Menni vagy nem menni?

A földközi-tengeri turizmustérkép átrendeződése

Aki csak most kap észbe, hogy lefoglalja a nyaralását, lehetséges, hogy már elkésett. Vagyis nem, ez talán egy kicsit túlzás, mert Törökországban, Egyiptomban és Tunéziában még az utolsó pillanatos utazókat is tárt karokkal és jelentős kedvezményekkel várják. A földközi-tengeri turizmus térképe szembetűnő átrendeződésen ment keresztül az elmúlt öt évben, így a biztonságosabbnak ítélt célállomások kapacitáshiánnyal küszködnek, míg a politikai feszültségek és terrortámadások sújtotta területeken egyre nehezebb kitermelni a költségeket a kapacitásfelesleg miatt.
A nemzetközi turizmusban hosszabb távú trendek is felfedezhetők, viszont jelenleg az igazán érdekes kérdés nem ez, hanem az elmúlt években felértékelődött politikai és biztonsági tényezők hatásai a szektorra.

Hogyan jutottunk idáig?

A turizmus szárnyal, 2016-ban a globális GDP 10,2 százalékát adta, hét éves töretlen növekedés eredményeként. Az elmúlt hét év átlagos növekedési üteme 4,7 százalék volt, az abszolút győztes az ázsiai régió 6,1 százalékos bővüléssel, de Európa is kivette a részét 3,8 százalékkal ebben az időszakban.
A fellendülést azonban Európában és a földközi-tengeri régióban terrortámadások és politikai konfliktusok kísérték az elmúlt években, ami rá is nyomta bélyegét bizonyos országok statisztikájára. A terrorfenyegetettség erőteljesen megnőtt a térképen vörös színnel jelzett térségekben, számos más országban pedig közepes szintűre emelkedett.
Érdekes, hogy a hasonló fenyegetettséget a turisták eltérően értékelik, ezért érdemes alaposabban megvizsgálni a helyzetet.

Forrás: Global Terrorism Database

A vesztesek

A terrortámadások hatását a turizmusra több tényező is alakítja, ezek közé tartozik az adott ország stabilitása, valamint a tény, hogy a támadás kifejezetten turistákat célzott-e, és az is számít, hogy milyen volt a kormányzati válasz.

A legnagyobb vesztesek közé egyértelműen Törökország, Egyiptom és Tunézia tartozik.

Törökországban kiemelten fontos szektorról van szó, az éves GDP 5 százalékát teszi ki az innen származó bevétel, a foglalkoztatásban pedig 2,3 százalék a turizmus súlya. Számítások szerint 10 százalékos visszaesés a látogatók számában a GDP 0,3-0,5 százalékos csökkenését eredményezi. Ennek oka, hogy a forgalom mérséklődését nem csak a hotelek, éttermek és a légitársaságok érzik meg, hanem közvetetten a kiskereskedelem, a divatláncok és a telekommunikációs szektor is. Ha a sorozatos terrortámadások nem okoztak volna éppen elég gondot, a helyzetet 2015-ben tovább rontotta az orosz vadászgép lelövése, aminek következményeként 2016 őszéig szinte megszűnt a két ország közötti turistaforgalom (ez évente négymillió turistát jelent). A 2016 júliusában történt puccskísérletre adott válasz, a tekintélyuralmi rezsimet kiépítő török elnök nyilatkozatai pedig nyugati turisták tömegeit riasztották el az utazástól.
Tunézia volt az összefoglaló néven arab tavaszként emlegetett megmozdulások kiinduló pontja, az észak-afrikai ország korrupt vezérét megbuktatták és elűzték. Csakhogy az átmenet nem volt sima: a turizmusból származó bevételek 2011-ben már visszaestek és a szektor azóta nem is talált magára. A terroristák is lecsaptak: 2015-ben a tuniszi Bardo Múzeumban, majd Sousse mellett, egy tengerparti hotel strandján gyilkoltak meg külföldi turistákat. Emiatt 2016-ban több társaság is eltávolította kínálatából az észak-afrikai országot. Tunéziában a turizmusból származó bevételek 35 százalékkal visszaestek és több mint 100 hotel bezárt.
Egyiptom is meglehetősen szenved, a turisták száma 2010 óta csökken, tavaly pedig a 2015-ös értékhez képest megfeleződött. Az arab tavaszt kísérő zavargások, hatalmi harcok, összecsapások mellett több légi katasztrófa is hozzájárult a siralmas eredményekhez. Ebben az országban is egy olyan iparágról van szó, amely a GDP jelentős hányadáért (2015-ben 11,4 százalék) felelt.

A nyertesek

A turizmus globálisan nő, így logikus, hogy a veszteseknél kieső bevételeknek meg kell jelenniük valahol. Horvátország, Spanyolország és Görögország egyértelmű nyertesei a közelmúltban kialakult helyzetnek.

Spanyolország a világ harmadik leglátogatottabb országa, négy egymást követő évben dőlt meg a látogatottsági rekord 2016 végéig, a szállodák és a repülőterek kapacitáshiánnyal küszködnek. Tavaly a Bale-ár-szigeteken meg kellett hosszabbítani a szezont, Mallorcáról pedig már májusban úgy nyilatkoztak, hogy a főszezonra nem lehet szállást foglalni. Barcelonában már akkora a zsúfoltság, hogy a városközpontban nem lehet új hoteleket nyitni, és az ott bezáró szálláshelyek kapacitását sem lehet pótolni.
Horvátországban a turisták száma évről évre stabilan növekszik, azonban 2017-re nagyobb ugrást várhatunk, ugyanis már áprilisig 30 százalékkal több német utazó foglalt, mint 2016 azonos időszakában, és a többi nemzet esetében is 5-20 százalék közötti növekedésről számoltak be. Mivel a turizmus adja a horvát GDP 18 százalékát, így az idei potenciális növekedés látványosan élénkítheti a gazdaságot.
Görögország is megtapasztalta az elpártoló turisták átkát 2007 után, azonban az érkezők száma 2011-től ismét emelkedik, 2016-ban pedig már rekordok dőltek meg. Ennek ellenére a turizmusból származó bevételek még nem tértek vissza a válságot megelőző szintre, de az ország jó úton halad, ugyanis az idei előfoglalási időszakban már 30 százalékos emelkedés volt a forgalomban.

A rövid és a hosszú távú memória

Mennyire lehet tartós ez az elfordulás az egyes országoktól? Tudunk-e felejteni, és ha igen, akkor milyen gyorsan? Erre nehéz válaszolni és a múltat vizsgálva sem kapunk egyértelmű útmutatást. Az 1995 és 2013 közötti adatok mindenesetre azt mutatják, ha egy célországban halálos kimenetelű incidens történik, akkor az adott évben 4,2, a következőben pedig 7,4 százalékkal csökken az azokból az államokból érkezők aránya, amelyek a legtöbb polgárukat veszítették el a támadásban. Utána viszont visszaáll a kereslet.
Talán jó példa a felejtési időtávra az, hogy egy-egy terrortámadást követően az utasbiztosítási jelentkezések száma 20-30 százalékkal megugrik, majd egy-két hét után ez normalizálódik. Terrortámadásokat követően az tapasztalható, hogy 13 hónap után helyreáll a rend, és minden visszazökken a ren des kerékvágásba. Ezt láthatjuk Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban is, ráadásul a múltbeli megállapításokhoz képest a visszaépülés gyorsabb, a tavalyi merényletek ellenére már most növekedés tapasztalható. A piac is optimista, ugyanis a páneurópai STOXX-600 index turisztikai alindexe (SXTP), amely a 2016-os évet 11 százalékos eséssel zárta, idén már 14 százalékot emelkedett.
További érdekesség, hogy járványok után a turizmus regenerálódási ideje 21 hónap, környezeti katasztrófák után 24 hónap, politikai feszültségek és zavargások esetén 27 hónap. A múltbeli adatok tehát úgy tűnik, hogy kivetíthetők a vesztes országokra, és amíg a politikai feszültségek nem enyhülnek, ez az átlagos 27 hónap is csak később kezd el „ketyegni”. Ez utóbbi lehet az oka annak, hogy a vesztes országokban még nem indult meg a fellendülés.
Még egy addicionális hatás is rontja a vesztes országok pozícióját, ugyanis úgy tűnik, hogy a terrortámadások és a politikai feszültségek hatása átgyűrűzik a többi hasonló országra is (tehát ha egy iszlám országban történik súlyos incidens, akkor ennek hatása a turizmusban úgy fordítható le, hogy a többi iszlám országban is bekövetkezhet hasonló, így ezeket a desztinációkat inkább elkerülik az emberek).

Forrás: Világbank

Merre tovább?

Az átrendeződés tartósságától függ a válasz, ezt pedig, ahogyan már kifejtettem, nehéz megadni. Így bizonytalan, hogy a veszteseknek érdemes-e folytatniuk a felesleges kapacitások leépítését, a nyerteseknek pedig erőteljesen beruházniuk. A vesztes országok visszaesése a politikai feszültségek miatt tartósabb lehet, mint egy hasonlóan veszélyesnek tartott nyugat-európai országban, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek a vesztes államok a szolgáltatás ár-érték arányát tekintve messze a spanyol és horvát szektor előtt járnak.
A nyertes országok kapacitáshiánya már nyilvánvaló, és ha ebben nem lesz változás, elindulhat a turisták lassú visszatérése a Földközi-tenger déli és keleti partvidékére. Horvátországban a teljes szállás portfóliónak csupán 18 százaléka szálloda, ezen belül az 5 csillagosok aránya mindössze 9 százalék, a 4 csillagosoké 40 százalék. Görögországban is alacsonyak ezek az értékek, a 4-5 csillagos szálláshelyek aránya 17 százalék. Ezzel pedig az a gond, hogy a vesztes országok jó minőségű szállodáitól elpártoló turisták, akik hasonló szolgáltatási színvonalat keresnek, szűkös kínálattal szembesülnek.

A nyertesek stratégiája

Mindhárom nyertes országban jelentős beruházások indultak. Spanyolországban inkább zöldmezős, Horvátországban és Görögországban pedig a zöldmezősek mellett a barnamezősek is jelentősek, amit úgy kell elképzelni, hogy a 2-3 csillagos színvonalú szállásokat 4-5 csillagossá alakítják. Spanyolországban az üdülőhelyek reptereinek szűkös kapacitása is problémát okoz, és előbb-utóbb ez a horvátoknál is meg fog jelenni. A legnagyobb gondot azonban nem is a fizikai infrastruktúra jelenti ezekben az országokban, hanem a szakképzett munkaerő hiánya. Számos szállodatulajdonos arról számol be, hogy bár már elkezdődött az előszezon, még mindig nincs meg a teljes létszámuk a főszezonra.
Törökországban, Tunéziában és Egyiptomban már elindultak a hotelbezárások, az utazási irodák elkezdték csökkenteni a szezonális repülőgépbérlések egy részét, a megmaradt szolgáltatók pedig a csúcsévekhez képest 25-30 százalék kedvezményt kínálnak. Mivel a vesztes országok szempontjából a turizmusból származó bevételek egyáltalán nem elhanyagolhatók, nekik is érdekük, hogy minél hamarabb biztonságos környezetet teremtsenek az utazóknak.
Az élet már bebizonyította, hogy az emberi emlékezetnek vannak időbeli korlátai. Így elképzelhető, hogy a most látható átrendeződés jövőre vagy két év múlva már más irányba indul el. A nyertes országokban tapasztalható, a turizmus globális, trendszerű növekedésén túlmutató beruházások ezért akár még rosszul is elsülhetnek.