máj.
28
2015

Megújuló energiaforrások vs. Paks II.

A Siemenst érdekli a részvétel az új paksi beruházásban – közölte az Alapblog.hu-val az energetikában is globális vezető szerepet játszó német óriásvállalat, a Siemens alelnöke.
Dr. Volkmar Pflug az interjúban abból sem csinál titkot, hogy szakértő gárdájuk szerint egy nukleáris erőmű mindig és mindenütt a legdrágábban működtethető energiatermelő kapacitások közé tartozik.  A nukleáris alapon termelt áram mindig több támogatásra szorult és fog szorulni a jövőben is, mint bármely fosszilis energia, vagy akár a szélenergia. A Siemens ugyanakkor nagy fantáziát lát például a palagázban, a megújulók közül pedig leginkább a szél energetikai felhasználásában.
Dr. Pflug ugyanakkor értésre adja, hogy egyelőre felemás eredményeket hozott a nagy németországi energiaváltás (Energiewende). Egyrészt Németországban csaknem harmincszázalékos a zöldenergiák részesedése az energiatermelésben, viszont az ellentmondásos támogatási rendszer miatt nőtt a szennyező lignitégető erőművek jelentősége is.
A nagy cél elérése érdekében, hogy a világon elsőként Németországban legyenek meghatározók az energiaellátásban a megújuló források, a német fogyasztóknak ezért a következő húsz évben több száz milliárd eurós „áldozatot” kell hozniuk.   

Volkmar Pflug

Zentai Péter: A Siemens mindig kiemelkedő szereplője volt a nukleáris energiához kapcsolódó iparnak, a világ megannyi atomerőművéhez szállított technológiát, berendezéseket, nyújtott számukra szaktudást. Mégis – a német kormánnyal egyetemben – a Siemens is búcsút intett a nukleáris energiának.Ha Németország számára prioritás a zöldenergia előrenyomulásának elősegítése, akkor mi a baj az atomenergiával?
Dr. Volkmar Pflug: A nukleáris erőművek csupán egészen korlátozott mértékben szennyezik szénhidrogénnel a légkört, a természeti környezetet. Németországban és az Egyesült Királyságban azonban másként értelmezik a fenntarthatóság fogalmát. Az Egyesült Királyságban a nukleáris energiát fenntartható energiaforrásnak vélik.
Ha költségoldalról közelítünk ehhez a témához, akkor tudnivaló, hogy egy atomerőmű az „élete” során nem képes óránként nyolc-kilenc centnél olcsóbban előállítani 1 kilowattnyi energiát. De a költség csak az egyik tényező, a kínálat sokszínűsége a másik. A kormányoknak és az energetikai törvényhozóknak dönteniük kell a jövőbeni energiaforrások összetételéről – figyelembe véve a változatos lehetőségeket.

Összevetve a minden kétséget kizáróan megújulónak nevezhető zöld energiaforrások támogatásának mértékével, ez a 12-13 centre feltornászott ár magasnak, átlagosnak vagy csekélynek nevezhető?
Soknak mondanám. A nukleáris energia előállítása nagyobb támogatásra szorul, mint akár a szélenergia, és pláne akár bármely fosszilis energiaforrás. Még az alapvetően drága gázturbinás erőművek által termelt energia is sokkal csekélyebb támogatást igényel.

Ehhez képest Magyarország nagyon komoly beruházásokra készül az atomenergia területén. Mit szól a Paks II. projekthez?
Más országok energetikai stratégiai döntéseit nem kívánom kommentálni. Maradjunk abban, hogy a kormányoknak olyan szempontokra is figyelmet kell szentelniük, amelyekre a befektetők illetve az energiaszektor szakmai szereplői kevésbé összpontosítanak. Egy energiapolitikának – a megtérülés és a fenntarthatóság célkitűzései mellett – az energia folyamatos biztosítását is figyelembe kell vennie. Változatos források, az energiatermelő technológiák szélesebb skálájának integrációja hozzájárulhat a biztonságos energiaellátásra vonatkozó célok teljesüléséhez. Tehát egy jövőbeni energiamix kapcsán jóval több szempontot kell megvitatni, mint az energiaköltség esetében.

Hajlandó-e, akar-e, készül-e a Siemens részt vállalni a Paks II. beruházásban, ha nemzetközi tendereket írnak ki?
A Siemens alapvetően visszavonult a nukleáris energiaágazattól. Tehát szakmai, technológiai vezető szerep vállalására – ilyen beruházások esetében – sehol sem törekszünk már. Az általunk kínált szolgáltatások skálája nukleáris projektek esetében hagyományos, nem-nukleáris szolgáltatásokra és termékekre korlátozódik, mint például a gőzturbina vagy az üzemeltetéshez kötődő irányítástechnika.
Ugyanakkor kijelenthetem a következőt: felhalmozott és nemzetközileg elismert tudása alapján a Siemenst igenis érdekli a részvétel az új paksi beruházás nem-nukleáris technológiájában, például a gőzturbina és az üzemeltetéshez kapcsolódó irányítástechnika terén. A működtetés, az elkészült beruházás biztonságos irányítása kapcsán tehát tagadhatatlanul él az érdeklődésünk a projekt iránt.
De az atomenergia nem tartozik azon területek közé, amelyekre különösképpen fókuszálunk.

S fókuszálnak-e a palagázra, az ahhoz kapcsolódó új technológiákra, melyek Amerikában szabályosan forradalmasították az energiapiacot?
Nagyon is. Mivel ez a szegmens is meghatározó jelentőséggel bír a világ energiaellátásának jövőjére nézve, természetesen a mi érdeklődésünk középpontjába is bekerültek az alternatív fosszilis energiaforrások. Ami az Egyesült Államok piacát illeti, oda be akarunk törni, ezért is vásároltuk meg az egyik vezető amerikai turbina- és kompresszorgyártót, a Dresser-Rand céget. Hangsúlyozom: nincs arról szó, hogy mi magunk akarnánk kitermelni akár hagyományos szénhidrogéneket, akár azok olyan alternatíváit, mint amilyen a palagáz. Viszont élen akarunk járni a kitermeléshez szükséges új technológiák fejlesztésében és a hozzájuk rendelt turbinák, kompresszorok, automatikák gyártásában.

A közeljövő realitása lehet-e, hogy Európa is kapjon, importáljon az olcsón kitermelt amerikai palagázból?
Cseppfolyósítva, LNG (Liquid Natural Gas) formátumban reálissá válhat az import például Amerikából. Az LNG olyan lehetőség, amely feltétlenül még változatosabbá, diverzifikáltabbá teszi a piacot, miáltal növekszik a beszállítók közti verseny és egyúttal az ellátás is biztonságosabbá, kiegyensúlyozottabbá válik.

Hogyan egyeztethetők össze a szénhidrogénes „választék” erős bővülését jelző fejlemények azzal a világméretű kívánalommal, különösen Németországéval, hogy a megújuló, a szénhidrogénmentes energiaforrások részarányát drasztikusan növelni kell a fosszilis energiák kárára?
Az a bizonyos nagy németországi energiaváltás, amelyre céloz, nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem épülhetnek hagyományos forrásokon alapuló energiatermelő kapacitások. Azok még várhatóan nagyon sokáig létezni fognak. Velük kapcsolatban az a cél, hogy minél korszerűbbekké váljanak, kevésbé szennyezőek legyenek. A gázkitermelési technológiák és a gázerőművek új generációja felelnek meg leginkább a fosszilisokkal szemben megfogalmazott legszigorúbb kívánalmaknak.
Kérdésére még egy fontos adalékkal felelek: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb prognózisa szerint a következő huszonöt évben csaknem további negyven százalékkal fog bővülni az energia iránti kereslet, azon belül a legerőteljesebben a földgáz iránt.

Abban a prognózisban az is benne foglaltatik, hogy 2040-ben még mindig 75 százalékos lesz a világ energiaellátásában a fosszilisok aránya. Ez azt jelenti, hogy huszonöt év alatt globálisan mindössze öt százalékkal tudnak csak előbbre jutni a zöld-, a szénhidrogén kibocsátástól mentes energiák (aktuális arányuk jelenleg mintegy 20 százalékos)… A megjósolható piaci fejlemények azt sugallják, hogy a hagyományos források kitermelése és felhasználása még sokáig kifizetődőbb lesz, mint a nem hagyományosoké. Miközben a világpiacon csökkennek vagy a korábbinál alacsonyabb szinten stabilizálódnak az árak, addig Németországban bezárják az olcsón termelni képes hagyományos erőműveket. És közben a a drágábban előállítható szél- illetve napelemes erőművek „hasítanak”.
Ez egy lényeges kérdés. Konkrét példával érzékeltetném a helyzetet: három-négy évvel ezelőtt Németország jelentette a napenergia alapú (fotovoltaikus) piac felét. Persze ez nem magyarázható azzal, hogy nálunk olyan rengeteget süt a nap. A magyarázat az, hogy a napelemes energia előállítóit példátlan nagyvonalúsággal szubvencionálta a szabályozó rendszer. Ez az utóbbi idők egyik legnagyobb hasznot hajtó üzlete volt a befektetők szempontjából. Azt követően, hogy tavaly módosítottak a megújuló forrásokra vonatkozó törvényen és jelentősen csökkentették a napenergiához kapcsolódó építési és előállítási pénztámogatásokat illetve a garantált „napenergia-felvásárlás” arányát, szinte azonnal 75 százalékkal (!) zuhant a napenergia részesedése a német piacon.
A megújuló energiák népszerűsége a befektetők körében abszolút a szubvencióktól függ. Németországban az „energiaváltás” (Energiewende) jegyében megalkotott támogatási rendszer őket preferálja, miközben általánosságban háttérbe szorítja a konvencionális energiatermelést. Míg a megújuló energiaforrásokkal működő energia-előállítás prosperál, a hagyományos erőművek alig nyereségesek, az alacsony áramáraknak köszönhetően. Egy szabályozó rendszernek egyenlő feltételeket kellene teremtenie, hogy olyan fenntartható energiarendszer jöjjön létre, amely megfelelő költségszinttel garantálja a biztonságos áramellátást.

A nagy német energiafordulat (Energiewende) beindítása megosztotta a német és az egész európai energetikai szakmát: egyesek szerint az egész egy öngól, a másik oldal viszont globális gazdasági, sőt geopolitikai jelentőséggel bíró történelmi fejleményként ünnepli azt, hogy Németország a világon elsőként a lehető legerőteljesebben áll át szükségletei kielégítésében a megújuló energiaforrásokra. Hogyan értékeli ezt az energiafordulatot?
Valóban, az egyik oldalon csodálják, a másikon viszont erősen kétkednek a hatalmas projekt értelmében.
Ha azt nézzük, hogy mik az Energiewende eredendő céljai, akkor igenis sikernek nevezhetjük azt az ütemet, ahogy egyre nagyobb arányt képviselnek a megújuló energiaforrások: ezek már most a németországi energia-előállítás 26 százalékát teszik ki, és jó úton haladunk afelé, hogy elérjük a 2020-ra kitűzött célt.
Az Energiewende „sztori” másik oldala viszont kimondottan kudarcos eddig: 2012-ben és 2013-ban kimondottan nőtt Németország CO2 kibocsátása, ugyanis fokozottan teret hódítottak újra a lignites erőművek. Vagyis a másik alapcéltól, az üvegház-hatású gázok kibocsátásának csökkentésétől, távolabbra kerültünk.

Ez hogyan lehetséges?
Amíg az egyik oldalon egyre nagyobb teret kezdett hódítani az egészen tiszta zöldenergia-forrásokra bazírozó áramtermelés, addig a hagyományos oldalon – a hátrányos anyagi megkülönböztetés okán – eltolódtak a termelési arányok a viszonylag csekély mértékben szennyező gázturbinás erőművekből a lignit (barnakőszén) alapú erőművek irányába, merthogy ez utóbbiak termelnek olcsóbban. Bármennyire paradoxnak tűnik is, amit mondok: az Energiewende közepette, 2013-ban több barnaszenet égettünk el, mint valaha!
Mindez közben persze tudatosult a szövetségi kormány döntéshozóinak fejében is és igyekeznek is korrigálni: a szabályozó rendszert úgy tervezik módosítani, hogy ne érje meg a szénhidrogén-intenzív erőművek működtetőinek egy bizonyos szintű széndioxid-kibocsátási szintet túllépni, különben komoly büntetésre számíthatnak.

Igaz-e, hogy a megújulókra való átállás a német adófizetőknek háromszázhatvan-milliárd eurójába kerül?
A Siemens az elejétől kezdve hangoztatta fenntartásait a projekt költségei és a túlzott támogatások miatt. Ugyanakkor üdvözölte, hogy az ország energiagazdálkodásában jelentősen növekszik a megújuló források részesedése. Már a kezdetektől fogva előrevetítettük az Energiewende várható költségeit, és azt szorgalmaztuk, hogy olyan kiegyensúlyozott energiamix jöjjön létre, amely egyszerre minimalizálja a széndioxid-kibocsátást és az ehhez kapcsolódó energia-előállítási költségeket.
Mára kiderült, hogy a német energiafogyasztóknak évi 26 milliárd eurójába kerül a megújuló energiaforrások támogatása, Ez az összeg folyamatosan növekszik – a megújuló energiák szubvencióját 20 évre garantáló adórendszer alapján…
A megújulók között azokat a technológiákat kell előnyben részesíteni, amelyek az energiát a leghatékonyabban, a legkisebb befektetéssel és a legalacsonyabb működési költséggel képesek előállítani. Mi a szélenergiában látjuk a legnagyobb potenciált, mind az on-shore, mind pedig az off-shore területen, ahol költségcsökkentési lehetőségek vannak, és a kutatás-fejlesztési tevékenységünket is erre fókuszáljuk.