Megváltoztathatják-e az alakuló nyugdíjaspártok az általános választójogon alapuló demokráciát?

Nincs kizárva

Néhány perc eltéréssel olvastam múlt szerdán két hírt: az elsőt a Bloombergen az aktív dolgozók/eltartottak romló arányáról, a másodikat a magyar nyugdíjaspárt megalakulásáról. Először úgy tűnik, a két dolognak nincs sok köze egymáshoz, ám ha jobban belegondolunk, két nagyon szorosan összefüggő dologról van szó, ami ráadásul már egy évtized múlva akár lényegesen befolyásolhatja az általános választójogon alapuló demokráciák működését. Beláthatja kedves Olvasó, hogy egy „Nyugdíjas” nevű blogger nem hagyhatja kommentár nélkül ezeket a fejleményeket! Fontos hangsúlyoznom, hogy a cikkben említett eshetőségek nem az én álláspontomat tükrözik, csupán számítok a felmerülésükre.

A Bloomberg cikke arról szól, hogy az egy nyugdíjasra eső aktív dolgozók arányát tekintve sokkal rosszabb a helyzet, mint a hivatalos adatok mutatják, tekintve, hogy a legtöbb országban a valós nyugdíjba vonulás átlagéletkora jóval alacsonyabb, mint a hivatalos nyugdíjkorhatár. Ha hihetünk a cikkírónak, Franciaországban és Szingapúrban már csupán 2,2 aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra.

Tekintve a fejlett világban egyre romló aktív kereső–nyugdíjas arányt és az elégtelen megtakarítási volument az alábbi két szcenárió valósulhat meg: vagy a nyugdíjasok jelentős része szembesül elképzelhetetlenül nagy nyomorral, vagy az egyre fogyatkozó aktívaktól kellene beszedni egyre több adót ennek megakadályozására.

A probléma megoldása tehát szinte lehetetlen. Persze, ha már az államilag szervezett szolidaritás nem működik, helyébe léphet a családon belüli, generációk közötti szolidaritás (már ahol van gyerek és jövedelem), a folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatár, valamint a nyugdíjasok visszacsábítása a munkaerőpiacra is enyhítheti a gondokat. (Ennek feltétele lenne azonban egy elfogadhatóan működő egészségügy.) A sok rossz megoldás közül a legkevésbé rossz kiválasztása a mindenkori politika feladata.

Itt jönnek a képbe a szerintem Európában elkerülhetetlenül létrejövő (vagy már létrejött) nyugdíjaspártok, amelyek politikai célkitűzése egyetlen dologra fog leszűkülni: az elfogadható mértékű nyugdíj biztosítására. Nagy eséllyel minden demográfiai problémák által sújtott országban megszületnek és ha ügyesek (azaz csak egy célra összpontosítanak, így nem hagyják magukat megosztani), komoly politikai erővé válnak a következő évtized elejére. Ha figyelembe vesszük, hogy idővel minden beágyazott politikai párt egyre kevésbé hagyhatja figyelmen kívül a szavazók egyre nagyobb részét kitevő nyugdíjasok érdekeit, nem tűnik logikátlannak egy olyan helyzet kialakulása, ahol közvetve a nyugdíjas szavazók döntik el, hogy mennyi adót fizessenek az aktív dolgozók. (Elfogadható nyugdíjat feltételezve: nagyon sokat.) Persze az aktívak nem fogják egykönnyen jövedelmük nagy részét befizetni a közösbe. A  feketegazdaságba vagy a demográfiailag jobb helyzetű országokba teszik át székhelyüket, vagy egyszerűen visszafogják gazdasági teljesítményüket. A kérdés nem optimális kezelése komoly országok gazdaságát gyengítheti meg alapvetően.

Ahogyan a nyugdíjas nyomor ellen logikusan létrejönnek a „nyugdíjaspártok”, úgy fognak nagy valószínűséggel megjelenni válaszképpen jelenleg hajmeresztőnek tűnő politikai ötletek, például hogy adózási kérdésekben változtassák meg az általános választójogon alapuló demokrácia működését: ezekben csak a jövedelemadót fizetők dönthessenek.

Na, szóval komoly politikai  balhék lesznek, ideje elkezdeni komolyan beszélgetni ezekről a kihívásokról! Ígéretet kaptunk Kabai Tibortól, a „Nyugdíjasok Pártja 50+” elnökétől, hogy a következő napokban leírja röviden a gondolatait erről a negatív jövőképről. Ha népszerű lesz a téma, más szakértőket is felkérünk, hogy osszák meg velünk gondolataikat!