Márpedig Nagykoalíció lesz

Németországban nem győzött sem a jobboldal, sem a baloldal. Merthogy ezek a fogalmak nem illenek már az ottani politikai színpad főszereplőire. A németek többsége a választásokon középre húzott, a kiszámíthatóságot választotta – állítja az alapblog.hu-nak adott interjúban a világ egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltató konglomerátumának, a nálunk főként biztosítótársaságáról ismert Allianznak a fő közgazdásza, Michael Heise. Az Allianz gazdasági-pénzügyi tanácsadó agytrösztjének igazgatója csaknem bizonyosra veszi, hogy Nagykoalíció alakul hazájában és ezt helyesli is.

 

A kereszténydemokraták és a szociáldemokraták kormányzati együttese a korábbi kormányhoz képest még hatékonyabban, szélesebb támogatást maga mögött tudva képes olyan feltételeket teremteni Németországban, amelyek kedveznek mind a külföldi, mind a hazai beruházóknak. A kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között – véleménye szerint – nincs különbség az eurózóna problémáinak kezelésében, mindketten a fiskális unió megteremtésének hívei és azon vannak, hogy folytatódjon az adósságleépülés a betegnek tartható országokban. Mindent egybevetve az Allianz vezető közgazdásza szerint az eurózóna helyzete ma már derűlátásra ad okot, a zóna vélhetőleg további tagokkal fog bővülni. Az azonban nem ártana, ha az euró valamelyest gyengülne a dollárhoz képest a következő időszakban – mondja Michael Heise.

 

Zentai Péter: Mit szól a választási eredményhez? És ahhoz, hogy a „levegőben lógó” várható németországi politikai bizonytalanságok dacára sem a részvénypiacok, sem az állampapírok, sem a devizapiacok nem mozdultak meg különösképpen?

Michael Heise: Mert nincs bizonytalanság. Éppenséggel az derült ki, hogy a németek a stabilitásra, az eddigi politika folytatására szavaztak. Az derült ki, hogy mostantól még szélesebb társadalmi bázisra támaszkodhat a továbbra is Angela Merkel vezette kabinet. Amennyiben – várakozásaim szerint – meglehetősen gyorsan létrejön egy Nagykoalíció. Az aztán a mostanáig regnált kormányhoz képest is jóval nagyobb vehemenciával tud majd kiállni az euróövezet egységéért, az euró stabilitásának garantálásáért. A németek egyszerűen nem igen engedtek szóhoz jutni kisebb pártokat, pláne nem szélsőséges pártokat. Mind a két nagy néppárt szavazatokat nyert. A CDU-CSU többet, mint az SPD, de ez utóbbi is jobban szerepelt, mint négy évvel ezelőtt. Németország marad tehát középen, a német társadalom középre húz. Ez derült ki és emiatt érthető, hogy nincsenek drámai mozgások a piacokon. Legalábbis Németország miatt nincs oka izgulnia senkinek sem.

 

Más kisebb-nagyobb uniós országokban viszont a kisebb, sőt radikálisabb pártok tudnak felerősödni. A német kisember, átlagember bölcsebb lenne másoknál?

Nem erről van szó, természetesen. Hanem arról, hogy míg a legtöbb uniós országban súlyos válságérzet alakult ki – okkal, ok nélkül – addig Németországban az a közérzet lett úrrá, hogy „nálunk nincs válság, mi megoldottuk a házi feladatainkat már korábban”. Ennél fogva azokra szavaznak, akik segítették az országot, hogy az elkerülje a válságot. Ráadásul a viszonylagos jó közérzet, annak tudata, hogy „nálunk mindenképpen jobban mennek a dolgok, mint bárhol másutt”, a korábbi évekhez képest komolyabb fogyasztást váltott ki. Többet vásárolunk, merünk többet költeni magunkra, a jólétünkre. Ez hosszú idő után valami tényleges újdonság a németek életében, életvitelében. Nem csoda hát, hogy a folytatásra szavazott a túlnyomó többség.
Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a két nagy néppárt egyikére sem illenek olyan jelzők, hogy jobboldali, vagy baloldali. Ezek elavult fogalmakká váltak, annál is inkább, mert a nagy és alapvető gazdasági és főként európai kérdésekben nincs lényeges eltérés az úgynevezett konzervatívok és az úgynevezett baloldaliak között.

 

Ha minden jól megy, akkor félő, hogy a politikai elit, a győztes erők megpihennek a babérjaikon. Ilyesmiből bajok szoktak származni…

Valójában korántsem megy olyan jól a német nemzetgazdaságnak, mint ahogy azt – főként külföldön – bemutatják, vagy ahogy általában rólunk gondolkodnak. Alapvetően súlyosan hiányos a beruházási szituáció, kevés a valóban új, nagy invesztíció. Ez a gazdaság, de főként az infrastruktúra minden szegmensére érvényes. A beruházások visszafogottsága miatt nincs igazi ipari kereslet, minden nagyjából exportra megy. Ezáltal túlzott a kereskedelmi mérlegtöbblet. Ez méltán idegesíti például a dél-európai partnereinket. A bérpolitika is rengeteg bajtól szenved. Az új kormánykoalíciótól azonban joggal elvárható, hogy valamiféle kompromisszumos megoldást talál a minimálbér bevezetésére. Nem szükségszerűen vezetnek be országosan törvénybe foglalt minimálbért, ahogy azt a majdani (várható) kisebbik koalíciós partner, a szociáldemokrata párt szorgalmazta eredetileg, de mégis valószínű, hogy ágazatonként, munkaadók és munkavállalók önkéntes alkui révén, piaci alapon mégis lesz országosnak nevezhető minimálbér-rendezés.

 

Hogy lehet ma mégis Németország a világ vezető gazdasági ereje, ha valójában nincsenek beruházások?

A német vállalatok természetesen keményen invesztálnak – csak nem idehaza, hanem a világ olyan régióiban, ahol nagy potenciállal bíró piacokat fedeznek fel. E mögött meghúzódik a politika felelőssége. Tudniillik a jelek szerint nem teremtett eddig megfelelő kondíciókat sem az adózás, sem a foglalkoztatás terén, amelyek vonzóvá tették volna Németországot a német befektetők számára. Mindegy persze, hogy német vagy nem német beruházókról beszélünk, a lényeg, hogy sem a külföldi, sem a belföldi befektetők nem látnak megfelelő fantáziát új németországi telephelyek, munkahelyek teremtéséhez. Holott, főként a közlekedési-, informatikai-, energetikai infrastruktúra modernizálásra szorul. Érdekeltté kell tenni a befektetőket. Ehhez várunk komoly hozzájárulást a Nagykoalíciótól.
De nem kell külföldön megijedni! A németországi befektetések, ipari és egyéb beruházások remélt szélesedése, gyarapodása nem fog annullálni németek által külföldön teremtett munkahelyeket. Ugyanis a német fellendülés begyorsítása, a szociáldemokraták által erőteljesebben szorgalmazott növekedéspárti politika érvényre jutása fokozni fogja a beruházási konjunktúrát egész Európában.

 

Egy ilyen összeurópai általános gazdasági légkörjavuláshoz meg kell szűnnie az euróövezet körüli válságnak. Derűlátó e tekintetben? Miként fog ezen a téren „muzsikálni” az Ön által valószínűsíthetően létrejövő Nagykoalíció? Egyáltalán mikorra várható megállapodás a két „nagy” között?

Ha a korábbi tapasztalatokból indulunk ki: 4-6 héten belül létrejön a koalíció. Addig mindkét fél taktikázgat, de – hangsúlyozom – összeurópai kérdésekben, az euró jövője, az övezet számára létfontosságú bankunió létrehozása ügyében nincs számottevő eltérés a két „nagy” között. Így vagy úgy, de belemennek mind a ketten abba, hogy a jövőben közös európai kötvényeket lehessen kibocsátani. Ez már egy nagyfokú pénzügyi unió megalapozásának a biztos jele lesz.
Egyébként pedig azzal is tisztában van mindkét néppártunk vezetése, hogy az euróövezet körüli krízis igazából nem is bizonyult olyan mélységűnek, mint azt sokan mindmáig prezentálni próbálják. A legrosszabb helyzetben lévő országokban ugyanis kétségtelenül kemény és eredményes adósságleépülés valósult meg, fizetési mérlegük kimondottan, tendenciózusan javulóban van. Fogadni merek, hogy az euróövezet ebből a válságból nem csak hogy ki fog lábalni hamarosan, hanem meg is erősödik. Olyannyira, hogy az euróövezet további bővülésére számítunk belátható időn belül. Az euró, mint olyan, pedig kimondottan – még a válságos hónapokban is – erősnek bizonyult, semmiféle piaci pánik nem tört ki körülötte. Ergo: a piac végig bizalmat szavazott neki.

 

Önök szerint jelenleg éppen megfelelő az euró pozíciója az amerikai dollárral szemben?

Meglepődve tapasztalom, hogy az euró ennyire erős az amerikai dollárral szemben, holott az amerikai konjunktúraadatok alapján a dollárnak kellene erősödnie, az eurónak gyengülnie. Ettől függetlenül arra számítok, számítunk itt az Allianznál, hogy – nem éppenséggel a német választások után kialakult helyzet miatt, de attól nem is teljesen függetlenül – a dollár–euró viszony változni fog. Szerintünk, szerintem a jelenlegi 1,33-1,35-ös szintről az euró 1,20-1,25 USD szintre fog gyengülni. Ezzel a gyengébb szinttel talán jobban tud együtt élni az euróövezet, de a jelenlegi árfolyamot sem tartom tragikusnak.