: vagy csinálom, és akkor teljes gőzzel, vagy egyáltalán nem csinálom. Mivel én voltam a csapat vezetője, így történt ez Gyöngyösön is. Az egész csapat megszakította magát, hogy minél előbb végezzünk.

7. Mi az a tanács, amit továbbadna egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak?
Talán egy apró javaslat, ami működhet: keress egy nyugodt helyet, legyen nálad toll és elég papír! Írd le, hogy milyen képességekkel, tehetségekkel bírsz! Miben vagy jó, mi az, amit könnyen meg tudsz csinálni. Írj le mindent! Minél többet írj le! Utána egy másik papírra írd le, hogy mit szeretsz csinálni, mi az ami érdekel, ami leköti a figyelmedet. Milyen tevékenységek során érzed azt, hogy az idő nagyon gyorsan múlik, hogy szinte repül. Írd le, hogy milyen vagy, milyen jellemzőid vannak. A harmadik papírra pedig írd le, hogy mit akarsz te, mik a te céljaid. Ne annyira a célt írd le, inkább, azt, ami mögötte van, amiért azt a célt akarod. Gondold végig, hogy neked milyen eredmények adnak energiát, a múltban milyen célok elérésekor éreztél hurrá hangulatot és azon céloknak milyen következményei voltak rád és esetleg másokra nézve. Ha ezt a három dolgot összeírod, akkor keress olyan területeket, ahol ezek a dolgok találkozhatnak. Keresd meg, hogy mi lenne az, amit ha csinálnál, akkor az illik a személyiségedhez, a céljaidhoz és a képességeidhez is. Aztán ebbe az irányba fejleszd magad!
A legfontosabb tanács, ami az egész életre igaz: tűzz ki magadnak célokat és bármilyen akadályokba ütközöl, soha ne add fel! Tarts ki a célod mellett, tarts ki a célod felé vezető úton! A figyelmed mindig a célon, célokon legyen.
Tanuljanak, képezzék magukat, fejlesszék magukat! Tanuljanak meg minél több nyelvet (beszélni), tanuljanak meg céget építeni, szervezni, vezetni. Emberekkel bánni, embereket motiválni. Tanuljanak meg nagyon, de nagyon jól értékesíteni és marketingelni. Ha ez mind megvan, akkor vállalkozzanak, építsenek céget maguknak, vagy keressenek olyan céget, amelyik megbecsüli Önöket.
Mindezt úgy tegyék, hogy legyenek őszinték, becsületesek és etikusak.

8. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a világban?
Számomra a legnagyobb kihívás, hogy megőrizve az egészségemet megérjem az unokáimat úgy, hogy jelenleg a gyerekeim még kicsik.
A legnagyobb kihívásnak a világban azt látom, hogyan őrizzük meg ezt a gyönyörű bolygót, a Földet a jövő nemzedékének. A Földön minden embernek erre kellene figyelnie és ezt szem előtt tartva cselekednie, élnie az életét. Ha vigyázunk a Földre, akkor az a sok kincs, ami a Földön található még rengeteg generációt fog kiszolgálni.

9. Mi az, ami igazán kikapcsolja a munka után?
Az egyik a gyerekeim, a családom. Van egy nagy fiam –0 25 éves, és két kisgyermekem: kislányom Lili 11 éves, kisfiam Milán 12 éves, és egy gyönyörű feleségem. A velük való együttlét, a velük megélt közös élmények, utazások, beszélgetések az egyik kikapcsoldási út.
A másik a sport. Majd 40 éve aktívan röplabdázom, naponta futok, hetente kétszer teniszezem, rendszeresen bringázom. A legjobb kikapcsolás a munkából a futás. Solymáron lakom, erdő szélén. Korán reggel, fantasztikus környezetben futok minden nap, és ez a legjobb kikapcsolódás.
Ezen kívül még nagyon szeretem a filmeket és a könyveket. Sokat olvasok, gyakran marketinggel, értékesítéssel, cégvezetéssel kapcsolatos könyveket és ezek is kikapcsolnak a mindennapi robotból.

10. Hol élne legszívesebben? Miért éppen ott?
A legszívesebben itt, Magyarországon élnék. Ez azért is meglepő, mert félig horvát vagyok, beszélek jó néhány nyelvet, de a szívem idehúz.
Miért? Mert itt van a családom, rokonaim, a barátaim. Itt érzem azt, hogy otthon vagyok. Tudom azt is, hogy a világon bárhol nagyon jól tudnék élni, és jól is érezném magam. De legszívesebben itt élek. Ettől egy dolog tudna eltántorítani. Ha a gyerekeim bármilyen oknál fogva külföldön képzelnék el az életüket, mert akkor követném őket.

+1 Sok olyan olvasónk van, akiket a befektetések világa érdekel. Van-e olyan befektetési módszer, elv, döntés, ami önnek bejött?
Nem igazán vagyok otthon a befektetésekben, mert ezt a kedvesem intézi, jobban ért hozzá. Ezzel együtt egy tanácsom azért lenne, ami mindig bejött: bármibe is akarunk fektetni, mielőtt odatesszük a pénzt, nagyon jól, alaposan járjuk körül a dolgot. Beszéljünk a lehető legtöbb emberrel arról, hogy mit tervezünk és gyűjtsük össze a lehető legtöbb információt.
Még egy tanács: a befektetés során soha ne legyünk kapzsik. Ha azt láttuk, hogy egy befektetés a normál hozam fölötti hozamot ígér lényegesen, akkor legyünk nagyon gyanakvóak és óvatosak.