Medvepiac köszönt Amerikára – irány India, Korea, Brazília és Európa!

Az amerikai tőkepiacok hamarosan bekövetkező bedőlésével számol a sikeres befektetéseiről, helyesnek bizonyult stratégiai döntéseiről híres pénzember, Peter Boockvar. A Lindsey Group és a Bookmark Advisors amerikai befektető- és tanácsadó cégek vezető elemzője, a CNBC szakértője érdemtelenül drágának tartja az amerikai részvényeket és a dollárt, ezzel szemben vásárlásra érdemesnek tartja a kanadai, az ausztrál és a brazil devizát, sőt, az eurót is, valamint a nemesfémeket, az ipari és a mezőgazdasági alapanyagokat. Bizalmat szavaz India, Brazília, Korea, Európán belül pedig például a francia részvényeknek.

Zentai Péter: Előző beszélgetésünkkor a következőt mondta nekünk: „Az elnökválasztást követően el kell, hogy induljon a részvényárak szétforgácsolódása, amely könnyen visszahat az egész gazdaság teljesítményére. A folyamatos részvény- és kötvény-áremelkedéshez szoktatott berektetők hirtelen komoly veszteségeket lesznek kénytelenek elkönyvelni, amire válaszul egyre keményebben visszafogják vásárlásaikat, így aztán tovább esnek az eszközárak. Ennek nyomán az egész gazdaság sorvadni kezd.” Most is ugyanezt gondolja?
Peter Boockvar: Meggyőződésem, hogy nagyon hamarosan befellegzik a tőzsdetörténelem egyik leghosszabb bikapiacának. Amerikában a kamatoknak mindenképpen emelkedniük kell. Hogyan maradhat egyensúlyban a méregdrága részvénypiac és az emelkedő kamatkörnyezet? Nyilván sehogy. A befektetői várakozások és a piaci állapotok, a jegybanki politika várható lépései 1987 októberére (az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb tőzsdekrachjának hónapja) emlékeztetnek leginkább. Az összeomlást egyébként akkor is megelőzte a kötvényhozamok drámai emelkedése.

Milyen hatással lesz az esetleges medvepiac a dollárra, euróra, a fémekre, a nyersanyagokra?
Nem kívánok jóslásokba bocsátkozni. De ha a kérdés arra irányul, hogy én mit teszek ebben a helyzetben, akkor a következőt felelem: aranyat és ezüstöt vásárolok. Ezekkel tudom ellensúlyozni a jegybankok alkonyából, cselekvésképtelenségük mélyüléséből következő bizonytalanságokat és a kialakuló negatív reálkamat-környezetet.

Kételkedik ezek szerint a dollár további erősödésében? Holott a kamatemelkedés az Egyesült Államokban felfelé nyomja a dollárt. Ez pedig negatívan kell, hogy hasson a nemesfémekre, általában a dollárban számolt nyersanyagárakra.
Nekem azonban ellentétes a meggyőződésem. A formális logikának ellentmondóan állítom, hogy nem a dollár, hanem az euró erősödésére érdemes fogadni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az euróövezetet megannyi kockázat veszélyezteti. Én azonban azt tartom irányt mutatónak, hogy óriási német nyomás nehezedik az EKB-ra a QE politikával való teljes szakítás és a szigorítások, a kamatemelések beindítása érdekében. Már sokasodnak a konkrét, kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy Németországban és egész Európában beindul az infláció.

S vajon az európai részvényeket nem éri utol az amerikai medvepiaci helyzet?
Az európai részvények minden értékelhető paraméter szerint olcsóbbak az amerikaiaknál. Ha Franciaországban a konzervatív jobboldali François Fillon győz a májusi elnökválasztáson, az óriási mértékben fogja bevonzani a tőkét a francia és általában a nyugat-európai tőzsdékre. Fillon gazdasági, pénzügyi, piaci felfogása erősen hasonlatos a néhai brit miniszterelnökéhez, Thatcher asszonyéhoz és Ronald Reagan egykori amerikai elnökéhez. Mindketten gondoskodtak is róla, hogy pezsegjen országuk tőkepiaca. Ma még alig mer bárki a francia papírokra fogadni, holott a párizsi tőzsdén jegyzett papírok átlagosan csupán 14-es P/E-vel forognak, harminc százalékkal olcsóbban, mint a rekordévnek számító 2000-ben.

Veszi tehát az aranyat, az ezüstöt, az eurót, egy kicsit az európai részvényeket. És még mit?
Az ipari alapanyagokat, fémeket és az áremelkedésben abszolút lemaradt mezőgazdasági cikkeket, termőföldet, terményeket. És persze a mögöttük álló devizákat: kanadai, ausztrál dollárt, brazil reált. A vezető feltörekvő országok tőkepiacaiban látom a legtöbb fantáziát. Például Brazíliáéban, jóllehet az már tavaly csaknem negyven százalékos áremelkedést mutatott fel, mégis az inflációhoz és vásárlóerőhöz viszonyítottan az még mindig olcsónak számít. Ugyancsak fantáziadús a koreai piac, onnan az eddigi államfő látványos lemondatása révén szimbolikusan és valóságosan is kiiktatták a korrupciós faktort. Az indiai részvények nem olcsók ugyan, de még továbbra is okos dolog vásárolni belőlük, mert India első embere, Narendra Modi következetesen segíti a gazdasági élénkülést, megbízható piacbarát politikát folytat és eközben félelmetesen növekszik a lakosságon belül a fiatalok aránya, negyven százaléka az indiaiaknak 20 évesnél fiatalabb, ötven százalékuk 20 és 59 év közötti korban van. Elképesztő és kiszámítható, fenntarthatóan stabil erősödési potenciállal bír India.