Még mindig a bérnyomás nyomában

Az ezt megelőző, amerikai munkaerőpiaccal kapcsolatos cikkben azt jártam körbe, hogy mi lehet az oka a bérnyomás hiányának a tengerentúlon. Lényegében a munkaerő aktív piacról való kivonulását, az ezzel járó produktivitás-csökkenést és strukturális problémákat neveztem meg elsődleges okként.

Míg az előző írás inkább a makrokörnyezetet vizsgálta, addig most a mikrokörnyezet és háztartások szempontjából vesszük szemügyre a témát.

Az alapvető kérdés továbbra is: Miért nincs bérnyomás?
A válságot követően az amerikai lakosság nyakig ült a jelzáloghitelekben, amelyeknek a mögöttes értéke meg sem közelítette a tartozások értékét. Sokaknak ismerős lehet itthon is a fent vázolt helyzet, bár az ok másra vezethető vissza. Amerikában a tartozás értéke fix maradt, míg a mögöttes eszköz (ingatlan) értéke kezdett el zuhanni, súlyos egyensúlytalanságot okozva a háztartások mérlegében. Ezzel ellentétben nálunk kezdetekben a tartozások értéke kezdett el növekedni a forint gyengülése miatt, míg az ingatlanpiac csak a későbbi keresletcsökkenéssel kezdett el hanyatlani.

A lényeg azonban azonos. Megborul az egyensúly a háztartások mérlegében, akik az egyensúly helyreállítása érdekében változtatnak piaci viselkedésükön. Az egyik tipikus reakció a hitel törlesztésének abbahagyása volt. Minek fizessen vissza valaki 300 ezer dollárt valamiért, ami már csak 150 ezret ér? Ezáltal az eszközoldal kisebb mértékben csökkent, mint a tartozás. Habár az egyensúly így helyreállt, a családok vagyoni helyzete megcsappant.

Egy másik tipikus reakció a fogyasztás visszavágása és magasabb mértékű takarékoskodás. A megtakarítások által a háztartások nettó tartozása (a tartozás eszközökkel csökkentett értéke) kisebb lett. Alapvetően, ha számviteli oldalról közelítjük meg, a háztartás csökkenti kiadásait, ezáltal növeli profitját, amit később vagy saját tőkéjének növelésére, vagy az adósság visszafizetésére használ fel. Ezt angolul deleveragingnek, azaz a tőkeáttétel leépítésének nevezzük.

 

De mi köze mindennek a munakerőpiachoz?
A jegybank fáradozásainak köszönhetően az átlagos amerikai háztartás még sosem volt gazdagabb, mint most. Akár nominális, akár inflációval kiigazított szinteket nézünk, ez a modern történelemben új csúcs. A kívánt vagyonhatást sikerült elérni.

A kérdés csupán az, ha befektetett eszközeimmel elérek éves 10 százalékos hozamot zéró infláció mellett, minek maradjak a kiszámíthatatlan munkaerőpiacon? Ezáltal azt is megválaszolhatjuk, hova tűnt a munkavállalók 4,5 százaléka a regenerálódás éveiben. Akik már közel jártak a nyugdíjhoz, inkább elkezdték felélni tartalékaikat, illetve a hozamokat. Azonban a magasabb bérek visszacsábíthatják a kivonult munkaerő egy részét – pláne a mostanában látott piaci turbulenciák mellett.

Másik oldalról, akik maradtak, azoknak eszközeikhez mért adóssága folyamatosan csökken, hála a magasabb megtakarításoknak. Sokan így elkerülték az adósságspirál rejtette veszélyt, valamint megtakarításaik védelmet jelentenek az egyszeri költségek ellen. Ilyen feltételek, plusz alacsony inflációs környezet mellett a munkavállaló várhatóan kevésbé agresszívan fog magasabb béreket követelni munkaadójától.

Kiemelt kép forrása: newsroom.iza.org