Meddig ér el az állam keze? A japánok mesélhetnének

A közgazdászok között régóta megy a vita arról, hogy az állami közbeavatkozásnak milyen előnyei vannak egy gazdaság szempontjából. Vajon az állam is képes kijelölni az életképes gazdasági szektorokat, amiket fejleszteni kell vagy erre csak a piac képes? Japán köztudottan azon országok közé tartozik, amely az indikatív gazdaságpolitikájáról híres és ez a múltban nagyon is jól működött. Az elveszett évtized után azonban úgy tűnik, hogy az állami beavatkozás a további fejlődés gátja lett. Időről időre feltűnnek olyan esetek, amik arról tanúskodnak, hogy a fejlesztő állam még mindig erős a japánoknál, most a Toshiba tranzakciója kapcsán lehettünk erre figyelmesek.

Az biztos, hogy sok előnyt és hátrányt fel lehet hozni a szabadpiac és a fokozott állami szerepvállalás mellett is. A közgazdászok gyakran azt az érvet említik, hogy az igazán sikeres iparágak a piac saját törvényszerűségei alapján is kialakulnának, amennyiben adottak a lehetőségek. A történelemben számos példát találunk, amikor a fejlődés kulcsa éppen a szoros állami részvétel. Az egyik klasszikus példa a Japán gazdaság, amely az 1950-es évektől rohamosan tudott növekedni és néhány évtized alatt a világ legnagyobb gazdaságává vált.

Az állam itt fejlesztő szereppel lépett fel és hosszú évtizedeken keresztül koordinálta, hogy merre haladjon a gazdaság. De ahogy fejlődött az ország, a bürokratizmus inkább akadályt jelentett, mintsem megoldást. A folyamatos beavatkozás miatt a szűkös források nem a legjobb módon lettek szétosztva, gyakran olyan improduktív „zombi” cégeket tartottak így életben, amelyek egyébként csődbe mentek volna.

Úgy tűnik, hogy a japán gazdasági irányítás annak ellenére nem tanult a múltbeli hibákból, hogy az Abenomics pozitív hatást hozott a gazdaság életében. A kormány ugyan többé-kevésbé felhagyott a protekcionista politikával, és például véglegesítette az Európai Unióval kötött szabadkereskedelmi egyezményt is. Időről időre azonban hallani olyan híreket, amelyek megerősítik, hogy a japánok nem szándékozzák a vállalatokat magukra hagyni.

A Japán Rt. régi hibát ismétel meg?

A legfrissebb példa a Toshiba cég chipgyártó központjának eladását övezi. Az eladási ügy érdekes pontja, hogy a potenciális vásárlóként fellépő konzorciumban a japán állam által támogatott alap és egy állami tulajdonú Japán Fejlesztési Bank is feltűnik az egyéb vállalatok mellett.

A Toshiba lejtmenete már két évvel ezelőtt elkezdődött, ami egy mérleghamisítási botránnyal indult el. A közelmúltban pedig arról lehetett rengeteget olvasni, hogy a cég egyre nagyobb gondokkal küzd, mert az atomenergetikai üzletága óriási veszteséget termel, és emiatt egy nagyobb veszteségleírást is végre kellett hajtania. Már ekkor a Japán Fejlesztési Bank felé fordult tőkeinjekcióért és gyakorlatilag a chipgyártó üzletág eladása a veszteségek ellensúlyozása érdekében jött szóba a cégnél.

Egy jogvita miatt a tranzakció körül is sok a kérdés, azonban alapvetően az is érdekes, miért vesz részt a japán állam a vásárlásban, amikor jól ismert piaci szereplőktől is méltányolható ajánlatokat kapott a cég. Ráadásul a jövőbeli kilátások szempontjából ezek az ajánlatok jobb választásnak is bizonyulnának.

A kormány vélhetően minden áron hazai kézben szeretné tartani a chipgyártó üzletágat, amivel hazai munkahelyeket tudna megőrizni. Az országban egyébként a munkanélküliség köztudottan alacsony, jelenleg mindösszesen 2,8%-os. Ez alapján inkább úgy tűnik, hogy a kormány most sem olyan gazdasági megfontolásokat tart szem előtt, amivel a Toshiba vagy az egész gazdaság jól járhatna.

Hasonló döntési hibába a közelmúltban is belecsúszott már a japán állam. 2012-ben egy olyan tranzakciót támogatott, aminek hatására a 3 legnagyobb kijelző gyártó a Japan Display vállalatban egyesült. Azonban a Samsung már ekkor is hatalmas versenyelőnnyel rendelkezett, amivel az egyesített kijelző gyártó nem bírta tartani az ütemet, így azt végül az államnak kellett kimentenie.

Ennek egy ellenpéldája lehet a Sharp, ami sokáig a folyadékkristályos kijelzőiről volt híres. A Sharp nem vett részt a Japan Display tranzakcióban, ehelyett a menedzsment egy tajvani cégnek adta el. A költségek csökkentésének és a gyártás konszolidálásának köszönhetően a Sharp veszteségei jelentősen csökkentek.

A japán állam kitartása és folyamatos beavatkozása jelenleg inkább árt, mint használ az ország kilátásait illetően. Ugyan a múltban működött a nyertes szektorok kijelölése, de a mai időkben a hagyományos iparágak védelme már inkább akadályozza az új, innovatív cégek, iparágak megjelenését.