feb.
26
2012

Megmenekülhetnek-e a görögök?

Habár az EU és az IMF még bizakodó, a legtöbb piaci szereplõ nem hisz abban, hogy a görögök elkerülhetnék a további csõdöt, hogy a jelenlegi "önkéntes"* veszteségleírás elegendõ és hogy benn tudnának maradni az euróövezetben. Habár a belsõ társadalmi ellenállás miatt valóban jó esély van arra, hogy a görögök egyszercsak fellázadnak és inkább kilépnek az euróövezetbõl (hasonlóan az argentínokhoz 2001-2-ben), azonban matematikailag már egyáltalán nincsenek menthetetlen helyzetben. Ha a lakosság már nem bírja a további megszorításokat és inkább kilép az övezetbõl, akkor azzal valószínûleg még egy-két negyedévnyi mélyrepülés és nagyon gyors szegényedés után (a drachma bevezetésével a lakosság jelentõs részének valószínûleg 30-60% közötti reálbércsökkenéssel kellene szembesülnie!!!) a gazdaság fellendülne. A görögök problémája ugyanis nemcsak a megszorítások által generált recesszió (majd ebbõl következõ újabb megszorítás) hanem a bizalom elpárolgása is: amíg nem lehet tudni mi a végkifejlet addig senki nem ruház be és mindenki menekíti a pénzt. Egy leértékelés után ennek már nem lenne értelme, befejezõdne a tõkemenekítés (mivel megszûnne  a konvertibilitás) és lassan visszatérne a bizalom.

Mi az alternatíva? Az IMF/EU program követése. Habár sokan azt mondják, hogy ez reménytelen, én egyáltalán nem így látom – legfõképp amiatt, hogy a görögök mostmár tényleg nagyon olcsón kapják a hitelt. Ha a következõ 1-2 év megszorításait kibírja a lakosság, akkor az adósság csökkenõ pályára kerülhet, ráadásul sokkal gyorsabban csökkenõre, mint ahogy a hivatalos szervek számolják. Habár az elõzõ (lázadás, kilépés, drachmásítás, összeomlás, feltámadás) verzió még mindig esélyes, nézzük azért meg mit értek eddig el a görögök és mire juthatnak ha végrehajtják a programot?

A 2009-es 38,1%-ról 40,7%-ra emelték a bevételeket (a GDP %-ban) , miközben a (kamat nélküli kiadásokat) 48,1%-ról 42,6%-ra csökkentették – azaz az elsõdleges egyenlegük -10%-ról -2%-ra csökkent. Hatalmas eredmény, habár hatalmas áldozattal járt. A nemzetközi szervezetek és elemzõk eddig túl optimisták voltak, most azonban kezdenek átesni a ló tulsó  oldalára: igen komoly GDP-csökkenést látnak idénre is, ám a bejelentett intézkedések alapján az elsõdleges egyenleg 2012-ben még így, 3-4%-os recesszióval együtt is nullába kerülhet, azaz egyensúllyba kerül a költségvetés (kamatok nélkül). A kamatokat pedig épp most vitték le nekik, mind a magán mind az állami szektor, és így kb. átlagosan 3,5%-ot fognak a hiteleikre fizetni, ami alacsonyabb a legtöbb európai országénál. Ilyen alacsony kamatok mellett nem kell túl nagy növekedés és erõfeszítés ahhoz, hogy az adósság elkezdjen csökkenni.

Ha azzal számolunk, hogy még jövõre is enyhe recesszióban lesz a gazdaság, azután pedig éves 1-2% infláció mellett éves 1-2%-ot növekszik (ami a mély recesszió után nem túl nagy elvárás) és sikerül 15 milliárd eurónyi vagyont privatizálniuk 2013 és 2015 között (szintén nem tûnik kivitelezhetetlennek), valamint 2014-ig nominálisan rögzítik a kiadásokat (béreket is) utána pedig az infláció szintjével emelik évente, akkor az adósság 2020-ra 104%-ra csökken, ami jóval alacsonyabb, mint az IMF/EU elõrejelzése – ez utóbbi némiképp 120% felett van.

Mint látszik, a fenti szcenárióban 1-2 évig még recesszióval és utána is csak lassú növekedéssel számoltam, de az igen alacsony kamatszint miatt (feltételeztem, hogy az "önkéntes" adósságcsere kényszerített lesz, a teljes magánadósság lecserélésre kerül) így is csökkenhet a GDP-arányos adósság.

Úgy gondolom, hogy 2009-10-11-ben nem nagyon vették figyelembe a megszorítások gazdaságlassító hatását (errõl többször írtam is) és túl optimista képet festettek Görögországról az elemzõk, most azonban túl pesszimistává váltak, elképzelni sem tudják, hogy valahogy a görögök ezt túlélik – habár matematikailag egyáltalán nem lehetetlen. Nem gondolom, hogy nagyon könnyû helyzetben vannak a hellének, de ha a lakosság hajlandó a következõ 2 évet is végigszenvedni (és ez bizony nagy kérdés) akkor sikeres lehet az EU programja és nagyon lassan kimászhatnak a bajból… 

*körülbelül annyira önkéntes, mint a magyar bankok részvétele volt a végtörlesztésben. Egyébként a struktúra némiképp hasonló, a hitelezõket a veszteségeik egy részének leírására kényszerítik állami erõvel…

http://www.zsiday.hu/blog/megmenek%C3%BClhetnek-e-g%C3%B6r%C3%B6g%C3%B6k